Vízzel telt, több tíz méter mély lyukak a mezőgazdasági termőterületeken, szennyező anyagokkal terhelt talaj, és mindent átjáró korrupció – ez maradt hátra a kameruni aranyláz lecsengése után. S persze a kétes üzelmek emléke mellett, azok jelenbeli folytatása. Kalandfilmek dramaturgiáját idézi, de nagyon is valóságos: az egyik külföldi bányavállalat állítólag következmények nélkül követett el gyilkosságot is, ahol egy helyi lakos volt az áldozat.
Nem Longa Mali térsége az egyetlen kitermelő terület, ahol Kamerunban a bányavállalatok hátrahagyott örökségével, a „nyitott sírokként” illetett mély lyukakkal lehet találkozni, de ennek a körzetnek köszönhetik kétes hírnevüket.
Mindannyian veszéllyel élünk együtt. Ezek a földbe vájt lyukak nyitott sírokká lettek
– mondja Patrice Baktala, egy helyi plébános.
A földben létrehozott mélyedések ugyanis a bányavállalatok földmunkáinak következményei. A kotró- és rakodógépekkel átmozgatott földet gondosan átmosták, átválogatták a helyi lakosokból verbuvált munkavállalókkal, arany után kutatva.
Ezt egészen addig folytatták, amíg abból nyereségük keletkezett, és megtérülő volt a térségben arany után kutatni.
Mostanra azonban a vállalatok többsége levonult a területről. Amit hátrahagytak, azok a rehabilitáció nélküli földterületek, melyek azóta sok tragikus halálesethez vezettek.
A vízzel telített lyukakban nem egyszer gyerekek úsznak, noha azok mélysége akár a 30 métert is elérheti. A felelőtlenség mellett azonban a véletlen balesetek is sokak életébe kerülnek. A Foder nevű francia, vidékfejlesztéssel foglalkozó nonprofit szervezet szerint, Kamerun keleti régiójában csak a tavaly 47-en vesztették életüket korábbi bányászati területeken.
Decemberben pedig, Ngoe Ngoe településnél kilenc, 18 és 32 év közötti kameruni esett áldozatául egy földcsuszamlásnak, amikor a területen arany után kutattak.
Eugene Phausard, Betare Oya körzet elöljárója, „haláltavaknak" nevezte a lyukakat, melyek a bányákban használt vízpumpák kikapcsolása után, fokozatosan megteltek vízzel.
Az aranykitermelés csúcsa a 2011 és 2014 közötti évekre esett. Ekkor a keleti régióban száznál is több bányatársaság tevékenykedett. Ezek többsége kínai volt, de dél-koreai, kanadai, dél-afrikai és amerikai cégek is működtek itt.
A hivatalos adatok szerint, Kelet-Kamerunban 2017-ben összesen 285 kilogramm aranyat termeltek ki az engedéllyel bíró társaságok.
Ez valamennyivel több mint 10 ezer uncia. A nemzeti aranytermelés értéke 41 millió dollár volt.
A még a térségben működő bányatársaságokat ugyanakkor sok kritika éri. Elsősorban – de nem kizárólag – a kínai cégek állnak a helyi lakosok és nonprofit szervezetek kereszttüzében. A leggyakoribb állítás az, hogy a cégek gyakran semmibe veszik a munka- és balesetvédelmi előírásokat. A beszámolók szerint több baleset köszönhető annak, hogy a vállalatok egyszerűen őrizetlenül hagyják a területet, például amíg újabb gépek érkeznek a helyszínre, ahol aztán a helyiek belecsúsznak a lyukakba vagy más módon sérülnek meg.
A társaságok elleni panaszáradat eljutott a kameruni illetékesekig is.
Április elején négy olyan vállalatot tiltottak el a tevékenységtől, amelyek szerintük kifogásolható módon működtek.
Közülük is különösen súlyos vád érte az egyik kínai céget. A Foder szerint, korábban egy kamerunit a vállalat megvásárolta földön megöltek, amikor arany után kutatott ott. A falusiak bosszúból végeztek egy kínaival. Az ügyet megnyugtatóan nem sikerült tisztázni, a meggyilkolt kameruni családja kártérítést nem kapott, ellenben a cég – egészen a mostani tiltásig – folytathatta működését.
Sokan úgy látják, hogy az áldatlan állapotokért részben a korrupció felelős. Kamerunban törvény van arról, hogy a talált arany 25 százaléka fölött a kormány rendelkezik, ám úgy tűnik, ez nem elég. Egyes nonprofit szervezetek szerint, nehezen bizonyítható, de minden jel szerint magas rangú katonatisztek, állami tisztviselők, miniszterek is haszonélvezői az aranybányászatnak, méghozzá nem feltétlenül tisztességes módon. Nekik viszont nem érdekük, hogy végre rend legyen a földeken és a zavaros, kiskapuzásra alkalmas bányászati szabályozásban.
A kormány azt közölte: jól működik a bányavállalatok felügyeletét ellátó állami szerv, igaz, kapacitásai nem elegendők minden apró mozzanat ellenőrzésére. Összességében azonban elégedettek a még oly sokat kritizált kínai cégek tevékenységével is.
A bányaügyi miniszter ehhez azt is hozzátette: sokszor maguk a kameruniak hívják be a vállalatokat földjeikre.
Az engedélyek egy részét ugyanis magánszemélyek részére adják ki, azoknak, akiknek földje értékes fémet rejt.
Az ilyen földtulajdonosok valamelyik külföldi vállalattal kötnek megállapodást a tevékenységre.
A Foder ennek kapcsán jegyzi meg: teljes összevisszaság és átláthatatlanság jellemzi a kiadott bányászati engedélyeket, amelyek nyilvántartásához ráadásul csak korlátozott hozzáférést enged az illetékes kormányzati szerv.
A Longa Mali területén álló Mali falu öregje azt mondja, érthetetlen, hogy egyes, korábban mezőgazdasági művelés alatt álló területek értékük töredékéért kerültek a bányavállalatok tulajdonába. Az elöljáró beszámolt arról, hogy
hatalmas, 750 ezer dollár értékűre taksált terület került egy bányavállalathoz, alig több mint 100 ezer dollárért.
A farmereknek pedig úgy tűnik, nincs más választásuk, mint az egyszeri nagyobb összegért cserébe, lemondani földjükről, hogy ott aranyat kereshessenek.
A helyiek azt mondják, az is probléma, hogy a vállalatok ígéreteik ellenére sem támogatták a lokális közösségeket. Sem iskolák, sem orvosi rendelők, sem utak, sem egyéb, helyben fontos kezdeményezések megvalósítása mögé nem álltak oda, ellenben egyes helyeken – így a Foder – ökológiai katasztrófával fenyegető állapotokat hagytak maguk után.
Betare Oya kerületének 2014 óta 1,6 millió dollárt, azaz több mint 420 millió forintot kellett volna kapnia a bányászathoz kapcsolódó licencdíjakból. Az említett Phausard, a körzet ügyeivel foglalkozó tisztviselő arról adott tájékoztatást, egészen mostanáig, semmit sem láttak abból.