A korábbi brit bejelentés mögött álló Biobean mert nagyot álmodni: közlésük szerint a kávézaccból 15-20 százalékos hatékonysággal tudnak olajszerű anyagot kinyerni és abból üzemanyagot készíteni, a többi pedig pelletként hasznosítható. A világ egyik legnagyobb természettudományos kutatóintézete, a svájci Paul Scherrer Intézet munkatársai, más irányba indultak el: fogták a nedves kávézaccot, nagy nyomás alá helyezték és egy speciális szerkezetben viszonylag rövid idő alatt, 450 Celsius fokra hevítették.
Ezen a hőmérsékleten a kávézaccban lévő víz szuperkritikus állapotba került, vagyis hasonló lett ahhoz, amilyen a geotermikus erőműveknek szükséges és elég mélyre fúrva megtalálható a föld alatt. Ilyen hőmérsékleten a vízben lévő tápsók kiválnak, ami pedig ezek után visszamarad, azt egy speciális katalizátor metánná alakítja. Az első laboreredmények biztatók:
a kávézaccban lévő energia 60 százaléka metánná alakult.
A következő lépés az, hogy növeljék a méretét és megvizsgálják, hogyan lehet ezt az eljárást ipari méretben is alkalmazni. A metángáz ugyanis energiatermelésre is használható (a hulladéklerakóban keletkező gázok hasznosítását már Magyarországon is végzik), vagy a földgázhálózatokba is bevezethető. Megvizsgálják azt is, mennyire gazdaságos az eljárás, érdemes-e azzal nagyobb léptékben számolni.
A kutatók nem álltak meg itt:
azt is megnézik, a leválasztott tápsók és az azokban lévő nitrogén felhasználható-e gazdaságos módon a műtrágyagyártásban.
Ha itt is sikerrel járnak, azzal lényegében teljesen hasznosul a kávémaradék.
A svájci kutatók eredményei azért is fontosak, mert eljárásuk elméletileg kisebb módosításokkal, bármilyen magas víztartalmú szerves hulladék hasznosításában alkalmazható. Különösen az élelmiszeripari maradékoknál lehet ennek nagy jelentősége: az onnan származó nedves hulladékot nem kell kiszárítani ahhoz, hogy energiát nyerhessenek belőle.