Az európai államokban az évek során bevezetett különböző intézkedéseknek már látszanak az eredményei. Bár dohányosok és nemdohányzók közül sokan kételkedve fogadták, hogy van értelme a cigarettásdobozokra elrettentő feliratokat és képeket tenni, betiltani a zárt helyiségekben (például éttermekben) a dohányzást, vagy akár csak a trafikokra korlátozni a dohányáruk forgalmazását. A statisztikák azonban kedvező képet mutatnak, a dohányzás hátrébb szorult a halálozási okok listáján.
A British American Tobacco (BAT) ügyvédek seregét állította hadba a kenyai és az ugandai kormány ellen, hogy perek tömegében bebizonyítsák, a dohányzást korlátozó intézkedések ellentétesek az adott ország alkotmányával, törvényekbe ütköznek, és sértenek kereskedelmi egyezményeket is. A BAT és más dohány multik nemcsak jogi eszközökkel operálnak. Az érvek között szerepel az is, hogy például Namíbiában, Togoban, Gabonban, Etiópiában vagy Burkina Fasóban
komoly gazdasági problémákhoz vezethet a dohányzás visszaszorulása: gyári munkások és dohányt termesztő földművesek vesztenék el a megélhetésüket.
A közeljövőben a Reynolds felvásárlásával valószínűleg a BAT lesz a világ legnagyobb dohánycége és ez az óriás áll majd szemben a legszegényebb afrikai országok kormányaival. A világ gazdagabb felén csökkent a dohányzók aránya (bár a WHO szerint a dohányzás így is évente 7 millió ember halálát okozza), viszont
Afrikában és Dél-Ázsiában folyamatosan nő, Afrikában olyan ütemben, hogy 2010 és 2030 között akár 40 százalékkal emelkedhet a dohányzók száma.
A dohányzás ellenes harc új hadszínterei a jövőben a világ legszegényebb államai lesznek, ahová
a gazdag országok a nagyobb üzleti haszon érdekében tulajdonképpen „halált" exportálnak.
A BAT afrikai leányvállalatai tavaly például rekordnyereséget könyvelhettek el. A WHO előrejelzései szerint 2025-re a dohányzók aránya a Kongói Köztársaságban 47,1 százalék, Kamerunban 42,7 százalék, Sierra Leonéban 41,2 százalék, Lesothóban 36,9 százalék lesz várhatóan. Összehasonlításképpen: egy 2016-os felmérés szerint a brit felnőttek mindössze 16,9%-a dohányzik,
és amióta megtiltották a zárt térben való dohányzást, 20 százalékkal csökkent a dohányzásra visszavezethető halálesetek száma.
A dohányipari cégek igyekeznek kihasználni, hogy az afrikai kormányok súlyos problémákkal küszködnek és nem nagyon marad erejük a dohányzás elleni harcra. A Johns Hopkins Egyetem munkatársai Kenya fővárosában, Nairobiban azt tapasztalták, hogy az iskolák közelében olyan édességet árusító standok működnek, ahol cukorkák, keksz, rágógumi és szénsavas üdítőitalok mellett cigarettát is vehetnek a gyerekek. Akinek nincs pénze egy egész dobozra, az egyetlen szálat is vásárolhat.
Bár a BAT képviselői természetesen minden hivatalos fórumokon elítélik azt, hogy 18 év alatt dohányáruval kiszolgáljanak bárkit is és fontos társadalmi célokat támogatnak az afrikai országokban mint szponzorok. Munkaadóként pedig magas fizetést adnak és jó munkakörülményeket biztosítanak.
Viszont akad egy árnyoldala is dohánymultik afrikai nyomulásának és ez a korrupció.
Ezekben az államokban bevett gyakorlat, hogy a szerződéseket kenőpénzzel szerzik meg,
mondjuk úgy, hogy bizonyos politikusokat támogatnak. Gyanús az is, hogy miért húzódik el például irreálisan hosszú ideig a dohányzásellenes intézkedések bevezetése.
Ott is ahol már bevezettek bizonyos korlátozó intézkedéseket, a dohánycégek ezeket nem mindig tartják be. Ha eljárás indul ellenük, akkor a per ideje alatt is nyugodtan kereskedhetnek, vagyis forgalmuk töretlenül növekszik, sőt még ha büntetést kapnak, akkor is nyereségesek tudnak maradni.
Angliában sokan elképzelhetetlennek tartották egy igazi pub hangulatát sűrű cigarettafüst nélkül. A pubok hangulata füst nélkül is megmaradt, a nagy dohánycégek viszont kiesett forgalmukat most Afrikában igyekeznek pótolni, akár nyolc-tíz éves afrikai gyerekek szálanként megvásárolt cigarettáival.