Alapnyugdíj: ötlet a nyugdíjproblémák ellen

Szabó László, a Concorde Alapkezelő elnöke felvetette a demográfia megváltozásával kapcsolatban, hogy az egy nyugdíjasra eső aktív dolgozók arányát tekintve sokkal rosszabb a helyzet, mint ahogy a hivatalos adatok mutatják, tekintve, hogy a legtöbb országban a valós nyugdíjba vonulás átlagéletkora jóval alacsonyabb, mint a hivatalos nyugdíjkorhatár.

„Itt jönnek a képbe a szerintem Európában elkerülhetetlenül létrejövő (vagy már létrejött) nyugdíjaspártok, amelyek politikai célkitűzése egyetlen dologra fog leszűkülni: az elfogadható mértékű nyugdíj biztosítására” – írja a Nyugdíjas néven publikáló Szabó László az Alapblogon. Nem tűnik logikátlannak egy olyan helyzet, amikor közvetve a nyugdíjas szavazók döntik majd el, hogy mennyi adót fizessenek az aktív dolgozók.

A legtöbb országban a valós nyugdíjba vonulás átlagéletkora sokkal alacsonyabb, mint a nyugdíjkorhatár Forrás: MTI/Manek Attila

Alapnyugdíjjal lehetne tüneti kezelést adni

A Concorde Alapkezelő mint nyugdíjpénztári vagyonkezelő lassan két évtizedes munkakapcsolatban áll Kabai Tiborral, a most megalakult „Nyugdíjaspárt 50+" szervezet elnökével, aki Szabó felvetéseire az alábbiakban reagált: „ha a mindenkori járulékok fedezik a mindenkori kifizetéseket, akkor tulajdonképpen rendben van, a nyugdíjrendszer még húsz évig fenntartható, nem kell hozzányúlni, legfeljebb korrigálni.

Ezzel szemben a Nyugdíjasok Pártja 50+ állítása az, hogy a rendszernek nemcsak fenntarthatónak kell lennie, hanem megfelelőnek is." Kabai szerint

az azonnali tüneti kezelés egyik eszköze az alapnyugdíj bevezetése és a minimálnyugdíj felemelése.

Az alapnyugdíj mértéke terveik szerint havi 40 ezer forint, forrása az állami költségvetés. 65 év felett járna annak, aki magyar állampolgár, és legalább negyvenévi magyarországi lakhellyel rendelkezik. 2,5 millió jogosulttal számolva ez 1200 milliárd forint évente, a GDP kb. 3,5 százaléka. Erre épülne rá a „munkanyugdíj", amelyet változatlanul a befizetett járulékok és szolgálati idő alapján állapítanának meg, forrása tehát a járulékbefizetés. Itt is szükséges azonban a 2008 óta változatlan nyugdíjminimum felemelése, 28 500 forintról legalább 50 000 forintra.

Ha belerokkanunk is!

Holtzer Péter nyugdíjszakértő is megosztotta véleményét a fentiekkel kapcsolatban: „A nyugdíjak az aktívak termelékenységnövekedési ütemével arányosan nőttek, és a nyugdíj/átlagbér arány 20-30 százalékról 60-80 százalékra nőtt (vagy akár többre). Eközben, jól ismert módon, a jogszabályi nyugdíjba meneteli korhatárok csökkentek, miközben a várható élettartam nőtt, így a nyugdíjas/aktív évek aránya jelentősen eltolódott. El szoktuk felejteni, hogy a demográfia, a korfa fejre állása, amivel Szabó Laci kezd, nem önmagában egy előre láthatatlan deus ex machina volt.

Ami elmaradt, az a tartalékképzés a jó időkben a rossz időkre."

Munkaerőhiányt és elszaladó béreket látunk hazánkban. Az a rengeteg képzett ember, aki elhagyta az országot, ily módon segít az itt maradtak értékét növelni. Nyugdíjak csak akkor lesznek, ha vannak aktívak, van gazdasági növekedés, foglalkoztatás, növekvő bérek, tartalékképzés.

Nyugdíjszakértők sem tudják a receptet arra, hogy miként lesz fenntartható a rendszer hosszú távon Forrás: Thinkstock

Holtzer szerint kétféle országban égető kevésbé a fent vázolt problémakör: a szupergazdagoknál és okosaknál (pl. Norvégia), ahol még nagyon sokáig bírják a tartalékok, és azoknál, ahol hagyományosan nem volt és nem is lett az államnak ennyire kiszorító szerepe (pl. Délkelet-Ázsia, Új-Zéland).

Mindenhol máshol a fő kérdés nem is az, hogy nem sejtjük a megoldás irányát, hanem hogy mégis hogyan is lehetne A-ból B-be eljutni. „Sajnos nemigen tudok ma olyan modellt, amely finanszírozható is lenne, és egyidejűleg

a mindenkori (mai és jövőbeli) nyugdíjasok számára is megfelelő és fair juttatásokat adna,

és az aktívakat is munkavégzésre és tartalékképzésre ösztönözné" – fejezi be sorait a nyugdíjszakértő.