A jelenleginél nagyobb arányban lenne szükség hazai tulajdonú vállalatokra Magyarországon az egészségesebb gazdaságszerkezet érdekében, hangzott el a Magyar Közgazdasági Társaság és a Költségvetési Tanács legutóbbi rendezvényén, ahol többek között György László, a Századvég Gazdaságkutató Intézetének vezető közgazdásza tartott előadást a gazdaság előtt álló legnagyobb kihívásokról.
Mint elmondta, 2010-ben több olyan szerkezeti problémával kellett szembesülni, melyek ugyan évtizedek alatt halmozódtak fel, de a válság hatására sokkal nagyobb mértékben éreztették hatásukat.
A belső egyensúlytalanságok között szerepelt az alacsony bér és foglalkoztatottsági szint, melyet a duális gazdaságszerkezetből fakadó problémák súlyosbítottak.
Emellett magas és növekvő tendenciát mutató államadóssággal is szembesülni kellett, utóbbinál a devizaeladósodottság magas aránya erősen növelte az ország sérülékenységét.
Ami a külső egyensúlytalanságokat illeti,
fenntarthatatlan pénzügyi pályát eredményezett a külföldi befektetők előnyben részesítése a privatizációban, amelynek következményeként jelentős, a GDP 5-7 százalékára tehető jövedelem hagyja el az országot éves szinten profit és kamat formájában.
A bérek esetében külön kiemelendő, hogy a GDP-hez mért részarányuk csökkenő tendenciát mutatott.
A 2010-et megelőző 40 év alatt a nettó bérek részesedése a megtermelt jövedelemből 53 százalékról 22 százalékra csökkent.
A foglalkoztatottak száma az 1970 és 2010 között közel harmadával visszaesett, a reálbérek ugyanezen idő alatt csak 28 százalékkal emelkedtek, miközben az egy foglalkoztatott által előállított GDP megháromszorozódott. György László hangsúlyozta:
2010 óta a családi adókedvezményt is beleértve 37,7 százalékkal emelkedtek a reálbérek.
A gazdasági növekedést meghaladó reálbér-növekedés annak köszönhető, hogy a GDP 3 százalékának megfelelő jövedelemátcsoportosítás történik évente a szektorális különadókból és az államadósság kamatmegtakarításaiból a bérből élő családok felé a munkára rakódó adóterhek csökkentésén és a családi adókedvezményeken keresztül.
Az intézkedések hatására évente mintegy 1000 milliárd forinttal több marad a családok zsebében, mint korábban.
- A kulcskérdés tehát nem az, hogy egy- vagy többkulcsos a személyi adó, hanem hogy a munkát és a tőkét terhelő adók aránya hogyan alakul – mondta a Századvég vezető közgazdásza. Az egy- vagy többkulcsos adóval kapcsolatos vita ugyanis arról szól, hogy miként osszunk újra egy egyre csökkenő tortát, vagyis a csökkenő bérhányadot a megtermelt GDP-ből, miközben
a kérdés inkább az, hogy hogyan lehet növelni a munkából élők rendelkezésre álló jövedelmét a korábban aránytalanul felhalmozódó profitok átcsoportosításával.
A foglalkoztatást illetően György László elmondta: a 2006-os foglalkoztatási csúcshoz képest 180 ezer fővel dolgoznak többen ma a közfoglalkoztatottakat és a külföldön dolgozókat nem számolva, míg
a 2010-es állapothoz képest a javulás 500 ezer plusz munkahely.
A minőségi munkaerőhiány tekintetében a Századvég vezető közgazdásza összehasonlította az általános gimnáziumi, illetve a szakképzésben végzők arányát, ami az OECD átlaghoz képest úgy alakul, hogy nálunk sokkal nagyobb az általános gimnáziumi képzésben végzők aránya (66 százalék), míg a szakképzésben végzőké alacsonyabb (41 százalék).
Ilyen nagy különbségre csak Görögországban és Lettországban van példa, míg az oktatási mintamodellnek tekintett Finnországban az általános gimnáziumi képzésben részt vevők aránya 46 százalék, emellett a szakképzésben részesülők aránya 104 százalékot ér el, vagyis
sokkal több embernek van szakmája, mint amennyinek sima érettségije.
(A 104 százalék úgy lehetséges, hogy van, aki felnőtt korára több szakmát is megszerez.)
A minőségi munkaerőhiánnyal kapcsolatban a közgazdász hangsúlyozta, hogy
a külföldön dolgozók aránya például Csehországban magasabb, mint nálunk,
ennek ellenére a cseheknél arányosan többen dolgoznak. A csehek ugyanis sokkal jobban vigyáztak az 1990-es évek átalakulása során a hazai tulajdonú termelésükre, és így a munkahelyeknek is csak a 10 százaléka szűnt meg - szemben a hazai 30 százalékos csökkenéssel.
A cseheknél ennek is köszönhetően arányaiban kétszer annyi a nemzeti tulajdonú exportáló vállalat, mint Magyarországon
– tette hozzá György László.
Mint mondta, a magyar tulajdonú vállalatokat segítené, ha a kkv-kra nehezedő adóteher tovább csökkenne:
a 2010-es 57,5 százalékos adóterhet mára sikerült 46,544 százalékra leszorítani, a cél a 30-35 százalék közötti sáv lenne.
Összehasonlításképp egyes nagyvállalatok adóterhe jelenleg 18 százalék körül alakul, ami a duális gazdaság és adószerkezet egyik legfontosabb indikátora.
A hazai versenyképesség lemaradásának egyik okának György László a V4-országok átlagához képest magasabb kamatterheket jelölte meg, és – mint mondta -
ezt a versenyképességbeli lemaradást „2010-ig túlköltekezéssel, eladósodással próbáltuk elfedni”, amit érdekes módon a versenyképességi rangsorok nem büntettek”.
A Századvég közgazdásza a versenyképességet meghatározó tényezők között említette a csökkenő adóterheket, a növekvő foglalkoztatást, a szak- és felnőttképzést, a csökkenő államadósságot, amelyből az alacsonyabb kamatterhek következnek.
Ezeken kívül szükséges a hazai tulajdonú vállalatok további erősítése, ezzel párhuzamosan a külső tartozásállomány leépítése, valamint a bérek emelése. Bőséges mozgásteret biztosít a V4 országok számára, hogy
míg Németországgal szemben a termelékenységbeli lemaradásunk másfélszeres, a bérekben 3,5-4-szeres különbség mutatkozik”
– tette hozzá.