Bár kevesen érték el az Ötven árnyalat szerzőjének, az E. L. James-nek, egy korábbi fan-fiction írónak a jövedelmét – akinek nettó értéke meghaladja az 58 millió dollárt –,
mégis a romantikus szerzők átlagos jövedelem háromszorosára nőtt az e-könyvek korában, és közülük egyre többen keresnek hat számjegyű összeget.
Ugyanakkor az irodalom többi szegmensében ez idő alatt az átlagos jövedelem legalább harminc százalékkal csökkent – az 1912-ben alapított Authors Guild szerzői céh adatai szerint. Az adatok alapján látható, hogy a romantikus szerzők tudnak valamit, amit más szerzők és szabadúszók nem.
Az Edelman Intelligence kutatóintézet adatai szerint 2016-ban körülbelül 57,3 millió szabadúszó amerikai író tevékenykedett. Lawrence Katz és Alan Krueger közgazdászok úgy találták, hogy az amerikaiak 15,8 százaléka dolgozik „alternatív munkamegállapodás” szerint – vagyis szabadúszó, szerződéses vagy ideiglenes munkát végez –, szemben az 1995-ös évvel, mikor ez a szám 9,1 százalék volt.
Az Edelman kutatóintézet előrejelzése szerint a jelenlegi növekedési ütem mellett az amerikai munkaerő fele szabadúszó lesz 2027-ig.
A szakértők nem értenek egyet abban, hogy ez a tendencia jó vagy rossz a munkavállalók és a gazdaság számára – a szabadság jó dolog, de gyakran rosszul fizetett.
Míg néhány író önállóan lett gazdag műveiből, a romantikus írók fele kevesebb, mint 10 ezer dollárt (2,5 millió forint) keresett 2014-ben, vagyis egyre többen képesek megélni ebből. Míg 2008-ban csupán hat százalékuk keresett 100 ezer dollár (25,3 millió forint) felett, 2014-ben ez a szám majdnem triplázódott (15 százalék).
Három meglepő terület van, aminek köszönheti a romantikus irodalom a fejlődést: örülnek az újonnan érkezőknek, megosztják egymással a versenyképes információkat, és tanácsot kérnek az újoncoktól.
Az 1970-es években a romantikus írók megalapították a saját szakmai szövetségüket, amelynek jelenleg 10 ezer tagja van. A szövetség, eltérően a többi csoporttól üdvözli a pályájuk elején járó írókat – az újonnan érkezők akkor is csatlakozhatnak, ha egy publikálatlan, de befejezett romantikus regényük van készen.
A hasonló szakmai szövetségek – mint például az Authors Guild, a tudományos fantasztikum, vagy a fantasy szerzők csoportja – maximalizálja a publikált szerzők számát. Bizonyos esetekben ezek a csoportok csak olyan tagokat fogadnak el, akiknek munkáját meghatározott helyen publikálták már, vagy akik már bizonyos jogdíjat keresnek szerzeményükkel.
A romantikus szerzők körében elterjedt a mentorálás: versenyt hirdetnek a nem publikált írók számára, találkozókat szerveznek az újoncoknak, miközben az interneten keresztül is folyamatosan támogatják őket.
Számos saját kiadású romantikus író megosztotta hibáit és sikereit másokkal, amikor új, digitális kiadási és promóciós módszereket próbáltak ki. Például Marie Force, a Gansett-sziget sorozat szerzője online tanácsadó csoportot indított az önkiadás témájában. Sőt, sok író hivatalosan közzéteszi bevételeit is – ez az átláthatóság pedig sok romantikus írót megmozgatott.
A romantikus írók nyitottsága váratlan mellékhatást eredményezett: az innovátorokhoz való hozzáférés. A legsikeresebb romantikus írók tanácsot kértek az újoncoktól is. A tapasztalt szerzők legalább annyiszor kérték ki a többiek véleményét, mint az újonnan publikálók. A kölcsönös támogatásnak köszönhetően a szabadúszó írók kiaknázhattak minden lehetőséget.