Tanulságos összehasonlítást közölt a 2007-es pénzügyi és gazdasági válság tíz éves évfordulója kapcsán a Nemzetközi Valutaalap, amely azt összegezte, melyik ország tudott a leghamarabb visszajutni a válság előtti szintre.
Nem meglepetés, hogy a központi bank szerepét ellátó
Federal Reserves (Fed) gyors közbelépésének és nagy mennyiségű kötvényvásárlásának köszönhetően az Egyesült Államok már 2011-re ledolgozta a visszaesésből fakadó hátrányokat, és a bankmentésekre költött adópénzeket is visszafizették a bankok a költségvetésnek.
Az IMF számításai szerint idén már 14,6 százalékkal nagyobb az amerikai GDP, mint a válságot megelőző évben. A munkanélküliség aránya visszatért a 2007-es szintre,
a tőzsdeindexek azonban már közel 70 százalékkal túlszárnyalják ezt az évet, ami újabb buborék lehetőségét mutatja.
Annál is inkább, mert a 2005-ös színvonalhoz képest, vagyis az ingatlanárak elszabadulásának idejével összehasonlítva 107,5 százalékos a jelenlegi áremelkedés. A tőzsde idén újabb és újabb rekordokat dönt, ami szintén felveti a kérdést, hogy valóban áll-e valós teljesítmény ilyen mértékű áremelkedés mögött.
Európában a német gazdaság talált magára a leghamarabb, szinte egy időben az amerikaival:
elemzők kiemelik, hogy mindez az euróövezetben betöltött vezető szerepének és a fegyelmezett költségvetési politikájának köszönhető.
A német munkanélküliségi arány a válság előtti szinthez képest még alacsonyabb is, a GDP pedig közel 11 százalékkal haladja meg a 2007-est. Ugyanez azonban nem mondható el az euróövezet perifériájára szorult Görögországról, Olaszországról, Portugáliáról és Spanyolországról.
A görög munkanélküliség 14 százalékponttal, a spanyol pedig tíz százalékponttal haladja meg a válság előtti szintet.
A GDP tekintetében a görögök a legnagyobb vesztesek: tíz év alatt a gazdasági teljesítményük egynegyedét vesztették el úgy, hogy még mindig nemzetközi mentőcsomagokra szorulnak.
Az olaszok szintén mínuszban zárták az elmúlt tíz évet, a különbség 6,2 százalék.
Írország kilóg a sorból, mert ugyan a pénzügyi rendszer labilitása miatt a megmentésre szoruló PIIGS-csoporthoz (Portugália, Olaszország, Írország, Görögország, Spanyolország) tartozott, ám a bankoknak dobott gyors állami segítség miatt viszonylag hamar kikászálódott a válságból.
A 2007-es GDP-hez képest a növekedés azonban így is extrém, 38 százalékos mértékű, ami egyértelműen az Írországba bejegyzett, de ott valós tevékenységet nem folytató nemzetközi nagyvállalatoknak köszönhető.
Összességében Portugália, Olaszország és Görögország nem tudta még visszaküzdeni magát a válság előtti szintre, a görögöknél és az olaszoknál pedig a tőzsdeindexek is jelentős mínuszban állnak 2007-hez viszonyítva.
A spanyolok minimális különbséggel ugyan, de legalább lehagyták a 2007-es szintet.
Franciaország azonban a nyertesek közé tartozik: egyrészt 2011-ben már elérték a válság előtti színvonalat, másrészt az utóbbi tíz év szaldója is pozitív, közel hét százalékos bővülést mutat.
Az elemzés talán legérdekesebb része, hogy míg a fejlett államok állami mentőövekkel és élénkítőcsomagokkal próbálták átvészelni az 1929-33-hoz hasonlítható válságot, addig tíz év alatt Kína több mint duplájára emelte a gazdasági teljesítményét, a válság kitörése óta 220 százalékkal bővítette a GDP-jét.
Az ingatlanárak alakulása azonban mindenképp óvatosságra int.
A 2005-ös szinthez képest vizsgálta az IMF az árakat, amelyek Ausztráliában 107 százalékkal, Nagy-Britanniában 50 százalékkal, Kanadában 43 százalékkal, az USA-ban pedig kilenc százalékkal emelkedtek összességében nézve 10 év alatt. Vagyis nem csupán a már eredetileg túlértékelt szintet érik el, hanem meg is haladják azt.