A helyi párlatokra állnak át Dél-Afrikában a drága márkák helyett

Márkás italok helyett, a helyben készült brandykre és más párlatokra állnak át a whiskykedvelők Dél-Afrikában. A jelenségnek komoly gazdasági hatása van, így többről van szó, mint az ott élők ízlésváltásáról, vagy holmi vásárlói szeszélyről. Elemzések szerint, a whiskyk és a lefordíthatatlan szójátékokra keresztelt helyi párlatkeverékek népszerűsége valójában tünete az utóbbi évek gazdasági recessziójának. De a nagy márkák nem adják csak úgy föl a vezető afrikai piacukat.

'Ricky Louw', 'Karate Water' és 'Klipdrift and Richelieu' – csak két név azok közül a nagykorúaknak szánt italokból, amelyek mostanában egyre népszerűbbek Dél-Afrikában. Pedig az ottani rövidital-kedvelő közönség megadja a módját a whiskyfogyasztásnak: a Johnnie Walker és a Jameson a legnépszerűbb márkák közé tartoznak. Igaz, meglehetősen sokba kerülnek. Így aztán az égetett szeszek hívei egyre inkább a helyi párlatokat részesítik előnyben a műfaj minőségileg felső szegmense helyett.

A gazdasági visszaesésnek köszönhetően átalakul Dél-Afrika rövidital-piaca Forrás: Flickr

Whiskey-ből és whiskyből is kevesebb fogy

A párlat rajongói közül egyesek akkurátus szópárbajokba is képesek bonyolódni annak kapcsán, hogy tiszta képet lehessen alkotni az írásmódról. Pedig – a termékpozicionáláson túl –

valójában csekély jelentősége van annak, hogyan írjuk le az ital nevét.

Az amerikai és ír változatoknál whiskey az írásmód, a skót, japán, de a belga vagy spanyol gyártmányoknál a whisky a megszokott. Ugyanígy írható az, ha kanadai párlatról van szó, a magyar helyesírás pedig megengedi a viszki alakot is.

Nem tudni, Dél-Afrikában mennyire releváns kérdés az írásmód, de gyanítható, az ottani whiskyfogyasztókat jobban érdekli, hogy kedvenc márkájuk helyett, ott gyártott készítményeket kell választaniuk. Az ok meglehetősen spártai:

a márkás importwhiskyk ára jóval magasabb, mint a helyben készülő brandyké és párlatkeverékeké.

A legtöbb hazai versenyző 750 milliliteres kiszereléséért 8 dollárt (kb. 2200 forint) kell fizetni. Ezzel szemben a Johnnie Walker Red Labelért 13 dollárt is a kasszánál kell hagyni, a Jamesonért pedig több mint kétszeresét, 20 dollárt.

Mindez érzékenyen érinti annak az országnak a lakosait, ahol a kötelező óránkénti minimálbér nem éri el a 2 dollárt,

azaz nagyjából az 500 forintot. De a fogyasztói preferenciákban érzékelhető változás a nagy márkák mögött álló multinacionális vállalatoknál is elevenre tapint.

Csökken a népszerű importwhiskyk forgalma, mert az emberek az olcsóbb helyi párlatokat választják Forrás: Shutterstock

Például a Pernon Ricardnál, mely a világ egyik legimpozánsabb italportfóliójával rendelkezik, önmagukban is nagyon erős brandekkel. A Jamesonból pedig az Egyesült Államok után,

Dél-Afrikában értékesítenek a legtöbbet, azaz az afrikai állam a világ második legnagyobb Jameson-fogyasztó országa.

Nem csoda, hogy a vállalat a közelmúltban erőteljes marketingkampányba kezdett azért, hogy sikeresen vehesse fel a küzdelmet a helyi párlatok gyártóival.

Tüneti kezelés

A korábbi években, átlagosan 39 millió liter whiskyt kortyoltak el az országban. Az ott készülő brandykből évente még mindig kevesebb, nagyjából 32 millió liter fogy, de a nagy márkáknál okot ad az aggodalomra, hogy 2014 óta a két mutató közötti különbség nagyjából felére csökkent.

Azaz 3 év alatt nagyjából 7 millió literrel emelkedett a helyi párlatok értékesítése,

így azok lassan befogják a prémium italok eladásait is. Vagyis pont attól az évtől, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági visszaesés nem rövidtávú lesz, és az abból való kilábalás hosszadalmas és kemény munkát fog igényelni a dél-afrikaiaktól.

Az olcsóbb italok előnyben részesítése a fogyasztók részéről, a nehéz helyzetben lévő dél-afrikai gazdaság állapotának egyik látványos tünete Forrás: AFP/Rodger Bosch

A Pernon Ricard agresszív reklámkampányba kezdett, és bevezette a piacra a Ballantine's 15 dollárba kerülő változatát, Johannesburg üzleti negyedét pedig teleszórta a Chivas Regal-t ajánlgató Don Cheadle hollywoodi színészt ábrázoló óriásplakátokkal. A Diageo is lépett: az elmúlt évben 6 százalékkal csökkent ottani forgalma, ezért inkább a Green Label jelzésű termékeit ajánlja reprezentatív, illetve ajándékozási céllal. Ennek ára 47 dollár, szemben a prémiumkategória csúcsát jelentő Blue Label-es Johnnie Walkerek 160 dolláros üvegenkénti árához képest.

A nemzetközi márkák az erősödő fogyasztásban bízva terjeszkedtek Dél-Afrikában, ám a lendület néhány éve megtört, mert a háztartások jövedelmei csökkennek Forrás: Flickr

A nagy cégek ugyanakkor azt mondják, nem rombolhatják márkáik presztízsét azzal, hogy spirálszerű árversenybe bocsátkoznak a helyi termelőkkel. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a whiskyk mögött álló vállalatok több nagy vodkamárkát is birtokolnak. Ez utóbbiak éves fogyasztása 27 millió literre esett vissza Dél-Afrikában tavaly, így ezek egyre kevésbé jelentenek konkurenciát a whiskyknek, bár a vállalatok eredményessége szempontjából ugyanúgy komoly bevételkiesést okoz a folyamat.

A bor, amely éget

A 2000-es évek elején a Dél-Afrikai Köztársaság brandy-nagyhatalom volt. Évente mintegy 40 millió liter fogyott abból, amelyet első alkalommal egy holland hajón állítottak elő Fokváros kikötőjében, 1672-ben. A whiskyfogyasztást a megerősödő középréteg futtatta fel, amely 2014-ben érte el éves csúcsát, 43 millió litert.

A gazdaság azonban recesszióba fordult, a háztartások jövedelme csökkent, a munkanélküliség drámai mértékben nőtt, jelenleg mintegy 28 százalékos.

A jegybank erre az évre mindössze 0,6 százalékos gazdasági növekedést vár, a leszálló ág pedig az olcsóbb brandyk megerősödéséhez vezetett.

A drága nemzetközi márkák helyett helyben készült brandyket és gyümölcspárlatokat fogyasztanak a dél-afrikaiak Forrás: Shutterstock

A dél-afrikaiak azonban a hazájukban készülő italokra esküsznek, a francia konyakok és más importitalok csak a piaci forgalom 1 százalékát adják.

A helyi lakosság gyakran „brandewyn”-ként nevezi meg a mind népszerűbb italokat, ami afrikaans nyelven azt jelenti: a bor, ami éget.

A brandygyártás ugyanis a helyi bortermelést is maga után húzza. A helyi szabályozásnak köszönhetően, a brandy előállításnál a termelőknek kötelező borpárlatot is használni, illetve borászati termékeket is készíteni. Ez a kereslet a borászati termékek árait is emeli, amely kedvező az ország mintegy 3500 szőlő- és bortermelőjének és az ott munkát vállalóknak is.

A KWV és más gyártók üzemeiben, a brandyk mellett borászati termékek is készülnek Forrás: Flickr

A gyártók mindenesetre elégedettek. A két legnagyobb párló, a Distell és a KWV vezetői is úgy nyilatkoztak, forgalmuk nők, a gyártás stabil, a vásárlók pedig keresik termékeiket. Boyce Lloyd, a KWV ügyvezetője egyenesen úgy fogalmazott: a gazdasági visszaesés a brandyfogyasztás kultúrájának reneszánszát hozza vissza Dél-Afrikába. Már csak azért is, mert a brandybrandek üvegei átlagosan feleannyiba kerülnek, mint a márkás whiskyk.