Erre a szóra mondja azt Tom Hanks, hogy még a karrierje elején megtanulta,
bár hihetetlen megpróbáltatás kimondani –
de meg is lett az eredménye. Így került azokba a filmekbe, amelyek valóban segítették a pályán. Ezzel szűkítette le a kívánatos szerepek listáját.
Steve Jobs a lelki társának nevezte az Apple vezető dizájnerét, John Ive-t. Mindennap megkérdezte tőle, hányszor mondta ki ezt a szót reggel óta. Ive szerint az a képesség, amellyel Jobs el tudta dönteni, mikor van erre szükség, tette olyan kiemelkedően koncentrálttá.
Ez a szó könnyen bűntudatot ébreszt abban, aki kimondja. Nem szívesen bántunk meg mást, és ugyan ki ne kerülné a fölösleges súrlódásokat, ha teheti.
De ez a szó
nem okoz fájdalmat,
ha kínálunk alternatívát. Például mit tennénk meg ahelyett, amire kérnek.
A szó nyomán születő lelkiismeretfurdalás enyhül, ha kitartóan ismételjük. Biztosan lesz, aki többször próbálkozik.
Mi csak mondjuk ki újra meg újra.
Hiszen így gondoljuk, az első alkalommal sem vicceltünk. Ez még nem lelketlenség.
Ezért a szóért nem kell bocsánatot kérni. Aki kimondja, nem követ el semmi rosszat. Ami azt illeti, abszolút összeegyeztethető az udvarias és finom fellépéssel.
Tanulja meg önbizalommal kiejteni azt a szót, hogy
NEM.
Mert ahányszor arra mond igent, amit nem szeretne megtenni, valójában nemet mond mindarra, ami tényleg fontos.
(innen)