Az már most is látszik a napvilágra került törvénytervezetből, hogy 2018-tól legalább két lényeges változás jelentkezne egyes adóigazgatási eljárások lefolytatásában, ha a jogszabályt ebben a formájában fogadják el. A tervezetet kommentáló szakértők szerint, azt elsősorban az motiválta, hogy jelentősen csökkenjen az elhúzódó ügyek száma, valamint az, hogy a cégek akkor is fogadják el a hatóság utólagos adómegállapítását, ha egyébként nem értenek egyet az indoklásban foglaltakkal.
Az egyik lényeges változás, hogy míg a jelenlegi szabályozás szerint az adózó indította fellebbezésben hivatkozhat új tényekre vagy bizonyítékokra, az új szabály szerint ebben a szakaszban már nem állíthat olyat vagy hivatkozhat olyan tényre, melyről már az elsőfokú döntés meghozatala előtt tudomása volt.
Ha ilyet tesz, azt az adóhatoság egyszerűen figyelmen kívül hagyhatja.
Ez azt is jelenti, hogy 2018-tól az adózó súlyosabb következményekkel kell, hogy számoljon, ha nem mutat be időben például egy fontos dokumentumot. Amellett, hogy mindez várhatóan az eljárások időtartamának rövidüléséhez vezet, az adózó többé nem reménykedhet abban, hogy a második fordulóban majd fordítani tud, bebizonyítva vélt igazát.
A másodfokú eljárásban, új bizonyítékok és tényekre való hivatkozás híján, vélhetően jóval kevesebb esélye lesz az adósnak számára kedvező döntést elérnie. Érezhetően a fellebbezési kedvet akarja csökkenteni az a szabály is, melynek értelmében, ha az adózó nem él ezzel a jogával és határidőre befizeti az előírt adókülönbözetet, úgy
mentesül a kiszabott bírság 50 százalékénak megfizetése alól.
Ez a két körülmény együttesen abba az irányba terelheti az adózókat, hogy nyugodjanak bele az elsőfokú ítéletbe, még ha azt nem is érzik megalapozottnak vagy túlzónak tartják. A másodfokú eljárásban ugyanis nem áll új eszköz a rendelkezésükre ahhoz, hogy a maguk igazát bizonyítsák, és kedvezőtlen ítélet esetén még a bírság eredetileg kiszabott összegét is meg kell fizetniük.