Bizonyos jelek láttán akkor is jobb az azonnali hátraarc, ha évek óta munkát keres, figyelmeztet blogposztjában a Glassdoor. Még ha a “Miért szeretne nálunk dolgozni?” kérdésre az is a legőszintébb válasza, “Mégis, mit tippelnek, hát pénzért”. A gyenge vállalati kultúra, a fejtúlsúly, az illuzorikus jövőkép mind olyan tényező, amely az anyagi helyzetet is aláássa. Valójában a vállalat értékrendjét és a fizetést nem is lehet egymástól függetlenül kezelni.
Íme a jelek.
Ha a fontos pozíciókat újra meg újra a saját weboldalán hirdeti a cég, joggal szólal meg a sziréna a fejben. Angolul ezt úgy mondják,
beleestek a “hire-and-fire” ciklusba.
Valami nem stimmel azzal a vállalattal, amelyik vagy képtelen megítélni, megvannak-e a vezetői képességei a jelöltjének, vagy képtelen megtartani a jó vezetőt.
Úgysem úgy menne semmi, ahogy ígérték. Időpocsékolás kipakolni az íróasztalra.
Az állásportálokon ma már általában lehet pontozni a cégeket, épp úgy, ahogy az éttermeket vagy a szálláshelyeket. Érdemes a véleményekbe belenézni.
Ha egy szervezet éppen az emberre nem figyel oda, csak ideig-óráig viheti az üzletet a termék,
az ingyen ebéd, a kapcsolati háló. Miért is ne magyar származást sejtetne a Julie Horvath név: ő például felmondott a GitHubnál, majd kipakolt a Twitteren a nagy startupcsillogás mögötti veretes macsó légkörről. Ettől, éppen ettől elindult egy folyamat, amely a CEO lemondásába torkollott.
Sokáig nem lehet hazudni.
Még a számok nyelvén sem.
Attól, hogy az előkertben kockás pléd nélkül lehetne reggelizni a gyepről, a házban még állhat a hónapos porréteg. Ha csak a vezetőknek van úgynevezett szobájuk,
a munkavállalók zöme pozdorjalappal elkerített terekben dolgozik, a ’90-es évek óta érintetlen világítás alatt,
hogy az IT-ról és a konyháról ne is beszéljünk – szaladjon.
Nem szabad sajnálni az időt a felkészülésre. Túrja a netet, kutasson a vállalat után alaposan, mielőtt jelentkezik.
Több mint riasztó, ha állandóan a vezetők megbeszélést tartanak, és minden a munkavállalók feje felett dől el. A dolgozói elégedettség fő pillérei a vállalati értékrend, az előrelépés lehetősége, illetve a bizalom a vezetőségben. De ez nem jelentheti azt, hogy csak a menedzsment fontos – és azt sem, hogy egyedül az ő véleményük számít. A szervezet összjáték, csapatmunka. Csak úgy, mint a szervezet egy másik kontextusban.
Kedves megalomán főnökök, ti talán tudnátok élni a kisujjatok nélkül?
Ha van házasságszédelgés, miért ne lenne karrierszédelgés is? A fényes jövő ígérete valóban instant benzinfröccs a dolgozó optimizmusának, de nagyon gyerekes dolog csak azért hazudni egy beosztottnak, hogy a pillanatnyi konfliktust elhárítsa, majd ugyanazzal a mozdulattal egy még nagyobbat behúzzon a menedzser. Aki csak a versenyképes juttatás illúziójával tudja becsalogatni a tehetséget, az ugyan mire számít?
Fizetésemeléssel remekül lehet motiválni. De csak ha igaz.
Amikor heteken át nem történik semmi – pedig mekkora volt a lelkesedés –, és a HR-es is csak néz üveges szemmel, melyik hónapban lesz nagyobb az összeg, ott nagyobb galádságra is remek a kilátás. Meneküljön.
Heteken, hónapokon át nem történik semmi? Nincs új lehetőség? Nincs fejlesztés? Nincs másik eszköz? Nem veszik komolyan az építő javaslatait? Lassan befészkelt az aljas gyanú, hogy itt nem fogja tudni megvalósítani a nagy karriercéljait? Sosem képes egy egyenes választ kicsikarni a mikor szóval kezdődő kérdésekre? Őszintén, mit keres még ott?
Van annak jele, ha a hajó irányát vesztette: a kapitány nemigen tudja, merre halad. Az ilyen cég nem a sors különös kegyetlensége folytán ütközik jéghegybe. A cégnek nyíltan kell kommunikálnia arról, hogy áll pénzügyileg, mik a közép- és hosszútávú céljai, milyen változásokra készül, és ha ezen bármit is titkolni kell a kollégák előtt, akkor valami nem stimmel. Egyenes beszéd, vagy válás. Ezen a remek PR, a jó médiavisszhang sem segít. Az a minimum, hogy egy vállalatnak legyenek átlátható tervei. Anélkül nehezen elképzelhető a nyerő stratégia.