A gazdasági szakértők újra elemezni kezdték, hogy milyen hatásai lennének az Egyesült Államok és Kína gazdasági összecsapásának Donald Trump elnöksége alatt. Ezt az váltotta ki, hogy a napokban Trump felvette a kapcsolatot Tajvan elnökével, noha az USA 1979 óta nem tart fönn diplomáciai viszonyt az országgal, melyre Kína 1949 óta a saját területeként tekint. Ezt követően a kínai külügyminisztérium hivatalos úton jelezte a panaszát, de az sem segített a helyzeten, hogy Trump később a Twitteren
kemény szavakkal ostorozta a kínai vezetést,
többek között a devizaárfolyamának manipulálása, illetve az amerikai export súlyosnak és méltánytalannak minősített adóztatása miatt – írja a CNBC.
Jóllehet feszülnek gazdasági ellentétek az Egyesült Államok és Kína között, Robert Manning, a Brent Scowcroft Center on International Security elemzője hangsúlyozta, a gazdasági viszony romlása súlyos károkat okozna mindkét országnak. Kiemelte, meglátása szerint mindenki, beleértve a globális gazdaságot is, veszítene azzal, ha a világ két legnagyobb gazdasága egymásnak ugrana.
Kína az elmúlt évben nagyjából
482 milliárd dollárnyi terméket exportált az Egyesült Államokba,
megelőzve ezzel minden más országot. Az USA ezzel szemben csupán 116 milliárdos Kínába tartó kivitelt tudott felmutatni, amiből 366 milliárdos amerikai kereskedelmi deficit következik.
Ezzel párhuzamosan számos amerikai vállalat támaszkodik az alacsony költségekkel járó kínai ipari munkásokra, miközben
az amerikai fogyasztók számára hétköznapiakká váltak a nagyvállalatok által árusított olcsó kínai importcikkek.
Nem mellékesen pedig Kína minden más országnál nagyobb mértékű amerikai adósságot tart. Az USA adatai szerint szeptember végén az ázsiai óriás 1200 milliárd dollárnyi amerikai állampapírral rendelkezett. Ez pedig azt jelenti, hogy amikor az Egyesült Államoknak hitelre van szüksége, elég gyakran fordul Kínához.
Nagy kérdés azonban, hogy Trump Kínával kapcsolatos politikája a gyakorlatban milyen irányba indul majd a beiktatása után. Az jól látszik ugyanis, hogy az eddigi retorikájában az ázsiai ország fontos célpont volt, és ez a kommunikációs fellépés feltehetően megmarad majd akkor is, ha a gyakorlati lépések enyhék lesznek.
Mindazonáltal a Trump által korábban hangoztatott 45 százalékos vámok a kínai importra komoly károkat okoznának a világ második legnagyobb gazdaságának, de egy kereskedelmi háború az USA cégeire is rossz hatással lenne, mivel a mezőgazdasági termelők például elveszíthetnék a hozzáférést az egyre növekvő kínai középosztályhoz.
A fentiek tükrében
Kína legsúlyosabb lépése az lehetne, ha hirtelen elkezdene megszabadulni az amerikai kötvényektől,
amivel nemcsak az USA pénzügyi piacait, de a dollár árfolyamát és a kamatpolitikát is teljesen felkavarhatná. Ez azonban – hangsúlyozta Rodger Baker, a Stratfor elemzője – egy ponton túl Kínának sem volna jó megoldás. A felszabaduló tőkéjét ugyanis máshová kellene tennie a biztonságosnak tartott amerikai állampapírok helyett, és a jelenlegi alacsony hozamkörnyezetben, illetve az egyre kevésbé stabil eurózónás kilátások mellett ez egy sor új problémát vetne föl Kína számára.