Óriási halálspirálba kerülhetnek a széntüzelésű erőművek

The power plant "Weisweiler" run by brown coal from an open cast mine is pictured on October 2, 2015 in Weisweiler, western Germany. AFP PHOTO / PATRIK STOLLARZ

A légszennyezés csökkentésének és a klíma óvásának fontos eszköze, hogy megszűnjenek vagy jelentősen csökkenjenek a földi emissziós források. A villamos energiát széntüzeléssel előállító, az Európai Unióban működő erőművek bezárásával azonban óriási költséget lehetne megtakarítani, állítja egy friss elemzés. A leállítások nélkül búcsút lehet inteni a klímacéloknak, ráadásul sokat is kellene költeni a működés támogatására.

A világ energetikai fordulatának fontos állomása volt az idei év. Ezt nem csak a sokasodó nap-, szél- és vízerőművek száma, és az országok megújuló energiaforrások melletti elköteleződése mutatja. Ahogy az Origo is megírta, egyes elemzések szerint,

ez az év elhozta a fosszilis hordozók és megújuló energiaforrások vetélkedésében az inflexiós pontot.

Az inflexiós pont fordulópontot jelent, azaz olcsóbb és megtérülőbb beruházni a megújuló energiák kiaknázásába, mint a fosszilis energiatermelésbe. A klímacélok elérése pedig megkerülhetetlenné teszi a régi erőművek gyors bezárását.

Sokba kerülhet az, ami már most is veszteséges

Az Európai Unió területén 619 széntüzelésű erőmű működik. A klímaváltozással foglalkozó elemzőcsoport, a Carbon Tracker, friss jelentésében arra hívja fel a figyelmet, hogy ezeknek az erőműveknek a több mint fele már jelenleg is veszteséges. De ha ez nem lenne elég,

a klímacélok érdekében a bezárásokat viszonylag gyors ütemben kellene megvalósítani.

Sokba fog kerülni a mind veszteségesebb szénerőművek fenntartása Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Horst Ossinger

Így sokat lehetne spórolni is. Arra, hogy 2030-ra az Unióban még szénerőművek működjenek, mintegy 22 milliárd eurónyi költséget kell bevállalni a hátralévő időre.

Ez forintban kifejezve mintegy 6800 milliárd forint. Ennyit emésztene fel a szektor támogatása.

Ám – ahogy a Financial Times a jelentés kapcsán írja – ez még csak a szénerőművek jelentette problémák egyik része. A számítások szerint 2030-ra a mostani 54 százalékról 97 százalékra nő a veszteséges erőművek száma. Ennek oka, hogy a klímacélok érdekében csökkenteni kell az azokban zajló energiatermelést, a kieső üzemi bevételt viszont kompenzálni kell.

A tanulmány készítői úgy találták, az akkor még üzemelő erőművek költségei helyett, 2024 és 2027 között olcsóbb lesz új szél- és napenergia termelő kapacitásokat létesíteni.

Ezzel szemben, az eddigi bejelentések szerint, a most működő szénerőműveknek csak 27 százalékát tervezik bezárni 2030-ra. A továbbra is üzemelők kompenzációja fogja kitenni a fenti, irdatlan összeg jelentős részét.

A veszteségek ellenére, sok erőművet üzemben akarnak tartani 2030-ig Forrás: AFP/Patrik Stollarz

Ez pedig egy „halálspirálba” sodorhatja az uniós, szénalapú energiatermelést az elemzőcsoport vezetője szerint. A jelentős munkaerő-felszívó képességgel rendelkező ágazat szereplőinek két lehetőség marad: vagy termelési módot váltanak, vagy kormányzati támogatásért lobbiznak.

Nem szenesnek áll a világ

A jelentés szerint, ahhoz, hogy teljesüljenek a párizsi klímaegyezmény céljai, arra lesz szükség, hogy a kontinensen megtörténjen a teljes dekarbonizáció. Európa több országa – elsősorban a nyugati államok – már elkötelezték magukat a szén kivezetése mellett. Az Egyesült Királyság ezt már 2025-re szeretné elérni, az elmúlt 6 évben látványosan csökkentette is a villamos energia termelésben a szénalapú arányt, 40 százalékról 2 százalékra.

A britek mellett a dánok és a hollandok 2030-ra szeretnének a széntől végképp megszabadulni.

Ugyanakkor több keleti ország, például Lengyelország, arról adott tájékoztatást, hogy energiaellátása még nagyban függ a fosszilis hordozóktól.

A fosszilis hordozók melletti egyik legfontosabb érv, hogy nagyobb ellátás-biztonságot nyújtanak, mint a megújuló energiaforrások Forrás: DPA/AFP/Gambarini Federico

A hagyományos termelésre építő energiaellátás melletti egyik legfontosabb érv általában az, hogy az

jóval kiszámíthatóbb és biztonságosabb, mint a szélre vagy a napsütésre bízni a háztartásokat és a gazdaságot.

Ezért több jele is van annak, hogy a fosszilis termelésben érdekeltek szeretnék kitolni az európai átállás idejét. Az egyik cseh, magánkézben lévő szolgáltató tulajdonosa azt mondta, Európának legalább tíz, de könnyen lehet, húsz évig is szüksége lesz még a fosszilis hordozókra. Spanyolország pedig az utolsó pillanatban meggondolta magát, és a kormány parkolópályára küldte az utolsó két, még működő szénerőművének leállítási folyamatát, ellátás-biztonsági okokra hivatkozva.

A Carbon Trucker-nél mindazonáltal úgy vélik,

azok a szolgáltatók és erőmű-üzemeltetők, melyek ragaszkodnak az erőművek 2030-ig való működtetéséhez, alapvető átalakulási trendekkel helyezkednek szembe.

A fosszilis energiatermelés mind több helyen csak jelentős politikai támogatással képes versenyben maradni a megújulókkal szemben, ahogy azt az Egyesült Államokban látni. Az így keletkező ágazati támogatás pedig sokba kerül az Államoknak.