Makacs asszony hírében áll az indonéz halászati miniszter, de első pillantásra úgy tűnik, azt a határozottságot képviseli országa felségvizeinek védelmében, amely a Fülöp-szigetek vezetéséből hiányzik, de legalábbis nehéz észrevenni a Duterte-kormány kínabarát lépéseiben. Susi Pudjiastuti ugyanakkor legalább ennyire következetes hazafele, mint a külföld irányába. A miniszter jelezte, akkor vállalja a következő ciklusra is a megbízatást, ha nemcsak az idegen vizekről áthalászók ellen, hanem a hazai túlhalászat és illegális zsákmányolás ellen is saját elképzelései szerint léphet fel. Úgy tűnik, egyelőre neki áll a zászló.
Indonéziában két dolog nehezíti, hogy az állam fenntartható módon profitálhasson abból a nemzetközi jogi gyakorlatból, hogy tengeri országként, a partjaitól számított 200 tengeri mérföldes körzet kizárólagos gazdasági övezetének számít. Az egyik a más országokhoz köthető illegális halászat, a másik pedig a hazai, nem ritkán szintén engedély nélkül folytatott túlhalászat.
Mindkettő komoly károkat okoz a halállományban, és ezen keresztül az indonéz gazdaságnak.
Pudjiastutinak eltökélt szándéka, hogy mindkét vonatkozásban rendet rakjon, és fenntartható pályára állítsa az indonéz tengeri halgazdálkodást addig, amíg egyáltalán van mivel – azaz halak és más, termékként feldolgozható élőlények a tengerekben.
A külföldi halászati engedélyek kapcsán például a teljes transzparencia híve. Elnöki hatalom ide vagy oda, a miniszter maga tette nyilvánossá azt az adatot, hogy az indonéz vizekre nagyjából 1100, külföldi illetőségű hajónak adtak ki halászati engedélyt.
Ezeknek mintegy 45 százaléka egyetlen befektetői érdekkörhöz köthető,
ám a tulajdonosok között ott egy jól ismert üzletember és két, Widodo elnök jelenleg kormányzó koalíciójához köthető, meghatározó politikus is.
Bár a miniszterasszony ezekből az információkból semmiféle következtetést nem vont le nyilvánosan, de a kommentárok szerint ezzel az üzenetértékű lépéssel egyértelművé tette, megbízatását mindennél előbbre valónak tartja, és komolyan is gondolja elképzelései végrehajtását a halgazdálkodás védelmében.
Az imént ismertetett fejlemény jelentőségét az adja, hogy a halászati minisztérium szerint, az engedéllyel halászó külföldi, kisebb-nagyobb tengeri alkalmatosságok mind a környező országok kikötőibe szállítják vissza az árut. Éppúgy, ahogy teszik ezt azok a hajóskapitányok, akik
az indonéz vizeken illegálisan ténykedő, mintegy 10 ezer hajót irányítják.
Ennyire becsülik ugyanis a kizárólagos tengeri gazdasági érdekszférába évente engedély nélkül behatoló halászhajók számát a minisztériumnál.
Az egyik illetékes hivatalban azt is elárulták, hogy ezek tevékenységéből adódóan, Indonéziában évente
20 milliárd amerikai dollárnak megfelelő veszteséget kell leírniuk.
Ez több mint 5300 milliárd forint.
A helyzet bonyolult és meglehetősen kényes. Ismert körülmény ugyanis, hogy az engedéllyel halászó indonéz hajók egy része nem hazaviszi a zsákmányt, hanem a 200 mérföldes tengeri zóna határára, ahol a fogást nagyobb, külföldi zászló alatt hajózó gyűjtőhajókba rakodják át. Az ok: a halászok egy része még a tengeren megkapja busás fizetségét a külföldi átvevőktől.
A cikk folytatásában arról olvashat, milyen eredményeket ért el az indonéz vezetés a halászat védelmében néhány év alatt, és melyik az a látványos intézkedés, amely a miniszerasszony népszerűségét megalapozta. Lapozzon!