Ahogy az Origo is megírta, Észak-Korea mind nehezebb helyzetbe kerül a nemzetközi szankciók miatt, olyannyira, hogy az országban minden valószínűség szerint a gyerekeket még a korábbinál is nagyobb mértékben vonják be egyes gazdasági feladatok ellátásába. Korábban már munkára fogták az algákat is, most a tévében látják a szemléletformálás legfontosabb eszközét – írja a CNBC. Kim Dzsongun nagyon szereti a televíziót, ő és környezete most pedig azt gondolja, a tévédrámák és sitcomok közvetíthetik az észak-koreai társadalomnak szánt új értékeket.
Több forrás számol be arról, hogy Észak-Korea jelenlegi fiatal vezetője más generációnak számít, mint felmenői.
Kim Dzsongun játszott videojátékokkal, evett chipset, imád tévézni, és valószínűleg kedveli a hamburgert is,
vagyis sok olyan, nyugati típusú popkulturális terméket és jelenséget, melyekhez az ország lakosainak jelentős része nem fér hozzá. Vélhetően ez is közrejátszik abban, hogy – elődjétől és apjától, Kim Dzsongiltől eltérően –, nem tablószerű mozifilmekben, hanem a hétköznapok Észak-Koreájára kalibrált tévéműsorokkal próbálja megerősíteni a nép lojalitását.
Úgy tűnik, két rakétakísérlet között, Kim Dzsongun és közvetlen környezete, jelentős szellemi energiákat mozgósít az állampolgároknak szóló tömegkommunikációs üzenetek megformálására.
A váltás egyértelműen Kim 2011-es hatalomra kerülésekor kezdődött, amikor is abbahagyták az addig dollármilliókat felemésztő játékfilmek gyártását, és vígjátékokat, majd újabban televíziós drámasorozatokat kezdtek forgatni.
A médiumváltással a témaváltás is együtt járt.
A korábban főként a katonai életről, hűségről és a haza védelméről szóló darabok helyett olyanok készülnek, amikben drónok és modern kütyük játsszák a főszerepet a nagy vezetők dicsérete mellett.
Észak-Korea saját sztárrendezőt lopott magának a népi Godzillához
Kim Dzsongil, a korábbi vezető, nemes egyszerűséggel imádta a filmeket, még filmesztétikai értekezést is írt a hetedik művészetről. Ám igen elégedetlen volt hazája filmgyártásával, és mint később kiszivárgott lehallgatási felvételekből kiderült, igencsak unta az ideológiailag egy kaptafára készülő, nem túl magas minőségű hazai darabokat. A diktátor ügynökei az agyelszívás sajátos formájaként több filmest elraboltak. Közülük a leghíresebb eset a dél-koreai Sin Szangoké volt, akit Hong Kongból hurcoltak el. Az ünnepelt rendező-producer 1978-ban került Kim Dzsongil országába, az ügynökök a volt feleségét szintén elrabolták, illetve ő volt a csali a Szangok elleni akcióban. A pár évekig nem is találkozott egymással, végül Kim Dzsongil szerény biztatására újra összeházasodtak Észak-Koreában. Eközben a dél-koreai filmes számos, kritikailag is értékelhető filmet tett le az asztalra, melyek között thriller és más műfajú darab is szerepel – de mind szigorúan világnézeti alapon. A legismertebb talán az 1985-ös Pulgaszari, ami egy Godzilla-szerű óriásszörny pusztítását mutatja be. A filmes feleségével 1986-ban megszökött a filmkedvelő diktátortól, akinek a veszteség sem szegte kedvét, és 1987-ben Észak-Korea megrendezte saját filmes mustráját, a Phenjani Nemzetközi Filmfesztivált.Úgy tűnik, az észak-koreai szórakoztatóipar egyértelműen fejlődött annak köszönhetően, hogy a fikciós tévés adásokban visszavettek a propaganda-üzenetekből, és nagyobb hangsúlyt helyeznek a szórakoztatásra – állítja Jean H. Lee, aki a tekintélyes Woodrow Wilson elemzőközpont munkatársa. A tévés tartalmak a korábbi militáns megközelítés helyett, most elsősorban
a családot, a közösséget állítják középpontba, kiegészítve azokkal az üzenetekkel, hogyan lehet a modern technológiákat a hazaszeretet szolgálatába állítani.
A kutató arra a következtetésre jut, hogy Észak-Korea tévés drámasorozatai szisztematikusan különülnek el a szerint, milyen üzenetet kívánnak közvetíteni. A "Value Others" című dráma, bár katonai vonatkozású, azt mutatja be, hogyan alakul a kadétélet a tengerészeti iskola elvégzése után. Feltűnő, hogy a szereplők többsége civil ruhában van, ami szintén irányváltást jelez. Egy másik sorozatban észrevehetően sokszor használnak különféle háztartási eszközöket a szereplők, aminek vélhetően fogyasztásösztönző szerepet is szánnak a műsor készítői.
Ugyanakkor a háborús tematika nem tűnt el a televízió képernyőjéről.
Kétrészes film készült arról, hogy a most zajló rakétatesztek miért is fontosak az országnak,
és ezekhez hogyan kell viszonyulnia az állampolgárnak. Egy másik, középiskolásokról szóló televíziós dráma olyan modern számítógépeket és kütyüket vonultat fel, melyeket a legtöbb észak-koreai valószínűleg soha nem tartott még a kezében. A diákok tanulmányi versenyén a fődíj egy rakétakilövő eszköz, ami a kísérletek tematikáját Észak-Korea jelenleg is zajló nukleáris programjával köti össze.
Az észak-koreai tévéműsorok közül néhány megtalálható az ismertebb videómegosztókon, de a legtöbb kortárs sorozatról vajmi kevés az elérhető érdemi információ.
Az Origo egy korábban készült, alig 7 perces, kétszemélyes drámát (részletet) mutat alább (angol nyelvű felirattal), mely egyaránt sejteti a két szereplő közötti lehetséges romantikus vonzalmat, dicséri Kim Dzsongilt, és azt üzeni, hogy a taekwondo valójában nem a technikai tudás miatt, hanem az abban megjelenő, a koreai nép szellemisége vagy attitűdje miatt különleges vívmány a világon.