Már van egy hely a világon, ahol szinte lehetetlen készpénzzel fizetni
2017. szeptember 17. 09:58
TO GO WITH AFP STORY BY PETER MARTELL
Somali money changer talks on phone on March 8, 2012 next to piles of banknotes on the dusty street of Hargeisa in Somaliland, the northern breakaway nation of war-torn Somalia. While war rages in southern Somalia -- where regional armies and government troops battle Al-Qaeda allied Shebab fighters -- the relative stability achieved in Somaliland offers a sliver of hope for the rest of the anarchic land. AFP PHOTO / SIMON MAINA / AFP PHOTO / SIMON MAINA
Vágólapra másolva!
Egyes közgazdászok szerint előbb-utóbb eljön a készpénzmentes fizetés korszaka, amikor mindenki saját bankkártyájával, telefonjával, ujjlenyomatával, retinájával vagy egyéb technológia eszközével tudja intézni tranzakcióit. Lehet, hogy ez a világ már nincs is olyan távol, sőt van egy olyan régió, ahol ez gyakorlatilag meg is valósult. A science fictionbe illő fordulat azonban nem ott történt, ahol azt az emberek várták, hanem a világ egyik legszegényebb részén.
Szomáliföld a világ egyik legelmaradottabb részén fekszik. Ugyan önálló, autonóm régióként működik, de a mai napig egyetlen ország sem ismerte el függetlenségét,
hanem Szomália részeként tekintenek rá.
Szomáliföld az ország békésebb, északi részén terül el, 1991-ben szakadt el az anyaországtól, politikailag viszonylag stabil, és a polgárháborúk is elkerülték.
Szomáliföld pirossal, míg Szomália határa feketével van jelölve Forrás: Origo, Google Earth
Bár a 176 ezer négyzetkilométeres és 4 millió lakosú terület nem igazán tartozik a Föld fejlettebb régiói közé, azonban van itt egy olyan dolog, amit a legnagyobb gazdaságok is megirigyelhetnének Szomáliföldtől:
gyakorlatilag megszűnt a készpénzes fizetés az államban.
Azonban a készpénzmentes fizetés nem úgy jött létre a régióban, ahogy azt elsőre elképzelnénk. Nincsenek hordozható bankkártyaterminálok (ATM), sőt még bankkártyák sem. Vannak helyettük mobiltelefonok, amelyeknek köszönhetően egy teljesen egyedi rendszer alakult ki.
Hogyan lett értéktelen a szomáliföldi shilling?
A szomáliföldi shillinget 1994-ben vezették be a régióban, és azért kezdték el nyomtatni, hogy egyáltalán finanszírozni lehessen a térség fegyveres csoportjaival való kereskedelmet. Később a pénznyomtatás megszaladt a függetlenségi törekvések miatt, így a pénz évről évre veszített értékéből.
A pénzromlás gyors üteme miatt a legnagyobb címletű bankók (az 500 és 1000-es címletek) sokat devalválódtak,
egy közepes nagyságúnak mondható vásárláshoz gyakorlatilag egy szatyor pénz kellett.
Az infláció mára odáig durvult, hogy egyes pénzváltók már halmokban hordják a pénzt két üzlet között, és gyakorlatilag szükségtelenné vált a rengeteg bankjegy.
Egy amerikai dollárért 9000 shillinget lehet venni napjainkban, ez egy évvel ezelőtt még fele ennyi volt.
A nemzetközi bankrendszer hiányában, sőt helyi bankok és ATM-hálózat nélkül, a problémát végül két magáncég oldotta meg,
amelyek mobilról elérhető virtuális számlákat hoztak létre.
Így Szomáliföldön gyakorlatilag két dologgal lehet fizetni: amerikai dollárral vagy mobillal.
Egy kisebb arany nyaklánc 1-2 millió shillinget ér, ennyi készpénzt egyszerűen képtelenség cipelni. Ahhoz már táskára lenne szükség
– mondja egy helyi árus.
A mobilos fizetés okozta problémák
Bár a készpénzmentes világ jól hangzik, nem egy okostelefonoktól hemzsegő, wifiben gazdag, alaposan kiépített hálózatú világot kell elképzelni. Szomáliföldön az emberek többsége alacsony iskolázottságú, írni-olvasni nem tud, így a bonyolultabb technikai eszközök használata – ha meg tudják engedni maguknak – is komoly kihívást jelent.
Hogy pontosan hogyan alkalmazkodnak a szegényebb rétegek napjaink „okos” világához, és hogyan változtatja meg a következő egymilliárd netező az internetes szokásokat, arról itt írtunk korábban.
A fizetést éppen emiatt a lehető legegyszerűbben kellett megoldani. A boltok mind rendelkeznek egy egyedi kóddal, amelyre egy üzenetben át lehet küldeni a fizetendő összeget.
Ezt gyakorlatilag úgy kell elképzelni, mint a feltöltőkártyás mobilok egyenlegének feltöltését,
azzal a különbséggel, hogy ezek a kódok nem titkosak, hanem a bódék és árusok jól láthatóan, laminált lapokon kihelyezik a saját üzletük falára.
Még a koldusoknak is van saját kódjuk.
A rendszer azért működik jól, mert nem szükséges hozzá internetelérés, és az írni-olvasni nem tudó embereknek is elég egy olcsó mobilon egy néhány karakterből álló számsort bepötyögni a telefonba.
Csak óriási halmokban ér valamit a szomáliföldi shilling Forrás: AFP/Simon Maina
A mobilos fizetés óriási segítség a családoknak is, gyakorlatilag bárkinek lehet így pénzt utalni, akinek van saját SIM kártyája. A rendszer már olyan szintre jutott, hogy a szomáliföldi munkáltatók is mobilon keresztül küldik a pénzt az alkalmazottaknak.
Egy 2016-os kutatás azt mutatta ki, hogy
a 16 év feletti lakosok 88 százalékának van legalább egy SIM kártyája,
a városokban 81 százalék, míg vidéken 62 százalék használja a mobilos fizetést.
A rendszer annyira sikeres, hogy más afrikai országokban (Ghána, Tanzánia, Uganda) is elkezdték bevezetni.
Természetesen, mint minden új rendszernek, ennek is megvannak a maga ellenzői. Egyesek amiatt aggódnak,
hogy a két cég gyakorlatilag tönkreteszi a shillinget, mivel a mobilos fizetések dollárban történnek.
Ráadásul teljesen hiányzik a szabályozás, így arra sincs garancia, hogy a két vállalat nem „nyomtat” saját pénzt, amivel tovább súlyosbodhat az infláció.
Probléma az is, hogy nagyon vigyázni kell a mobilokra, mert ha azok idegen kézbe kerülnek, akkor az azokon lévő vagyon nagyon könnyen hozzáférhetővé válik. Emiatt természetesen vannak olyanok is, akik nem hajlandóak a készpénztől megválni, így nekik nem maradt más, mint a cipekedés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
