Az alábbiakban az RSM szakértője, Hegedűs Sándor blogbejegyzése alapján foglaljuk össze a várható módosításokat.
Az országgyűlés előtt lévő javaslat megduplázza azt a bevételi értékhatárt, amely felett az adóalanynak az átalányadó jelleg helyett 40 százalékos adót kell fizetnie. A kata esetében tehát a
korábbi 6 milliós értékhatár 12 millió forintra emelkedik.
A tervezet emellett (24 hónapról) 12 hónapra csökkenti azt az időintervallumot, amely alatt a kata-adóalanyiság nem választható újra.
A javaslat szerint
új kötelezettség
hárul majd az adóalanyokra, ugyanis amennyiben a kisadózó vállalkozásnak ingatlan bérbeadásából származó bevétele keletkezik, az ezen tevékenységből származó bevételének megszerzését az azt követő 15 napon belül köteles lesz bejelenteni az adóhatósághoz, mivel ebben az esetben nem választhatja ezt az adózási formát.
A törvényjavaslat módosít a főállású kisadózó fogalmán is.
Így 2017-től nem minősül főállású kisadózónak az, aki ezzel egyidejűleg nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban is áll. Az indoklás szerint a módosításra azért van szükség, mert a 2016. június 16-tól hatályos társadalombiztosítási ellátásokról szóló törvény szerint a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony teljes munkaidős foglalkoztatási jogviszonynak minősül, ezért a két jogszabály összehangolása érdekében volt szükség a módosításra.
A javaslat
500 millió forintról 1 milliárd forintra emeli azt a bevételi értékhatárt,
amelynek meghaladása esetén az adóalanyiság megszűnik, ugyanakkor nem változik a kiva választhatóságának 500 millió forintos értékhatára. Eltérően a jelenleg hatályos szabályoktól, a javaslat szerint a későbbiekben a cégbejegyzésre nem kötelezett adózók papíralapon is teljesíthetik a kiva alá történő bejelentésüket.
A helyi iparűzési adóalap számításakor a kapcsolt vállalkozásoknál alkalmazandó úgynevezett
adóalap-összeszámítási szabály alkalmazását a törvényjavaslat kizárólag a 2016. október 1-jét követően szétválással létrejött kapcsoltsági viszonyra szűkíti.
A javaslat indokolása szerint erre azért van szükség, mert sokszor nehéz megállapítani, hogy mely vállalkozások vannak kapcsolt vállalkozási viszonyban.
A nemzetközi számviteli szabályok (IFRS) szerint elkülönítetten kell kimutatni a megszűnő és a folytatódó tevékenységből származó bevételeket, illetve ráfordításokat. Az IFRS-t alkalmazó társaságok esetére vonatkoztatva a javaslat szerinti módosítás – a fentiektől eltérően – az adóalap számításánál mind a folytatódó, mind pedig a megszűnő tevékenységet érintő, valamennyi, adóalapot érintő elemet figyelembe kell venni a helyi iparűzési adóalap megállapításakor.
A javaslat
szabályozza azt is, hogy mi történjen, ha az IFRS-re áttérő adóalany számviteli elszámolási hibát vét.
Amennyiben a hiba az áttérést megelőző időszakra vonatkozik, és elszámolása különbözik a számviteli törvényben foglalt elszámolástól, a hiba korrigálását követően keletkezett különbözetet a hiba feltárásának adóévében kell figyelembe venni az adóalap megállapításakor.
A javaslat pontosítást tartalmaz arra az esetre vonatkozóan, amikor az IFRS-re történő áttérést megelőző fizetendő iparűzési adó összege nagyobb, mint az áttérés adóévében. Ebben az esetben – mivel az áttérést követő időszakra fizetendő adóelőleg összege az áttérést megelőző időszaki adó összegével egyezik meg –, a javaslat alapján 2017. január 1-től az érintett előlegfizetési időszakban az előleg összegét két egyenlő részletben kell megállapítani, bevallani és megfizetni.
Új, adóalapot növelő tényezőként kerül be a helyi adóról szóló törvénybe a biztosítási szerződésből származó bevétel.
Az indokolás kiemeli, hogy nemcsak a hagyományosnak mondható biztosítási szerződéseken alapuló jogviszonyokat lehet ebbe a körbe sorolni, hanem olyan biztosítási elemeket tartalmazó jogviszonyokat is, mint például amellyel a szavatossági kötelezettségek vállalására kerül sor.
A javaslat az ingatlanforgalmazó cégek ingatlanszerzései vonatkozásában módosítja az illetékfizetési kötelezettségre vonatkozó szabályozást. A jelenleg hatályos – főszabály szerinti –
2 százalékos illetékmérték (50 százalékos illetékkedvezmény) helyett 3 százalékos illetéket kell fizetniük,
amennyiben a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig megtett nyilatkozatban vállalják, hogy az érintett ingatlant két éven belül továbbértékesítik vagy lízingbe adják. Továbbra is 2 százalék lesz az ingatlanszerzési illeték mértéke, amennyiben a továbbértékesítéssel vagy a lízing futamidejének végén az ingatlan tulajdonjogának átruházása ténylegesen is megvalósul (teljesedésbe megy).
A törvényjavaslat megszünteti a kamatjövedelmeket és a tartós befektetési számlák (tbsz) lekötési hozamát terhelő 6 százalékos, valamint a fizető-vendéglátás utáni 20 százalékos eho (egészségügyi hozzájárulás) fizetési kötelezettséget.
A szociális hozzájárulási adóval kapcsolatos rendelkezések kiegészülnek, nem minősülnek az adó alapjába tartozónak az olyan utólagos kifizetések, illetve juttatások, amelyek kifizetése, illetve juttatása olyan időszakra tekintettel történik, amikor az adott magánszemélyre a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (Tbj.) szerint a biztosítás nem terjedt ki. Az új szabályozás alapján egyértelmű válik, hogy a kifizetést, illetve juttatást annak tényleges teljesítésétől függetlenül
a vonatkozó időszaki jövedelmekkel azonos módon kell elbírálni.
A jelenleg hatályos
45 főről 30 főre csökkenne az a létszámkorlát,
amellyel a vállalkozások a szakképzési hozzájárulási kötelezettségüket csökkenthetik. Az indoklás szerint ezen módosítás ösztönzőleg hathat a vállalkozásokra azzal, hogy így több saját dolgozót integrálhatnak a képzési rendszerükbe.