Az unierzális gesztus még mindig a kézfogás. Japánban a meghajlás is dívik, de vagy emellett ráznak kezet a tárgyalófelek, vagy helyette. Észak-Amerikában, Németországban és Oroszországban kemény kézfogást várnak el, utóbbiban még a folyamatos szemkontaktus is íratlan szabály.
Nem mindenki gondol erre, de az angol nyelvben a keresztnéven szólítás a tegezés megfelelője. Az Egyesült Államokban meglehetősen bevett az üzleti életben a keresztnevezés, de egy tárgyaláson várjuk meg, amíg ezt konkrétan felajánlja a másik fél. Mindenhol máshol – Kanadában, Indiában, Japánban, Kínában, Németországban, Franciaországban, Oroszországban, a mediterrán és az arab államokban – szigorúan vezetéknéven és a címén kell szólítani a másikat, amíg meg nem hív a tegezésre.
Épp olyan univerzális szabály, mint a kézfogás. A válasz határozott igen. Japánban és Kínában azt várják el, hogy két kézzel nyújtsuk át, és hogy makulátlan állapotú legyen a papírja. Franciaországban a recepciósnak kell átadni. Oroszországban, Indiában, az Arab Emirátusban jópont, ha le is van fordítva a tartalma. Kanadában franciára.
Németországban az üzleti nyelv szókimondó, cseppet sem kerülgeti a forró kását.
Nincs laza felvezető csevegés,
és ezt senki nem tekinti sértőnek. A magánélet tabu. Ha small talkra kerül a sor, maradjunk az időjárásnál és a sportnál.
Franciaországban értékelik, ha az ember igyekszik franciául tárgyalni.
A témavezetés nem térhet el az üzlettől.
Elvárás, hogy minden részlettel tisztában legyünk, a 100 százalékos tájékozottság a minimum.
Az olaszok értékelik a barátságos tónust és a bizalmat. Célszerű az első köröket levelezésben megtenni.
Spanyolországban a kapcsolatépítés megelőzi az üzletet. A kezdőkörök gyakran érintenek magánéleti, családi témákat. Az emberek jellemzően egyszerre beszélnek vagy egymás szavába vágnak, ez itt nem számít udvariatlanságnak.
Az Egyesült Királyságban úgy működik az üzleti élet, ahogy azt a sztereotípiák alapján gondolnánk. A pontosság támadhatatlan elvárás, megszegni főbenjáró. Az időjárás nagyon komolyan vett bemelegítő téma.
Oroszországban szigorúan üzleti környezetben tárgyalnak üzletről. A tónus hihetetlenül direkt. Gyakori az ajándékozás, de ne csodálkozzunk, ugyanakkor komolyan se vegyük, ha elsőre nem fogadják el. Attól még kérik, és ez többedik próbálkozásra ki is fog derülni.
Kínában a kézhez kapott névjegyet illik nézegetni, fennhangon olvasgatni, mielőtt belevágunk a tárgyalásba. A hierarchiát,
a korosztályos rangot tiszteletben kell tartani,
és a személyes tárgyalás jóval fontosabb, mint az írásbeli.
Japánban a rangidős üzletember vezeti a tárgyalást, nem ritka, hogy a többiek egy szót sem szólnak. Az asztalnál azzal szemben kell leülni, aki a miénknek megfelelő fokon áll az üzleti hierarchiában.
Indiában a bal kezet általában piszkosnak tekintik, mindent jobb kézzel kell átadni, névjegykártyától dokumentációig. A nem szó rettentően illetlennek számít, erre figyeljen, aki hindikkel tárgyal. Ennek inverze is igaz: direkt ne mondjon nemet semmire, kerülje meg.
Az Arab Emirátusokban sem kezelik egyenrangúként a két kezet, ott tiszteletlenség a balt használni. Azzal viszont semmi gondjuk, ha tárgyalás közben felveszik a telefont, vagy sms-eznek egy kiadósat.
Az Egyesült Államokban hasonló a megbeszélés menete ahhoz, amilyen Angliában, gyakoriak a bemelegítő körök. Maga az üzletelés azonban lehet kíméletlenül direkt, különösen New Yorkban, ahol nagyon drága az idő.
Kanadában a pontosság kiemelt erény, ajánlott előbb érni a tárgyalásra. Nagyon súlyos mulasztás elkerülni a szemkontaktust.
Bárhol tárgyal a világban, általános elvárás a pontos tematika. Ám vannak árnyalatnyi különbségek. Olaszországban egyáltalán nem probléma, ha a tárgyalás eredménytelen, úgyszólván nem jön ki belőle semmi. Spanyolországban van agenda, de gyakran nem tartják be, ahogy az Arab Emirátusokban sem. Kanadában elhúzódhatnak a mítingek, de nagyon rossz szemmel nézik, ha valaki a vége előtt távozik.
Az Entrepreneur teljes infografikáját megnézheti itt.