Kína szűnni nem akaró olajéhsége felkavarja a világpiacot

[Oilfield pumpjack, Canada] A pumpjack at an oil drilling site at sunset.

Szakértők szerint az előttünk álló időszak igencsak mozgalmasnak ígérkezik az olajpiacon. Ám a hírek nem elsősorban Iránról, a palaolajról vagy az OPEC-ről fognak szólni. A változások gyújtópontját egészen máshol, a világ másik végén, Kínában kell majd keresni.

A távol-keleti ország ipara elképzelhetetlen ütemű fejlődésen ment keresztül az elmúlt időszakban, egyre nagyobb mennyiségben exportál termékeket a világpiacra, s természetesen növekszik a belföldi fogyasztás is. Kínának már jó ideje szinte elképzelhetetlen mennyiségű nyersolajra van szüksége, ám a hazai olajmezők kimerülőben vannak, ezért egyre többet importál a fekete aranyból. Olyannyira, hogy

Kína tavaly már az Egyesült Államokat is megelőzve a világ legnagyobb olajimportőrévé vált.

Az idei évben még tovább növekedhet az ország olajéhsége. A Bloomberg beszámolt arról, hogy a kínaiak nyersolajimportja az elmúlt hónapokban sorra döntötte az újabbnál újabb csúcsokat, és a napokban közzétett friss adatok szerint

havi szinten áprilisban már elérte a 39,46 millió metrikus tonnát. Ez komoly növekedés, mert az idei évet megelőzően Kína nemigen vásárolt még havi 37 millió tonnánál többet ebből az energiahordozóból.

Az OPEC és a Nemzetközi Energiaügynökség arra számít, hogy a kínai kereslet növekedési üteme lassulni fog az elkövetkező években: éves átlagot számolva szerintük napi 300 ezer hordóval növekedhet az olajimport. Ezt arra alapozzák, hogy az ország őrült ütemű ipari fejlődése egy kicsit befékezhet, másrészt növekedni fog az elektromos járművek mennyisége.

A megugró kínai olajimport igény felkavarhatja a globális kőolajpiacot Forrás: AFP/Mint Images

Pontosabban ezt mutatták a prognózisok, mert a valóság rácáfolt a várakozásokra. Az OPEC-nek már tavaly is felül kellett vizsgálnia előrejelzését, amire várhatóan az idén megint rákényszerül. A prognosztizált napi 300 ezer hordónyi többlet-kereslettel szemben ugyanis áprilisban az egy évvel korábbihoz képest napi szinten négyszer ekkora volt a növekedés Kína esetében.

S hogy milyen tényezőkkel magyarázható az ország csillapíthatatlannak látszó étvágya a fekete arany iránt? Amellett, hogy az otthoni olajmezők nem képesek kielégíteni a keresletet,

a kínai kormány elég szerencsétlennek tűnő módon arra ösztökéli a három nagy állami olajtársaságot, hogy az olaj helyett inkább a gáztermelést növeljék.

Ezért az ország egyre inkább rászorul az importra. Így pedig, ha a belföldi kereslet növekedési üteme csökkenne is az előttünk álló időszakban, már az is túlzottan nagy hatást gyakorolhat a világpiacra, hiszen jelentős keresletet támaszt. A távol-keleti gazdasági óriásnak tehát ebben az esetben is hihetetlen mennyiségű nyersolajra lesz szüksége.

Még egy fontos tényezőt meg kell azonban említeni, hiszen az olajról és Kínáról beszélve ma már nem csak arról van szó, hogy milyen magas az ottani gazdaság olaj iránti kereslete. Az országba bekerülő nyersolaj nagy része ugyanis a feldolgozást követően végül nem a belső piacon jut el a végső felhasználókhoz.

Kína olajéhsége átalakíthatja a kőolaj világpiacát Forrás: AFP/Ahmad al-Rubaye

Egyre többet szállítanak a finomított olajipari termékekből a külpiacokra. Ezt az is megkönnyíti, hogy csökkennek a kereskedelmi kvótákra vonatkozó korlátozások. A Morgan Stanley becslése szerint az idei évben engedélyezett exportkvótáknak köszönhetően a kínai kivitel ebben a termékcsoportban meg fogja haladni a tavalyit.

Az az ország, amely néhány esztendeje még a finomított olajipari termékek egyik legnagyobb importőre volt, mára jelentős exportőrré vált ezen a téren, s utolérte Dél-Koreát, Kuvaitot és Indiát.

S hogy mennyire erős lehet a kínai dominancia a jövőben is a világ olajpiacán, alátámasztja az is, hogy szakértők szerint nem az olyan események fognak igazán nagy hatást kifejteni ebben a szektorban, mint hogy például Donald Trump amerikai elnök felmondta az iráni atomprogram korlátozásáról kötött megállapodást, hanem az erős kínai kereslet lehet az alapvetően meghatározó tényező.

Ennek a keresletnek az iránya ráadásul változik, ami további elmozdulásokat idéz elő: Kína az olajimport súlypontját a Perzsa-öböl országaiból egyre inkább Oroszország, az Egyesült Államok, Brazília, Angola és Malajzia felé helyezi át. További irányt jelenthet az imént említett Irán, hiszen a két ország között nemrégiben nyersolaj-kereskedelmi megállapodás született, amelynek értelmében az elszámolás már nem dollár-, hanem jüanalapon történik közöttük. A Teheránnal szemben bevezetett szankciók miatt kieső nyugati vevők helyét az elkövetkező időszakban elfoglalhatja Kína, ami újabb érdekes és fontos fejlemény lehet az olajpiac egészét tekintve.