Az ausztrálok bankjegye teljesen vízálló, és ellenáll mindenféle piszoknak is, ráadásul egy különleges polimerből készült, amitől kissé viaszossá válik a felület is.
Ráadásul akár kétszer vagy háromszor tartósabbak is, mint a hagyományos bankjegyek, így ritkábban kell cserélnie őket a nemzeti banknak.
Szemben az amerikai dollárral, vagy számos más országban használt hagyományos anyaggal, amiket a kormányoknak általában négy és fél évente cserélni kell, mintegy 10 milliárd dolláros költséggel.
Az ausztrálok ismét változtattak egyik bankjegyükön, ezúttal az 5 dollároson, amely ennek eredményeként sokkal intenzívebb színhatású lett, ráadásul mozgatás közben az egyik őshonos madár szárnycsapkodásai is láthatók.
A polimer alapú bankókat először 1988-ban vezették be a kontinensnyi országban, és példájukat több állam – szám szerint húsz – követte,
például Kanada, Új-Zéland és Vietnám, valamint az Egyesült Királyság, ahol 2016 óta lehet fizetni az új típusú bankjeggyel.
Tavaly szeptemberben jelent meg a briteknél a második polimer alapú bankjegy, az 5 fontos után a 10 fontos bankó, amelynek hátoldalán ráadásul egy ismert nő látható, a méltán híres angol író, Jane Austen.
Vietnámban is igen hamar átálltak a polimer alapú bankjegyekre, 2003-ban bocsátották ki az elsőt, majd 2006-ig bezárólag már csak olyan fizetőeszköz került forgalomba, amely az új technikai eljárással készült.
Ugyanakkor 2012 augusztusában Nigéria bejelentette, hogy nem sikerült az átállás a polimer alapú bankjegyekre, mert „számos nehézségbe ütköztek az előállítás és feldolgozás során”.
2011-ben Kanadában biztonságtechnikai, gazdaságossági és környezetvédelmi megfontolások vezettek a polimer alapú bankjegyek kibocsátásához, ráadásul a címletekhez tartozott portrékat is lecserélték.
Idén februárban pedig Botswana jelentette be – engedve a lakossági nyomásnak –, hogy lecseréli a 10 pula értékű bankjegyét polimer alapúra.