Az imént röviden bemutatott volt az egyik gyakorlat, amely ellen a miniszter elsőként fellépett 2014 októberi beiktatása után.
A jelentések szerint így 2017-re 9 millió tonnára nőtt a hazaszállított tengeri zsákmány mennyisége a 2016-os 6 millió tonnáról.
Bár a minisztérium is elismerte, ez inkább egy alsó értéket jelent, jelzésük szerint, ha az éves kifogott halmennyiség 12,5 millió tonna alatt marad, biztosítható a fenntarthatóság, így aggodalomra egyelőre nincs ok.
Már csak azért sem, mert közben a minisztérium igen hatékony és látványos intézkedéseket vezetett be az orvhalászat visszaszorítására is.
Indonézia halászati flottája több mint 500 ezer hajóból áll. Ezek többsége apró lélekvesztő, amelyek legfeljebb néhány mérföldre hajóznak ki a partról, viszont a teljes éves zsákmány 40-50 százalékát ezeken a járműveken viszik haza. Mintegy 50 ezer, 20-30 tonna kapacitású jármű alkalmas arra, hogy 12 mérföldre is eltávolodjon a parttól.
Nagyjából 10 ezer, 30 tonnásnál nagyobb hajó van az országban, mellyel végezhető a Csendes- és az Indiai-óceán távolabbi vizein is halászat, elsősorban a keresett tonhal iránt.
Pudjiastuti miniszter úgy gondolja, az indonéz hajók mellett nincs helye a vizeikre behatoló, jellemzően vonóhálós halászattal megvalósított, illegális zsákmányolásnak. Ezért – ahogy az Origo is írt korábban az illegális halászat jelentette gazdasági problémáról – Susi Pudjiastuti olyan gyakorlatot vezetett be, melynek okán megkapta a 'fish lady' címet a sajtóban.
A miniszter azt mondja, nem személyes rögeszméje a lépés, hanem egy 2004-es jogszabály adja meg az alapot ahhoz, hogy keményen odacsapjon a suttyomban zajló rablópecázásnak. Pudjiastuti emellett hivatkozik azokra a főként a 2000-es évek második felében született szakértői állásfoglalásokra, amelyek megkongatták a vészharangokat a túlhalászás miatt.
Indonéziában soha korábban nem tettek még olyat, amit a Widodo-kormány és azon belül Pudjiastuti miniszter megvalósított az elmúlt néhány évben: következetesen érvényesítik a korábbi kormányok részéről gyengén kezelt irányelveket és szabályokat Indonézia gazdasági erőforrásainak, így a halállomány védelmében is.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a miniszterasszony utasítására,
általában felrobbantják és elsüllyesztik azokat a hajókat, amelyek legénységét illegális halászaton kapják.
Az indonéz haditengerészet, illetve a parti őrség elfogta járművekről leszállítják az azon dolgozókat, majd később a hullámsírba küldik a tengeri alkalmatosságokat.
A számok pedig magukért beszélnek: Pudjiastuti beiktatása óta már
363 olyan külföldi hajót küldött a tenger fenekére, amellyel illegális halászatot folytattak, és további 60 vár arra,
hogy az indonéz haditengerészet professzionális módon felrobbantsa.
A miniszter azt mondja, az elfogott hajók általában mind vonóhálós halászatot folytattak, és 20 fő körüli legénységgel működtek.
Azt maga a miniszter is elismeri, bár sok a támogatója, módszereivel nem mindenki ért egyet, még hivatali munkatársai között is akadnak kritikusai. Pudjiastuti azonban azt nyilatkozta az Asia Times-nak, hogy kitart elképzelései mellett, mert maga mögött érzi az elnök támogatását.
Mindkét politikus úgy véli, hogy
a hajók elsüllyesztése nem más, mint a bűnüldözésének egy formája.
Pudjiastuti kritikusai általában nem az erőfeszítéseket és az eredményeket vitatják, hanem azt említik meg, hogy teljességgel pazarlás a hajókat elsüllyeszteni, ahelyett, hogy az indonéz halászati flottába helyeznék át azokat.
Pudjiastuti ugyanis következő ciklusára jelentős halászati fejlesztéseket helyezett kilátásba, többek között a mennyiség növelését a fenntarthatósági határokon belül, és a halfogás közvetlen exportját a regionális piacokra. Sokak szerint a minimum az, hogy
ezekhez ambíciókhoz elegendő hajót rendeljen a minisztérium, így az elfogott hajókat sem kellene felrobbantani.
Indonéziának ugyanis még annak ellenére nem sikerült a 10 legnagyobb tengeri élelmet exportáló ország körébe kerülnie, hogy mérete és halállománya alapján arra potenciálisan alkalmas lehet. Jelenleg azonban Thaiföld, Kína és Vietnam is lekörözi halászati teljesítményével – Pudjiastuti ideje előtt, ebből a három országból érkezett a legtöbb külföldi hajó az indonéz vizekre.