Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ha csak a számokat nézzük, Észak-Korea 2016-ban az utóbbi 17 évének legnagyobb gazdasági növekedését produkálta. A GDP 28,5 milliárd dollárra nőtt, ami közel 4 százalékos bővülés a megelőző évhez képest. Ezzel, gazdasági teljesítményét tekintve, egy ligába került Afrika bezzegországával, Ruandával - derül ki a Bloomberg összeállításából. Észak-Koreát ugyan egyes szakértők a 'rémálom-szocializmus' nem túl hízelgő szóösszetétellel illetik, de más elemzők szerint már eleve elhibázott dolog a világ egyik legelzártabb országát a kommunizmus útján haladónak tartani. De kapitalistának sem nevezhető.
Ami ott zajlik, az leginkább a piacgazdasági viszonyok és a szocialista tervgazdálkodás kusza keverékökonómiája – amelynek legfeljebb 1 éve lehet hátra a jelenlegi szankciók mellett.
Észak-Korea utóbbi években tapasztalt – magához mérten tekintett – gazdasági megerősödését a 2011-es reformoknak tulajdonítják. Az akkor hozott rendelkezések között
számos, a piacgazdaságból ismert elemet találni, vagy legalábbis olyat, amely bizonyos mértékű szabadságot adott a gazdaság egyes szereplőinek a szigorú tervutasításokkal működő országban.
Például a gyárak vezetői viszonylag önállóan választhatták ki beszállítóikat, vagy értékesíthették előállított termékeiket. Dolgozókat vehettek fel, vagy küldhettek el, belátásuk szerint. A családi farmgazdálkodások szintén lehetőséget kaptak arra, hogy terményeiket maguk értékesítsék a legtöbbet kínáló vásárlóknak, ne pedig szövetkezeti vagy központosított formában valósuljon meg a piacra jutás. Az állampolgárok kisvállalkozásokat indíthattak, minek eredményeként sok városi nő vegyeskereskedést nyitott.
A vállalkozás szabadsága hivatalosan továbbra sem áll fönt, de nagyobb cégek – bizonyos feltételek esetén – mégis alapíthatnak az államtól papíron független leányvállalatokat.
Phenjanban megjelentek az első, magántulajdonban lévő éttermek is. A legmenőbb, külföldiek igényeit is kielégítő helyek egy részét az állam továbbra is a tulajdonában tartja, de az üzemeltetést, a vendégkör bővítésének feladatait – magyarul a menedzsmentet – viszonylag nagy döntési szabadságot kapó vezetőkre bízza.
Az ország fővárosában pedig egymás után nőnek ki a földből a látványberuházások, a mind magasabbra tervezett toronyházak. Emellett
megszaporodtak a luxuslakások, megjelentek a nyugati típusú hipermarketek, a divatruházatot forgalmazó boltok, az utakon pedig BMW és Mercedes-Benz autók is gurulnak.
Úgy tűnik, a rezsim valójában hátat fordított a keményvonalas szocializmus még keményebb eszközökkel való építésének. Azok az elemzők, akiket ennek optimizmusa hat át, azzal érvelnek: a még mindig erős központosítással működő ország vezetése nem mehet el szó nélkül amellett, hogy még az óvatos becslések szerint is, a magánszektor az ország GDP-jének 50 százalékát adja.
Ezek az eredmények azonban csalókák. A legtöbb szakértői kommentár egyetért abban, hogy az észak-koreai átlagos életszínvonal emelkedik, ami mindenképpen üdvözlendő. Ám arra is figyelmeztetnek:
az igazán minőségi ugrás még várat magára, és azt az állam nem is tudja megtenni majd, ha az idén meghozott szankciók hatályban maradnak.
Az ország első számú vezetője, Kim Dzsongun ugyanakkor egyre-másra teszi a harcias nyilatkozatokat, némelyiket egyenesen a világ legerősebb hatalmának számító Egyesült Államoknak címezve. Mindeközben az elmúlt hónapokban meghozott
szankciók mind nagyobb károkat okoznak az elszigetelt észak-koreai gazdaságnak,
melynek sérülékenységét a rakétakilövések sem tudják elrejteni. A phenjani látványos fejlődés óriási kontrasztot mutat a jóval szegényebb vidékkel, és vélhetően nem véletlen az sem, hogy a városi infrastruktúrából kimozdulva, a turistákat kísérő állami felügyelők, nem engedik önállóan kóborolni a külföldi látogatókat.
Irányváltás helyett atomprogram
2016 májusában, 36 év után, Észak-Korea megrendezte a Koreai Munkapárt újabb kongresszusát. Akkor sok elemző abban bízott, hogy azon politikai irányváltást jelentenek be. Ám ehelyett a gyűlés főként arról szólt, hogy az ország megerősítette a szocialista típusú politika folytatását, és állást foglalt fegyverkezési programjának bővítése mellett is. Többet között hitet tett atomfegyver programja mellett.Bárhogy is, Észak-Korea gazdasága, és így az ország lakossága is, hamarosan komolyan érezheti az ENSZ-szankciók hatásait. Elemzők kiemelik: az impozáns 2016-os növekedés annak is köszönhető, hogy 2015 gyenge év volt az országban, ahol az aszály miatt komolyan visszaesett a mezőgazdaság teljesítménye. Ahogy pedig az Origo is bemutatta, Kim Dzsongunnak és az ottani vezetésnek, egyre nyakatekertebb módokon kell biztosítania az ország számára a pénzügyi mozgásteret – igaz, úgy tűnik, erre a helyzetre már évek óta készülhetett a rezsim.
A cikk második oldalán arról olvashat, hogy próbálja Észak-Korea kicselezni a szankciókat, és hogy ez miért nem megy hosszú távon!
