A mamutvállalatok ellenszelében is lehet nemzetközi sikereket elérni – legalábbis ezt mutatják azok az olasz kávéipari vállalatok, amelyek kis családi vállalkozásként indultak, és a mai napig ellenálltak az óriáscégek nyomásának.
Ilyen például a Lavazza, melyet még 1895-ben alapított Torinóban Luigi Lavazza, vagy a trieszti Illy, melyet 1933-ban a magyar származású Illy Ferencz hozott létre.
A Lavazza az alapító család tulajdonában maradt, és Olaszországban piacvezetővé vált, a világpiacon pedig a harmadik legnagyobb versenytársnak számít.
Igaz, a Nestlé és a JAB árnyékában mindössze három százalékos részesedéssel bír globális szinten, de a cégfúziók korában ez is óriási eredménynek számít.
Az olasz vállalat most azzal került a címlapokra, hogy
nem kevesebb mint két milliárd dollárt költ terjeszkedésre, és kávéipari vállalatok felvásárlására, célul az észak-amerikai, a német és a skandináv piacokat jelölte meg.
A cégvezetés belátta, hogy a függetlenség egyetlen útja a növekedés, különben egy nap őket is felvásárolják, ezért már korábban Dániában és Franciaországban is terjeszkedtek.
A fenyegetés már csak azért is reális, mert a svájci JAB mamutvállalat az elmúlt négy évben 30 milliárd dollárt költött olyan kávémárkák felvásárlására mint például a Jacobs Douwe Egberts.
A történet azért is tanulságos, mert az olaszok ellenálltak az olyan láncok csábításának, mint a Starbucks és a McDonald's, és továbbra is túlnyomórészt a helyi kávézókban, bárokban isszák a kávéjukat.
A Lavazza ráadásul az instant kávé piacára is belépett, tavaly pedig egyharmadával növelte a bevételeit úgy, hogy
a forgalma közel egyharmada már nem is Olaszországból származik.
A cég vezetője egyébként nem kispályás: Antonio Baravalle korábban a Fiatnál és a Diageonál volt vezérigazgató, és esze ágában sincs a családi vállalatot a tőzsdére vinni.