2015 végére a magyar háztartások nettó pénzügyi vagyona a Magyar Nemzeti Bank becslése szerint 32,5 ezermilliárd forint fölé nőtt – egy év alatt közel 14 százalékkal emelkedett. A megtakarítások - összetétel szerint vizsgálva - persze nem egyformán nőttek: sajnálatos módon
a készpénz összege bővült a legnagyobb mértékben, nagyjából egyötödével egyetlen év alatt
a jegybanki statisztikák szerint. Ráadásul a magyar a lakosság mintegy harmada még mindig otthon tartja a pénzét, 44 százaléka pedig nem is ismeri a befektetési formákat.
Amikor ekkora vagyon viszonylag magas arányú hozzá nem értéssel párosul, joggal merül fel a kérdés: magunk kezeljük a pénzünket, vagy bízzuk inkább szakemberre? A válasz persze attól is függ, milyen élethelyzetről van szó. Magunktól is pontosan tudjuk, milyen fontos, hogy ne költsük el az összes bevételünket, képezzünk tartalékot, megtakarításokat rövidebb és hosszabb távú céljainkra, legyen vésztartalékunk arra az esetre, ha tönkremegy a mosógép.
Azt is egyre többen tudják, hogy fontos (lenne) családi költségvetést készíteni, számon tartani, mennyi pénz folyik be hozzánk és mire költjük el bevételeinket.
Ahogy ahhoz sem kell különösebb tanács, hogy legyen biztosítás a lakásunkon, autónkon, legyen életbiztosításunk, nyugdíjcélú megtakarításunk.
Hogy a rengeteg elérhető termék közül melyiket válasszuk, az persze már fogósabb kérdés. Nem teljesen lehetetlen persze saját erőből eligazodni: egyre több kalkulátor, összehasonlító szolgáltatás érhető el, ahol segítséget kaphatunk a megfelelő biztosítás vagy éppen az adott futamidőre elérhető legnagyobb kamatot fizető bankbetét kiválasztásában.
A megtakarításainkat azonban nem csak hagyományos eszközökben fialtathatjuk – éppen az alacsony kamatkörnyezet és az el nem költött vagyon növekedése sarkallja egyre inkább arra a magyar lakosságot, hogy a szokásos befektetési eszközökön túl is tervezzen. Az állam nagy erőkkel szállt be a kamatversenybe, ezért
az állampapírok ma már szinte természetes összetevői a lakossági megtakarításoknak – nem utolsó sorban azért, mert rendkívül biztonságos eszközök, ami a hagyományosan kockázatkerülő magyaroknak jól fekszik.
A nagyobb hozamért azonban egyre inkább hajlandóak (és persze kénytelenek) vagyunk kockáztatni is.
Kőolajba, aranyba, külföldi részvényekbe, devizába fektetni nem ördögtől való dolog: számos szolgáltató kínál lehetőséget ilyen eszközök (vagy ilyen eszközök ármozgását leképező termékek) jegyzésére. Ez azonban már ingoványosabb talaj, kezdőknek semmiképp sem ajánlott: aki ilyesmire adja a fejét,
elsősorban arról győződjön meg, hogy valóban engedéllyel, lehetőleg nem offshore háttérrel működő szolgáltatóra bízza a pénzét,
valóban tisztában van a kockázatokkal – különösen akkor, ha tőkeáttétellel kereskedik. Ez ugyan lehetővé teszi azt, hogy nagyobb pozíciókat vegyünk fel, mint amit saját tőkénk engedne, ez azonban nem csak esetleges nyereségeinket, hanem veszteségeinket is jelentősen megnövelheti, és akár teljes befektetett tőkénket is elveszíthetjük. Emellett ha kimerészkedünk a tőkepiacra, igencsak naprakésznek kell lennünk – figyelnünk kell a piaci mozgásokat, a híreket, esetenként gyorsan kell reagálnunk a történésekre, és
be kell tartanunk az aranyszabályt: mindig adjunk stop-loss megbízást, ami adott esetben automatikusan lezár egy veszteséges pozíciót, mielőtt még nagyobb lenne a baj.
Befektetni ugyanis rendkívül egyszerű dolog: csak jókor kell venni és jókor kell eladni. Ami nehéz az egészben, az maga az időzítés. A kezdő kereskedők általában pont akkor lépnek pozícióba, amikor a trend már kifulladt, azaz mindenki felült a vonatra – a másik irányból nézve pedig akár egy kisebb korrekciótól is megijednek és többnyire veszteséggel szállnak ki a buliból.
Ha 8000 forintért vettél OTP-részvényt és lemegy az ára 7800-ra, mit teszel? Eladod és benyeled a 2,5 százalékos veszteséget? És mi lesz, ha aztán felmegy 8200-ra? Vagy nem adod el és kivársz – de mi lesz, ha tovább esik 7200-ra? A kezdő befektetők keze gyakran megremeg, nem mindig hozzák meg kellő időben a szükséges döntéseket, vagy épp elkapkodják őket.
Az érzelmek részleges kiküszöbölésében segíthet a technikai elemzés, amikor korábban már látott mozgások alapján próbáljuk megjósolni, merre mozdulnak majd az árak – ezek egy része tulajdonképpen önbeteljesítő, hiszen ha sokan számolnak ugyanúgy, az néha már csak ezért is valóra válik.
A jelekből olvasni azonban nem egyszerű tudomány, még akkor sem, ha néhány órás gyorstalpalókon is sok mindent el lehet sajátítani a témában,
és a kereskedőszoftverek is sok beépített elemzéssel segítik a befektetőket. Az alakzatokat felismerni azonban inkább az avatott szemek tudják kellő magabiztossággal.
A fundamentális elemzéshez pedig a világ dolgait kell jól érteni – tudni, milyen lehetséges kimenetele lehet a különböző eseményeknek, ezek milyen hatással lesznek az általunk figyelt eszközökre, melyik kimenetel milyen valószínűséggel következik be. Például a Fed következő kamatdöntő ülésén (vajon tudjuk, az mikor esedékes?) a kamatok szinten tartásáról vagy épp megemeléséről dönt majd? Mindez milyen hatással lehet a dollár árfolyamára?
Bár vannak olyan szakemberek, akik pusztán a technikai elemzésre támaszkodva alkalmaznak sikeres stratégiákat, az igazság minden bizonnyal valahol a két módszer között van – legyen egy jó képünk arról, mi történik a világban, merre tartanak a folyamatok, figyeljük a híreket, a gyorsjelentéseket és közben vegyük észre azokat a jeleket is, amelyeket az árfolyamgrafikonok kirajzolnak elénk. És ami az alapszabály: ne azt a pénzt kockáztassuk, ami kenyérre kell – képzeljük el, mi történik, ha a teljes összeget elveszítjük? Lesz mit ennünk akkor is?
Van, aki bele sem vág az önálló piaci kalandokba, mások egy-egy kellemetlenebb veszteség után döntenek úgy, hogy a pénzük kezelését szakemberre bízzák – a lehetőség mindenesetre többféleképpen is adott.
Magyarországon a befektetési alapok egyre kelendőbbek, az általuk kezelt vagyon mostanra már jócskán meghaladja az 5000 milliárd forintot. Számos alapkezelő rengeteg alapja közül választhatunk,
ezek között vannak olyanok, amelyek kisebb kockázattal működnek, míg mások belemenősebbek, a nagyobb hozam reményében nagyobb kockázatot is hajlandóak vállalni.
Vannak olyan alapok, amelyek az árupiacon fektetnek be, mások amerikai részvények között szemezgetnek, olyan is van, ami a technológiai szektor papírjai között válogat vagy épp ázsiai részvényekben tartja vagyonát. A befektetéseket mindig előre lefektetett politika mentén kezelik a portfóliómenedzserek, előre megadott feltételekkel.
Előnyük az is, hogy a számos kisebb befektetői vagyonból egy jóval nagyobb kezelt vagyon áll össze, amivel már olyan termékek is elérhetőek, amikhez egyenként a kisbefektetők nem férnek hozzá – például olyan vállalati kötvényekhez, amelyek legkisebb jegyzési egysége 100 ezer euró.
Munkájukat persze nem ingyen végzik: pénzünk kezelésének vannak költségei, a választásnál ennek mértékét is érdemes figyelembe venni, mert jelentősen befolyásolhatják az elért hozam mértékét.
Segítséget persze akkor is kaphatunk, ha nem befektetési alapban tartjuk a pénzünket – vagy éppen nem tudjuk kiválasztani a megfelelő befektetési alapot.
A bankok szívesen adnak tanácsot – akár bármelyik érdeklődő ügyfél is kaphat útmutatást, a prémium vagy privátbanki ügyfelek pedig kiemelt szolgáltatásokhoz juthatnak ezen a téren.
Olyan eszközöket is figyelmünkbe ajánlhatnak, amelyeket nem ismerünk vagy nem figyeltünk fel rájuk – ami persze nem jelenti azt, hogy mindig egzotikus befektetéseket javasolnak majd nekünk, hiszen ha épp az állampapír tűnik a legvonzóbb lehetőségnek az adott feltételek (futamidő, tőke vagy kockázati étvágy) mellett, akkor az állampapírt fogják ajánlani, azok közül is a számunkra legmegfelelőbbet.
Emellett a korábbiakban részletezett érzelmi faktor kiküszöbölésében is segíthetnek. Évek óta professzionálisan működő portfóliómenedzserektől tudjuk:
egészen más érzelmi helyzetet jelent, ha az ember a saját pénzét kezeli, mintha gyakorlatilag a munkájának részeként mozgat nagyságrendekkel nagyobb vagyonokat.
Az általános tévhit szerint egyébként a befektetési tanácsok csak a jómódú ügyfeleknek járnak – pedig sokszor külön költség nélkül is elérhető a szolgáltatás a bankunkban is. Semmi sincs persze ingyen, a pénzintézet nem karitatív szervezet, valahol biztosan jól kell járnia a szolgáltatónak is – ez azonban jó eséllyel megtérülő befektetés, ha megkímélnek minket egy nagyobb veszteségtől vagy olyan profitot segítenek elérni, amit magunktól nem tudtunk volna.
A felelősséget persze senki sem veheti le teljesen a vállunkról, ahogy a meggazdagodást sem garantálhatja senki – ez a legprofibb, legdrágábban dolgozó menedzserekre is igaz. Ahogy a múltban elért eredmények nem jelentenek semmiféle garanciát a jövőbeli hozamokra, úgy azt sem garantálhatja senki, hogy a biztonságosnak tekinthető állampapíroknál magasabb hozamot ér majd el kockázatosabb befektetésünk. Az azonban biztos:
a befektetési termékek nem lesznek egyszerűbbek, számos bonyolult konstrukció áll rendelkezésre, a globális piacok pedig soha sem alszanak
– ha a befektetéseink kezelésére rendelkezésre álló időnk nem korlátlan, ezt mindenképp érdemes figyelembe venni.
A cikk megjelenését a CIB Bank támogatta!