Szomáliföld a világ egyik legelmaradottabb részén fekszik. Ugyan önálló, autonóm régióként működik, de a mai napig egyetlen ország sem ismerte el függetlenségét,
hanem Szomália részeként tekintenek rá.
Szomáliföld az ország békésebb, északi részén terül el, 1991-ben szakadt el az anyaországtól, politikailag viszonylag stabil, és a polgárháborúk is elkerülték.
Bár a 176 ezer négyzetkilométeres és 4 millió lakosú terület nem igazán tartozik a Föld fejlettebb régiói közé, azonban van itt egy olyan dolog, amit a legnagyobb gazdaságok is megirigyelhetnének Szomáliföldtől:
gyakorlatilag megszűnt a készpénzes fizetés az államban.
Azonban a készpénzmentes fizetés nem úgy jött létre a régióban, ahogy azt elsőre elképzelnénk. Nincsenek hordozható bankkártyaterminálok (ATM), sőt még bankkártyák sem. Vannak helyettük mobiltelefonok, amelyeknek köszönhetően egy teljesen egyedi rendszer alakult ki.
A szomáliföldi shillinget 1994-ben vezették be a régióban, és azért kezdték el nyomtatni, hogy egyáltalán finanszírozni lehessen a térség fegyveres csoportjaival való kereskedelmet. Később a pénznyomtatás megszaladt a függetlenségi törekvések miatt, így a pénz évről évre veszített értékéből.
A pénzromlás gyors üteme miatt a legnagyobb címletű bankók (az 500 és 1000-es címletek) sokat devalválódtak,
egy közepes nagyságúnak mondható vásárláshoz gyakorlatilag egy szatyor pénz kellett.
Az infláció mára odáig durvult, hogy egyes pénzváltók már halmokban hordják a pénzt két üzlet között, és gyakorlatilag szükségtelenné vált a rengeteg bankjegy.
Egy amerikai dollárért 9000 shillinget lehet venni napjainkban, ez egy évvel ezelőtt még fele ennyi volt.
A nemzetközi bankrendszer hiányában, sőt helyi bankok és ATM-hálózat nélkül, a problémát végül két magáncég oldotta meg,
amelyek mobilról elérhető virtuális számlákat hoztak létre.
Így Szomáliföldön gyakorlatilag két dologgal lehet fizetni: amerikai dollárral vagy mobillal.
Egy kisebb arany nyaklánc 1-2 millió shillinget ér, ennyi készpénzt egyszerűen képtelenség cipelni. Ahhoz már táskára lenne szükség
– mondja egy helyi árus.
Bár a készpénzmentes világ jól hangzik, nem egy okostelefonoktól hemzsegő, wifiben gazdag, alaposan kiépített hálózatú világot kell elképzelni. Szomáliföldön az emberek többsége alacsony iskolázottságú, írni-olvasni nem tud, így a bonyolultabb technikai eszközök használata – ha meg tudják engedni maguknak – is komoly kihívást jelent.
Hogy pontosan hogyan alkalmazkodnak a szegényebb rétegek napjaink „okos” világához, és hogyan változtatja meg a következő egymilliárd netező az internetes szokásokat, arról itt írtunk korábban.
A fizetést éppen emiatt a lehető legegyszerűbben kellett megoldani. A boltok mind rendelkeznek egy egyedi kóddal, amelyre egy üzenetben át lehet küldeni a fizetendő összeget.
Ezt gyakorlatilag úgy kell elképzelni, mint a feltöltőkártyás mobilok egyenlegének feltöltését,
azzal a különbséggel, hogy ezek a kódok nem titkosak, hanem a bódék és árusok jól láthatóan, laminált lapokon kihelyezik a saját üzletük falára.
Még a koldusoknak is van saját kódjuk.
A rendszer azért működik jól, mert nem szükséges hozzá internetelérés, és az írni-olvasni nem tudó embereknek is elég egy olcsó mobilon egy néhány karakterből álló számsort bepötyögni a telefonba.
A mobilos fizetés óriási segítség a családoknak is, gyakorlatilag bárkinek lehet így pénzt utalni, akinek van saját SIM kártyája. A rendszer már olyan szintre jutott, hogy a szomáliföldi munkáltatók is mobilon keresztül küldik a pénzt az alkalmazottaknak.
Egy 2016-os kutatás azt mutatta ki, hogy
a 16 év feletti lakosok 88 százalékának van legalább egy SIM kártyája,
a városokban 81 százalék, míg vidéken 62 százalék használja a mobilos fizetést.
A rendszer annyira sikeres, hogy más afrikai országokban (Ghána, Tanzánia, Uganda) is elkezdték bevezetni.
Természetesen, mint minden új rendszernek, ennek is megvannak a maga ellenzői. Egyesek amiatt aggódnak,
hogy a két cég gyakorlatilag tönkreteszi a shillinget, mivel a mobilos fizetések dollárban történnek.
Ráadásul teljesen hiányzik a szabályozás, így arra sincs garancia, hogy a két vállalat nem „nyomtat” saját pénzt, amivel tovább súlyosbodhat az infláció.
Probléma az is, hogy nagyon vigyázni kell a mobilokra, mert ha azok idegen kézbe kerülnek, akkor az azokon lévő vagyon nagyon könnyen hozzáférhetővé válik. Emiatt természetesen vannak olyanok is, akik nem hajlandóak a készpénztől megválni, így nekik nem maradt más, mint a cipekedés.
A cikk a BBC Future – The surprising place where cash is going extinct című írása alapján készült.