Megoszt vagy összeköt Kína növekvő befolyása Közép-Kelet-Európában?

Tőkével, kedvezményes kölcsönökkel, beruházásokkal, sőt közös kutatóintézettel fűzi egyre szorosabbra kapcsolatait Kína a közép-kelet-európai térség 16 államával, közülük 11 EU-tag, öt pedig az új kínai selyemút miatt felértékelődött Balkánon található. Így Európa hátsó kapuján jutnának be a kínai vállalatok az uniós piacra, ezt azonban a németek nem nézik jó szemmel. A minap törvényben tették lehetővé, hogy nem uniós vállalatoknak megtiltható, hogy 25 százaléknál magasabb tulajdonrészt vegyenek az „érzékeny ágazatokban”.

Közép-Kelet-Európa 16 államát szemelte ki Kína arra, hogy minél nagyobb szeletet hasíthasson ki az Európai Unió 500 millió fős egységes piacából. A négy évvel ezelőtt életre hívott 16+1 nevű kínai kezdeményezés nem is rejti véka alá, hogy az európai, modern technológiával gyártott termékek fejlesztése is az egyik fő célja, amiért

a 16 volt szocialista európai állammal minél szorosabb kapcsolatokra törekszik.

A kínaiak 16+1-es projektjébe eddig 11 uniós tagállamot (a visegrádi négyeket, a három balti államot, Horvátországot, Szlovéniát, Romániát és Bulgáriát) vettek be, de

fontos szerepet szánnak az új selyemút kiépítése szempontjából kihagyhatatlan Balkánnak.

Itt Szerbiával, Montenegróval, Macedóniával, Albániával és Bosznia-Hercegovinával kötött szerződéseket Kína új beruházásokról, kedvezményes kölcsönökről és külföldi működő tőke behozataláról.

Kína-Kelet-Közép-Európa csúcstalálkozó Rigában 2016. november 5-én. Forrás: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

A 16+1 hálózat elsősorban infrastrukturális, magas hozzáadott értékű, illetve zöld technológiával kapcsolatos fejlesztésekre koncentrál, melyekhez Kína adja a forrásokat. Ebből a célból hozták létre a Kína-Közép-Kelet-Európa Alapot, amit két nagy befektetési bank is támogat.

A tőkebehozatal azonban a kínai nyomulásnak csak az egyik formája:

az együttműködés keretében egy Kína-Közép-Kelet-Európa Intézetet és egy közös kutatóintézetet is létrehoztak, melynek Budapest ad otthont.

A régió és Kína közötti kereskedelmi forgalom kétségkívül impozáns ütemben nőtt a 16+1 alapítása óta. Lengyelország állt az első helyen tavaly 18,1 milliárd dollárral, utána Csehország következik 13,6 milliárd dollárral, a harmadik helyen pedig Magyarország áll 9,3 milliárd dollárral.

A 16+1 kezdeményezés egyelőre zökkenőmentesen halad előre.

Eddig már öt miniszterelnöki szintű csúcstalálkozót tartottak: időrendben haladva Varsóban, Bukarestben, Belgrádban, a kelet-kínai Szucsouban, illetve Rigában, a következőt pedig Budapesten rendezik ősszel.

Orbán Viktor kormányfőt idén májusban Pekingben fogadta Li Ko-csiang miniszterelnök, és több megállapodás is született a két ország között az Országos Népi Gyűlés épületében. A tárgyalások és a megállapodások után Szijjártó Péter külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy

Kínában azokat az országokat tartják számon átfogó stratégiai partnerként, amelyekkel a kétoldalú együttműködésnek a legnagyobb jelentőséget tulajdonítja a pekingi kormány.

Korábban az egyes iparágakon belüli együttműködés kiaknázásáról szakminiszteri szinten is egyeztettek Kínával, többek között mezőgazdasági, közlekedési, logisztikai és turisztikai témákban.

Riga, 2016. november 5. Orbán Viktor miniszterelnök és Li Ko-csiang kínai kormányfő találkozója a Kína-Kelet-Közép-Európa csúcstalálkozó előtt. Forrás: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Kína eddig tízmilliárd dollár felajánlást tett a közép-kelet-európai és kínai közös beruházások finanszírozására,

ezek közül a legnagyobbnak a Szerbiának nyújtott közel 800 millió dolláros hitelszerződés számít, melynek egy részéből a Belgrád-Budapest vasútvonal felújítását tervezik. Utóbbi az új selyemút szempontjából kulcsfontosságú.

Figyelemre méltó, hogy a 16+1 programot egy évvel az Egy övezet, egy út meghirdetése előtt pecsételték meg kormányfői szinten

– hangsúlyozta az Origónak Eszterhai Viktor, a Pallas Athéné Geopolitikai Kutató Intézet vezető elemzője. Kiemelte, hogy a közép-kelet-európai államok összefogásában mindegyik állam önkéntes alapon vesz részt, a központ azonban a pekingi külügyminisztérium alá rendelt, a Kína-Közép-Kelet-Európa Intézet pedig kínai forrásokból kezdheti meg idén a működését.

Kína régiós befolyásának növekedése az eddig megjelent elemzések szerint igencsak eltérő Nyugat-Európában: vannak, akik szerint

a 11 uniós tagállam külön kezelése valójában megoszthatja a még 28 tagú Uniót, mások ugyanakkor azt emelik ki, hogy Kína első számú célja a minél könnyebb hozzáférés a közös uniós piachoz, ahol Kína exportja folyamatosan emelkedik.

Kína kereskedelmének megoszlása a közép-kelet-európai régióban. Forrás: Origo

Tavaly volt az első év, amikor Németország első számú külkereskedelmi partnerévé vált Kína, a második helyen jelenleg Franciaország áll, míg az USA a harmadik helyre szorult vissza, igaz, a kereskedelmi forgalmi értékek közötti különbségek alacsonyak.

Kína növekvő befolyása az új tagállamokban szemlátomást a németeket aggasztja a leginkább.

Tavaly háromnegyedével nőtt a német vállalatok felvásárlására költött kínai tőke, amely mára elérte a 35 milliárd eurót, miközben fordított relációban mindössze 7,7 milliárd euró értékű uniós tőke érkezett Kínába.

A legtöbb kínai vállalati vásárlás célpontja továbbra is Nagy-Britannia, melyet Németország, Franciaország, és Olaszország követ. Összehasonlításképp amerikai cégekbe tavaly 45 milliárd dollárt invesztáltak a kínaiak.

A német törvényhozás a múlt héten fogadott el egy olyan szabályozást, amely szigoríthatja a nem uniós vállalatok terjeszkedését német stratégiai ágazatokban,

és 25 százaléknál magasabb tulajdonrész adás-vételét központi engedélyhez kötik az „érzékeny iparágak” esetében.

Eszterhai Viktor hangsúlyozta, hogy

a 16+1 kezdeményezéssel a németeknek főként az lehet a problémája, hogy a kínai befolyás növekedése a német érdekszférához tartozó államokat érintheti, másrészt a globális exportban Németország a technológiai fölényét szeretné továbbra is biztosítani.

Sokakat aggaszt az is, hogy Kína Közép-Kelet-Európán keresztül elérheti azt a célját, hogy hozzájusson az európai csúcstechnológiához, megépítse a kínai áruk számára kulcsfontosságú infrastruktúrát, és elárassza az uniós piacot saját termékeivel.

A kínai többségű tulajdonú Pireusz ma még Európa nyolcadik legnagyobb kikötője, tíz éven belül azonban már a negyedik lehet a konténerforgalom alapján, hívta fel a figyelmet a vezető elemző.

Pireusz kikötőjének nagy része már kínai kézen van. Forrás: Getty Images/Eyeswideopen

Eszterhai Viktor szerint a közép-kelet-európai régióban Kína valószínűsíthetően nem megosztó szándékkal növelheti befolyását, mert sokkal inkább érdeke az EU egysége, sőt végső soron az USA és az EU közötti távolság növelése.

Így a több pólusú világ felé lehetne elmozdulni, ami kínai érdek.

A multipoláris rendszerrel Kína jövőbeli geopolitikai célja az eurázsiai régió megerősítése lehetne, melyet igencsak jól szemléltet, hogy

a legutóbbi, hamburgi G20-as csúcstalálkozóra Hszi Csin-ping kínai elnök moszkvai és berlini kitérőkkel érkezett meg.

Az EU-nak három fő kifogása van a 16+1-es formációval - mondja a kutató. Az első a kínai és az európai jogrendszer közötti különbség, mely az Unión belüli kínai beruházások kivitelezését érinti. A másik fenntartás a norma és értékrend közötti különbséggel kapcsolatos, a harmadik pedig az a sokak által képviselt vélemény, miszerint a Közép-Kelet-Európában növekvő kínai befolyás megoszthatja az amúgy is töredezett uniós közösséget.

Geopolitikai szempontból nézve vitathatatlan, hogy

Kína leginkább a nemzetközi intézményrendszeren keresztül emelné globális befolyását, tehát a meglévő és új nemzetközi szervezetek segítségével próbálja aktívan befolyásolni a világrendet.

Ilyen lehet a Világkereskedelmi Szervezetben elért tagságuk, az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB) létrehozása, melyhez már számos európai ország is csatlakozott, de ide sorolható az Egy Övezet, egy út program, és az ehhez kapcsolódó Új Selyemút Alap, valamint az Új Fejlesztési Bank (NDB) is.

A kínai selyemút. Forrás: Wikimedia Commons

Eszterhai Viktor kiemelte, hogy Európában az amerikai befolyás csökkenését és a kínai térnyerést szimbolikusan két acélmű eladásához kötik angolszász elemzésekben, ez azonban hibás párhuzam.

A példaként emlegetett szendrői és a kassai acélművek ugyanis veszteségesen működtek az amerikai tulajdonos, a US Steel vezetése alatt, így a vállalatok kínai átvétele (Hesteel volt a vásárló) egyértelműen ahhoz köthető, hogy

ma Kína a legnagyobb acélexportőr a világon és a leggazdaságosabban képes acélt gyártani.

A vezető elemző ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a 16+1 korrekt értelmezéséhez feltétlenül hozzátartozik, hogy a kínai külkereskedelemben Közép-Kelet-Európa súlya kisebb, mint Németországé.