A vártnál sokkal rosszabb teljesítményt nyújtott tavaly a kínai export, annak ellenére, hogy a jüan gyengélkedik, Donald Trump győzelme után nyolcéves mélypontra zuhant, ami kifejezetten erősíthette a kivitelt.
A válság óta nem volt példa ilyen markáns, 7,7 százalékos visszaesésre az exportban. Ráadásul az import ezzel párhuzamosan három százalék feletti bővülést mutat, ennek ellenére
a külkereskedelmi mérleg még mindig óriási, 510 milliárd dolláros többletet mutat.
A tavalyi GDP-növekedés az export visszaesése ellenére is várhatóan hat-hét százalék körül alakul, a harmadik negyedéves fejlődés 6,7 százalék volt.
Mindez arra utal, hogy
az export a GDP egyre kisebb hányadát adja,
és ez az arány 2010 óta folyamatosan csökken.
A gazdaság szerkezetének átalakulását jelzi, hogy
a növekedés egyre nagyobb része a belső fogyasztásból származik.
Tavaly a bérek átlagosan tíz százalékkal emelkedtek, más kérdés, hogy az energiaárak növekedésével együtt mindez drágulást hozott az előállítási árakban, ami összességében hátrányosabb helyzetbe hozta a kínai termékeket a világpiacon.
A külkereskedelmi romlás mindenesetre felerősíti a kínai gazdasággal kapcsolatos egyéb félelmeket, különösen az új amerikai adminisztráció várható gazdaságpolitikai lépései miatt.
Donald Trump megválasztott amerikai elnök a munkahelyek védelmében
protekcionista gazdaságpolitikát hirdetett, és magasabb védővámok bevezetését ígérte olyan termékekre, amelyek dömpingáron érkeznek az USA-ba.
Trump a Fehér Ház Nemzeti Kereskedelmi Tanácsának élére olyan személyt jelölt Peter Navarro személyében, aki a Kínával szembeni kereskedelmi háború lehetőségéről és a „Kína általi halálról" írt korábban könyveket, de a kereskedelmi miniszterjelöltje, Wilbur Ross is a protekcionizmus híve
Elemzők szerint a kínai gazdasággal kapcsolatos másik kockázat, hogy
a jüan esése lökést adott a tőkekiáramlásnak,
illetve a külföldi befektetéseknek, másrészt a lakosság is úgy próbálja védeni megtakarításainak értékét, hogy a jüant külföldi valutára váltja át.
Mindez tovább gyengíti a kínai fizetőeszközt és gyorsítja a tőkekivitelt.
2014 eleje és 2016 vége között 13 százalékot gyengült a jüan, a kínai tőkebefektetések mértéke pedig jelentősen emelkedett az EU és az USA felé.
A másik kockázati elem
a belső eladósodás, amely a GDP 250 százalékára tehető,
és felpumpálta a részvény- és ingatlanárakat.
Ráadásul olyan befektetésekre is vagyonokat fordítottak, amelyek megtérülése igencsak kétséges, elég, ha az évek óta lakatlan városnegyedekre gondolunk.