Libri: Túl sok négyzetméternyi könyvesbolt van

Budapest, 2010. január 14. Megkezdődött az intelligens bevásárlókocsik tesztelése egy Libri Könyvesboltban. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Irányítástechnika és Informatika Tanszéke és a Híradástechnika Tanszék közös fejlesztésében elkészült az intelligens bevásárlókocsi, amely érzékelői segítségével felismeri a belehelyezett árukat. A kijelzőn azonnal megjelenik a termékek ára és pontos leírása is. A vásárlás végén a vevőnek a pénztárnál sem kell sorba állnia, miután a számlát a vásárló kérésére a rendszer elkészíti - a kocsi kijelzőjén megjeleníti - és akár rajta keresztül azonnal ki is lehet fizetni. MTI Fotó: Balaton József

Az Alexandra-csoport válsága az egész magyar könyvpiacra kihat, ebben minden szereplő egyetért. Adódik tehát a kérdés: csupán a Matyi Dezső által létrehozott szövevényes cégcsoport átláthatatlan gazdálkodásával van-e a probléma, vagy az Alexandra válsága egyben az egész könyvpiac betegségeinek, változásának is a tünete. A legnagyobb versenytárs, a Libri Kiadói Csoportjának két alapító vezetőjével, Halmos Ádámmal és Sárközy Bencével beszélgettünk.

A jelenlegi három legnagyobb magyar könyvkiadói és -kereskedői csoport közül – Libri, Líra és Alexandra – tulajdonképpen csak az Alexandrának nem voltak közvetlen elődei a rendszerváltozás előttről. Matyi Dezsőt sok piaci szereplő támadta is piaci, kapitalista „nyomulásáért”, a könyvkultúra „elbulvárosításáért”. A nagy könyves cégcsoporttá váló Libri, amely 2011 óta a könyvesbolti és az online értékesítés mellett kiadót is szervezett, nemrég ugyancsak megkapta azt a vádat, hogy le akarná tarolni a piacot. Vajon piaci törvényszerűség-e az ilyen koncentráció?

Az összefogás a függetlenség feladása?

Az 1980-as évek végén, 90-es évek elején létrejöttek a független könyvkiadók és könyvkereskedők, és pár év alatt kialakult az az állapot is, hogy egy-egy cégbe tömörültek. Ennek a modellnek első képviselője a Líra és Lant, a Magyar Könyvklub és az Alexandra volt. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat jogutódjaként megalakult Libri Könyvkereskedelmi Kft. azonban 20 évig csak könyvkereskedelemmel foglalkozott.

„Balogh Ákos tulajdonos 2011-ben azért döntött úgy, hogy beszállna a kiadói piacra is, mert

azt látta, hogy körülötte ez a modell működik, tehát nyilván ez sikeresebb

– mondta Halmos Ádám. Ő akkor már évek óta független kiadót vezetett, a Nyitott Könyvműhelyt, amely közepes kiadónak számított 250 millió forintos éves árbevételével. Sárközy Bence pedig talán a legjelentősebb kortárs szépirodalmi kiadó, a Magvető főszerkesztője volt, és ott látta a kiadás és a kereskedelem összekapcsolásának előnyeit.

Sárközy Bencének szívügye a kortárs magyar szépirodalom, és már a Magvetőnél is azon dolgozott, hogy minél több ilyen művet ismerjenek meg külföldi olvasók Fotó: Polyák Attila - Origo

Így fogalmazta meg a Libri Kiadó modelljét: „Egymástól függetlenül érett meg bennünk a gondolat, hogy együtt kéne működnünk, és elkezdtünk erről beszélgetni. Senkiben sem volt az a szándék, hogy nagyok legyünk, csak hogy jók. Később sem volt cél a piaci szereplők befalása, magunkhoz vonzása, ahogy az alapítás is szabad szándékból történt. Adódtak helyzetek, mint a Helikon vagy a Park Kiadó integrálása, és minden átmenet gördülékeny volt, mert maga a mátrix, amelybe beilleszkedtek, adott volt már a befogadásra épülő Nyitott Könyvműhelyben is.”

A 20 éven át független Park Kiadó vezetője, Rochlitz András ma a Libri Kiadói Csoport igazgatósági tagja. A Helikon esetében kezdetben csak egy közös vállalkozás volt a terv, majd egy év után a tulajdonosokkal közösen született meg a döntés, hogy a klasszikus profilú kiadó mégis legyen teljesen a Libri Kiadói Csoport része. A Jelenkor Kiadó más befektetőnek nem kellett,

így került végül a Librihez, amelynek fontos volt az, amit a Jelenkor képviselt (például Nádas Péterrel).

A jelentős piaci részt kitevő gyerekirodalom területén nem vettek egy kiadót, hanem alapítottak egyet, a Kolibrit.

Halmos Ádám független könyvkiadóként kezdte, és a Libriben „szakmai befektetőnek” tekinti magát, aki hasonló társakat keresett Fotó: Polyák Attila - Origo

Mielőtt a Libri könyvkiadót létrehozták, Halmos Ádám nemcsak egy független könyvkiadót vezetett, hanem tagja volt az akkor formálódó Független Könyvkiadók Társaságának. „Próbáltuk megfogalmazni, mi is az a független könyvkiadóság.

Amikor megszületett a döntés, hogy a Nyitott Könyvműhely Libri Kiadóvá alakul, sokat gondolkoztam azon: akkor én most feladom a függetlenségemet? Én leszek most a gonosz?

Utólag úgy látom, hogy nem a függetlenségemet adtam fel, hanem egy döntést hoztam, hogy társakat választok magamnak, mert jó szakemberekkel összefogva hatékonyabb munkát tudok végezni. Egy olyan modellt hoztunk létre, amelyben könyvkiadó szakemberek vezetnek egy kiadói csoportot úgy, hogy a kereskedelmi partner, a pénzügyi befektető a szakmai munkába nem szól bele. A többségi tulajdonos a Libri Könyvkereskedelmi Kft., de van egy nagyon erős kisebbségi tulajdon – nevezzük magunkat szakmai befektetőknek. Ebben az értelemben a Libri modellje egyedülálló.”

A globális könyvpiac is így működik

A kiadói koncentráció angolszász, német, spanyol, olasz, skandináv nyelvterületen is piaci törvényszerűség már régóta, ahogy általában az is, hogy ezek a csoportok médiatermékek révén kapcsolatban állnak a politika világával is. Például világviszonylatban az egyik legjelentősebb kiadócsoport, az amerikai Random House – amely több angol, német és spanyol nyelvű kiadót tömörít – fő tulajdonosa a német Bertelsmann, a világ egyik legnagyobb tömegkommunikációs cége, amelynek legnagyobb üzletága az RTL-csoport, és amelynek még Kínában is vannak kiadói érdekeltségei. (Magyarországon a Népszabadság korábbi tulajdonosaként vált ismertté a cégóriás). Ha áttekintjük a céghálókat, kiderül, hogy a kapitalista világ könyvkiadóinak zöme tucatnyi multinacionális cég befektetései közé tartozik.

A koncentráció azonban nem garantálja a szakmai minőséget Sárközy Bence szerint. „Nagyon sokat köszönhetek a Magvető Kiadónak, ahol kilenc évet töltöttem el. Ott hallottam, hogy még nem született olyan remekmű, amelyet pénzért írtak, és olyan sincs, amely bennmaradt a fiókban azért, mert nem volt rá pénz. És tényleg láttam működni ezt az elvet.” A Libri Kiadó vezetői szerint a szakmai kérdéseknek továbbra is a kisebb kiadói műhelyekben kell eldőlniük, de – cserébe a függetlenségük részbeni feladásáért – éppen hogy nincsenek teljesen kiszolgáltatva a piacnak ezek a műhelyek.

Túlpörgetett bolthálózatok

Másrészt a koncentráció minden rendes kapitalizmusban állandó piaci törvényszerűség, amit azonban rendszerint csőd, újbóli szétaprózódás követ, és ez állandó mozgásban van. Például a Borders könyvesboltlánc széthullása és a Barnes & Noble boltok bezárási hulláma 2011-ben, illetve

2012-ben rámutatott arra Amerikában, hogy nincs annyi könyvesboltra szükség, mert az Amazon jelentős piaci igényt ki tud elégíteni online. Lehet, hogy az Alexandra válsága is részben ehhez hasonló?

„Az értékesítés jól érezhetően kezd áttevődni az online piacra. Azt is meg merem kockáztatni, hogy ma Magyarországon túl sok négyzetméternyi könyvesbolt van, és ezzel együtt túl nagy a boltokba kihelyezett könyvkészlet, hiszen meg kell tölteni őket. A bizományosi rendszer miatt – vagyis hogy a kiadók előfinanszírozzák a könyveiket, és csak az eladott példányszámok szerint utólag jutnak hozzá a pénzükhöz – ez okozhat válságot. A nálunk fejlettebb piacokon, például Németországban ezért nagyon felgyorsult az, ahogyan a kiadótól a boltig eljut a könyv.

Az utánkövetés, az átlátható működés pedig nagyon felértékelődött a könyvkereskedelemben, hogy csak oda jusson el, és csak annyi könyv, ahol és amennyire valóban van vásárló.

Akár alacsony példányszámú, gyors utánnyomásokkal is lehet ezáltal operálni, hogy ne kelljen fölöslegesen termelni” – mondta Halmos Ádám.

Az online értékesítés növekedése lehetővé tenné kisebb boltok működtetését kisebb, célzottabb készletekkel Forrás: MTI/Balaton József

Azt viszont nemcsak ő mondja, hanem szinte valamennyi kiadó, hogy az Alexandra éppen ebben, az átláthatóságban, a követhetőségben volt mindig is gyenge. A kiadók most, hogy az Alexandra nagykereskedelmi cége fizetésképtelenséget jelentett, sem láthatják pontosan, mekkora készleteik vannak az egyes boltokban eladatlanul.

Matyi Dezső portréja szerint – amelyet a Magyar Narancs 2006-ban rajzolt a milliárdosról – első pécsi cége, az Alexandra-csoport későbbi anyacége, az 1990-ben alapított Direkt Bt. „már kezdetben is nagy tételeket vitt el hitelbe, és bízott benne, hogy sikerül elpasszolni a saját pultjain, vagy – a kereskedelmi árrés pár százalékát megtartva – a többi utcai árusnak”. „Állandóan csúszkáltam a fizetéssel, mindenkinek tartoztam, de nem azért, mert kivettem a pénzt, hanem mert minden késve érkezett be” – maga Matyi Dezső emlékezett vissza így a kezdetekre a hetilap szerint.

Körbetartozás az Alexandrában

Tulajdonképpen most is ezt állítja Matyi Dezső: hogy az Alexandra nagykereskedelmi cége azért nem tudja rendezni a kiadók felé fennálló tartozását, mert a bolthálózatot működtető kiskereskedelmi cég majdnem hárommilliárd forinttal tartozik neki. A bökkenő csak az, hogy mind a két céget – a Könyvbazár Kft.-t és a Rainbow Üzletlánc Kft.-t is – Matyi Dezső hozta létre két és fél éve, amikor a Pécsi Direkt Kft. 10 milliárdos nagyságrendű tartozás felhalmozása miatt bírósági felszámolás alá került.

Akkor a Könyvbazár a kiadókkal megállapodva hároméves ütemezéssel átvállalta a tartozást. Azóta azonban a Rainbow újabb, összességében milliárdos kintlévőségeket halmozott fel, mégpedig Matyi egyéb cégeit hitelezve – legalábbis az Index.hu-nak ezt állítja az a tanácsadó cég, amelyet a Könyvbazár átvilágításával bíztak meg, de kiterjesztette a vizsgálódást a Rainbow Kft.-re is. Matyi Dezső viszont erre azt mondta, hogy ki akarják túrni a saját cégéből, merthogy szeptemberben új többségi tulajdonos jelent meg a Rainbow Kft.-ben tisztázatlan körülmények között.

A legutóbbi fejlemény, hogy a Centrál Médiacsoport a héten tárgyalóasztalhoz ül a Rainbow képviselőivel, hogy a könyvesbolthálózatot valamilyen formában „megsegítsék”.

Halmos Ádám szerint az Alexandra krízise egy óriási lehetőség is a könyvpiac racionalizálására. Arra, hogy a kereskedelem és a kiadók között még közvetlenebb legyen a kapcsolat, és valóban olyan mennyiségű könyvet hozzanak létre, amennyire az olvasóknak szükségük van. Lehet, hogy az internetes értékesítés egyre jelentősebb, de a net arra is jó, hogy azonnal láthatóvá váljon, mit keresnek leginkább a vásárlók, és azok a könyvek kerüljenek a boltokba.

A könyvterjesztés kapcsán azonban rendre felhánytorgatják a kisebb kiadók, hogy

Magyarországon túl magas az árrés, egy könyv árának majdnem a felét a kereskedelmi díjak teszik ki.

„Én sem vagyok boldog emiatt könyvkiadóként, de be kell látni, hogy a világon mindenhol magasak az árrések, mert magasak a költségek is, például a bérleti díjak. Biztos lehetne finomítani a kiadók és kereskedők közti egyezségeken, de legfeljebb pár százaléknyit” – mondta Halmos Ádám.

Kollégája szerint az árrés mértékét úgy lehet csak értelmezni, ha a teljes könyvárat nézzük. „Relatív, hogy Magyarországon drága a könyv. Egyes skandináv országokban például egy átlagos keménytáblás könyv ára két- vagy háromszorosa is lehet a magyarországiénak, és akár 10–15 százalékkal alacsonyabb a kereskedelmi árrés, de ami a kiadónál marad, mégis több, mint amit mi keresünk egy hasonló könyvön.

Ahhoz képest, hogy mekkora egy könyv bekerülési költsége, szerzői jogdíja, kereskedelmi díja stb., a kiadónak egy-egy könyvön kicsi a haszna,

csak kiemelkedően fogyó könyveken lehet többet fogni. Kevés marad a kereskedőnél is egy könyv árából, ebből kell fedezni a rezsit, a munkabérterhet, a bérleti díjat stb. Mindez az alacsonyan tartott könyvárak következménye, ami pedig abból fakad, hogy egy átlagos magyar pénztárcához mérten még mindig luxusberuházás könyvet vásárolni.”

Szabad a verseny?

Ezen a ponton merül fel a beszélgetésben az állami szerepvállalás kérdése. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) – amelyből a Libri Kiadó pár éve kilépett – felvetette az Alexandra válsága miatt, hogy az államnak konszolidálnia kellene a könyvkiadókat, ahogy más piaci szektorokban erre már volt példa a rendszerváltás óta. Sok, összességében több száz munkahelyet teremtő

kis és közepes kiadó ugyanis nem valószínű, hogy túlélné, ha az Alexandra-boltok bezárnának, mert ezek jelentik a forgalmuk 30–35 százalékát.

„Én a kiadókért protestálok, nem a kereskedelemért. Nem egy avítt, halálra ítélt rendszer megmentéséről van szó” – mondta Kocsis András Sándor, az MKKE elnöke, egyben a Kossuth Kiadó vezetője a napokban az ATV műsorában.

Az állami szerepvállalást a Libri Kiadó vezetői is fontosnak tartják bizonyos területeken. Szerintük azonban két dolgot kell támogatni: az olvasás iránti igényt és a szerzőket. „Az államnak egyrészt a szakmával együttműködve arra kell biztatnia az embereket, hogy olvassanak többet, táguljon az ízlésviláguk. Másrészt nem elég nagy a könyvpiac ahhoz, hogy ha valaki egy-két éves munkával létrehoz egy mégoly értékes művet, az a munka megtérüljön neki. Csak néhány kiváltságos magyar szerző tud olyan szinten megélni az írásművészetből, amilyen szintet az alkotásai képviselnek. A művek így is megszületnek, de ezt meg tudja könnyíteni az állam” – mondta Halmos Ádám.

„A kiadóknak pedig ügyesen kell kufárkodniuk azzal, hogy mennyire értékes a hozzájuk beérkezett kézirat – teszi hozzá Sárközy Bence. – Mi Ádámmal nagyon sokat jártunk és járunk külföldön, és

az egyetlen elv, amit biztosan látunk a jól működő piacokon, az a verseny.

Ahol nagy a verseny, nő az olvasószám, egyre színesebb a könyvkínálat, és fel tudnak kapaszkodni kisebb kiadók is olyan piaci résekben, amelyeket a nagyok hagynak, mert ezek a rések jól láthatóvá válnak.”

Az Alexandra-birodalom tulajdonképpen már két éve látható megingása óta a Libri kezdi megkapni azokat a kritikákat, hogy „ledominálja” a piacot, pláne, hogy a Bookline-nal való három évvel ezelőtti egyesülés óta az online kereskedelemben is meghatározóvá vált.

A Libri Kiadó vezetői szerint az államnak az olvasás iránti igény felkeltésében és a szerzők támogatásában kell segítenie Forrás: MTI/Balogh Zoltán

„Látjuk, hogy föl van háborodva körülöttünk a piac, és egyébként meg is értem ezt a fájdalmat. Nekem is fáj, ha sikertelen könyvet adok ki, de piaci kényszerítő hatást mi sem tudunk elérni – véli Halmos Ádám. – Azt igen, hogy hangosan az mondjuk magunkról: jók vagyunk, és hiszünk magunkban, mert jó könyveket hozunk létre, mert jelen vagyunk külföldön is. Könyvet leginkább úgy lehet eladni, hogy valaki elolvassa, és ajánlja valaki másnak, ezért mosolygunk azon a kritikán, hogy azért adunk el sok könyvet, mert a Libri könyvkereskedelmi hálózatában a saját könyveink a legjobban láthatóak. Csak ezért nem nyitnák ki az emberek a pénztárcájukat.”

A kiadó vezetőinek szavaiból az rajzolódik ki, hogy

a külföldi piaci jelenlét a promóció egyik alapvető eszköze.

(Annál is inkább, mert a hazai piaci részesedésük növekedését már a Gazdasági Versenyhivatal sem biztos, hogy engedné.) Példaként említik Gárdos Péter Hajnali láz című kötetét, amely először néhány ezer példányban fogyott Magyarországon, majd sikerült eladni 36 országba egy-két éve a jogokat, és a külföldi siker visszagyűrűzött. Hasonlót várnak Forgács András Élő kötet nem marad című regényének külföldi megfilmesítésétől, amelyet a Harry Potter-filmek londoni gyártó cége vett meg.

„A Libri tényleg fenn van a kiadók világtérképén. Ez sok mindennek köszönhető, részben az izgés-mozgásunknak, de annak is, hogy tudható:

ez a cég működik, fizet, és nemcsak sokat vesz, hanem sokat is akar eladni a könyvekből.

Évek óta dolgozunk a Balassi Intézettel, hogy a Publishing Hungary program tényleg célt is érjen, ne csak kidobott pénz legyen. Két hete tárgyaltunk a Petőfi Irodalmi Múzeummal, mert nyitottak lennének a fordítástámogatási program újragondolására. Ez nekünk nemcsak önös érdek. A mi munkánkhoz is hozzájárulhat, de arra is lehetőség, hogy még több magyar siker lehessen külföldön” – mondta Sárközy Bence.

Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy az Alexandra válságának a Libri inkább a nyertese lesz, akár bedől Matyi Dezső könyves birodalma, akár megmenekül részben vagy egészben. A mostani könyvpiaci helyzetről egy sok évvel ezelőtti helyzetértékelés jutott Sárközy Bence eszébe, aki úgy emlékszik, hogy talán Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója forgalmazta meg a gondolatot.

„A lényege az volt, hogy nagyon nehéz az utánuk jövő generációnak, mert a szüleik generációja, a rendszerváltók privatizálták az állami vállalatokat, ők pedig vezetői szerepekhez jutottak a fontosabbakban, de nem nagyon maradt esély a legfelsőbb szintekre eljutni az utánuk jövő fiataloknak. Pár évvel később megjelentek a startup cégek, bebizonyítva, hogy a korábbi értelemben vett tőke nélkül is fel lehet egy céget futtatni. Ha van egy jó ötleted, amire igény is van, lehet belőled Steve Jobs, de egyben

ebből fakad a kapitalista világ félelme is: ugyanilyen gyorsan el is tűnhetsz,

ha van valaki, aki jobb nálad abban, amit csinálsz. Most tanuljuk a nyugati világnak ezt a szorongását. Az a jó cég, amely tudja, hogy állandó a változás a piacon, és meg tud fogalmazni célokat, amelyek felé halad.”