Noha már 2007 februárjában kezdetét vette az amerikai jelzálogpiaci válság, a szereplők csak hónapokkal később, augusztusban eszméltek rá, nagyon nagy baj lesz. Éppen ezért hagyományosan augusztus 9-e számít a kezdőpontnak, amikor a francia BNP Paribas befagyasztotta négy olyan alapját, amely az amerikai jelzáloghitelekre specializálódott. Egy évvel később, 2008 szeptemberében a Lehman Brothers összeomlott, és felpörgött a pénzügyi válság.
Már akkor lehetett látni, hogy a bajok túl fognak mutatni az amerikai piacokon. Következésképpen a válságból kivezető út sikere sem csak az Egyesült Államokon múlt. A CNBC összefoglalta, mi történt az elmúlt tíz évben a világban, ahogy a mindenki igyekezett kimászni a krízisből.
A történelemben először fordult elő, hogy 2008-ban a nagy központi bankok koordinált akcióba léptek, hogy megmentsék a globális pénzügyi rendszert a kamatcsökkentésekkel. Ezzel együtt
elkezdték a bankok feltőkésítését, felvásárolták a mérgező eszközöket, majd a kötvényvásárlási programokon keresztül tőkét pumpáltak a gazdaságokba.
Ennek jelentősége, hogy korábban soha nem történt olyan, hogy az amerikai Federal Reserve, az Európai Központi Bank, a Bank of England, a Bank of Japan és mások együtt kezdtek el dolgozni. Noha a jegybanki politikák összefüggései mára szinte természetessé váltak, az elemzők szerint alapjaiban változott meg a központi bankokról kialakított kép a világban.
A válság után meghozott pénzügyi szigorítások listája hosszúra nyúlik. Az Egyesült Államokban a legjelentősebb intézkedés a 2010-ben elfogadott Dodd-Frank törvény volt, amely többek között
kötelezte a bankokat arra, hogy több tőkét tartsanak, megteremtve ezzel a kellő fedezetet az esetleges veszteségek ellen.
A Trump kormány egyébként azt tervezi, hogy enyhít a Dodd-Frank korlátozásait.
Európában a döntéshozók szintén arra törekedtek, hogy ellenállóbbá tegyék a sokkokkal szemben a pénzügyi szektort. Ennek érdekében egyebek mellett fokozták az Európai Központi Bank felügyeleti jogkörét a bankok fölött – például a stressz teszteken keresztül.
Tíz évvel ezelőtt augusztusban az amerikai Fed benchmark kamatszintje – amely széles körben meghatározza a fogyasztói hiteleket is – 5,25 százalékon állt. Noha a Fed 2015 decembere óta már négyszer emelt kamatot, a ráta még mindig az 1-1,25 százalékos szinten van. Nagy-Britanniában a kamatszint ma 0,25 százalékos, ami rekord mélypontnak számít, szemben a tíz évvel korábbi 5,75 százalékkal. Az Európai Központi Bank benchmark rátája jelenleg nulla, miközben 2007-ben 4 százalékos volt. Külön érdekes, hogy még a kiemelkedően magas növekedést produkáló Kínában is 4,3 százalékig süllyedt a kamatszint az egy évtizeddel ezelőtt látott 7,5 százalékról.
Ezek az extrém alacsony kamatok nem csupán a lassú gazdasági talpra állást tükrözik, de a kirívóan alacsony inflációt is.
Jóllehet a nyomott kamatszintek segítséget jelentettek az adósoknak, a megtakarítókat igen kellemetlenül érintették.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemrég jelezte, Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország gazdasági kilátásai is javultak. Az Eurostat előrejelzése szerint pedig az euróövezet gazdasága idén 2,1 százalékkal bővülhet,
ami a legjobb teljesítmény lenne az elmúlt évtizedben.
Az egyik legnagyobb csapást elszenvedő Spanyolországban pedig a közelmúltban 4 millió alá süllyedt a munkanélküliek száma, ami nyolc éve a legalacsonyabb szint.
Miközben a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) szerint a világgazdaság rövid távú kilátásai régóta nem voltak ilyen jók, az Egyesült Államokban a júliusi munkaerő-piaci adatok szerint 16 éves mélypontra, 4,3 százalékig csökkent a munkanélküliségi ráta.
Míg az Egyesült Államokban az emelkedő infláció, a gyengülő fogyasztás, valamint a növekvő kereskedelmi protekcionizmust jelent kockázatot a javuló kilátásokra,
a globális talpra állás még mindig igen egyenetlen.
Görögország például továbbra is szenved az adósságállományával, 25 százalékos munkanélküliség mellett. A brazil gazdaság tavaly 3,6 százalékkal zsugorodott, és az ország soha nem látott recesszióval küzd. Ezzel párhuzamosan egyre többen aggódnak a kínai vállalati adósságállományok miatt, de a skandináv országokban is komoly problémát jelentenek a háztartások hitelei.
Mindent összevetve az látszik, hogy bár a szabályozók és a jegybankok igyekeztek beavatkozni, és stabilizálni, illetve élénkíteni a gazdasági környezetet, teljesen még nem hagytuk magunk mögött a válságot. Egyes országokban ugyanis a GDP-növekedés és a munkanélküliségi ráta elfogadható szinteken áll, de a teljes képet nézve az elmúlt néhány év nem számít igazi sikersztorinak.