Bár január 2-án még arról szóltak a hírek, hogy a leköszönő román miniszterelnök, Dacian Ciolos – korábbi ígéreteivel ellentétben – mégsem kérvényezi Verespatak világörökséggé nyilvánítását az UNESCO-nál, most fordulat történt az ügyben. Ciolos meghátrálását ugyanis
olyan nemzetközi felháborodás követte, amelynek hatására a román kulturális tárca az előző kabinet utolsó munkanapján mégis benyújtotta a Verespatak világörökségi jelölésére összeállított dokumentumokat a nemzetközi szervezethez,
számol be a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ).
Mindez azért is fontos, mert Romániában a decemberi választásokat követően új kormány alakult a szociáldemokraták vezetésével, és korábban ez a párt még támogatta a Verespatakra tervezett aranybánya-beruházást.
Szinte biztosra vehető, hogy Verespatakot a világörökség részévé nyilvánítja az UNESCO, a verespataki Kirnik-hegy mélyén ugyanis kétezer éves, római kori föld alatti aranybányajáratok vannak.
Január 3-án több mint tízezer aláírással támogatott petíciót kapott a kormány, amelyben civil szervezetek azt kérték Ciolostól, hogy minél hamarabb adja le a kész UNESCO-pályázatot, ne várja meg a következő kormány hivatalba lépését.
A nyomásgyakorlás végül eredményes volt, és Corina Șuteu leköszönő miniszter felelősségvállalásával, a kormányfő értesítését követően, a külügyminisztérium támogatásával január 4-én leadták az UNESCO-hoz a szükséges dokumentumokat. Másnap a Sorin Grindeanu vezette szociáldemokrata kormány letette az esküt.
A verespataki bányát tulajdonló Gabriel Resources kanadai vállalat ragaszkodik a cianidos kitermelés folytatásához, de mivel korábban a román kabinet tíz évre felfüggesztette ennek engedélyezését, ezért a Világbank nemzetközi befektetési bíróságánál a cég pert indított Románia ellen.
A Gabriel Resources négymilliárd dollárt követel az országtól,
indoklásként többek között azzal érvelve, hogy jelentős pénzeket fektetett a bányába. A kanadai vállalat pere most is tart, Ciolos többek között erre hivatkozva vonakodott benyújtani az UNESCO-hoz a világörökségre vonatkozó kérvényt.
2000-ben a tiszai ciánszennyezés miatt a magyar állam beperelte a verespataki bányát üzemeltető Aurul, illetve a Transgold román-ausztrál vállalatokat, amelyek azonban csődöt jelentettek, így nem volt kin behajtani a Magyarország közel 30 milliárd forintos kártérítési igényét.