Az induláskor nincs igazán mire hivatkozni, így hitelt felvenni nem lehet egyszerűen. Szóba jöhet azonban az a megoldás, hogy a cégalapítók mint magánszemélyek tesznek bele valamennyi pénzt a vállalkozásba. El lehet adni a kocsit vagy a nyaralót, ha ennek van értelme – nem kell a mindennapokhoz az autó, a nyaralót úgysem használta ki a család, és jelentősebb összeget lehet kérni értük.
Ha ez valamiért nem jöhet össze, a cégalapítók dönthetnek úgy, hogy maguk vesznek fel hitelt – erre a szabadfelhasználású jelzálogkölcsön a legjobb megoldás.
Itt azt kell megfontolni, hogy nem vállal-e túlzott kockázatot az ember, a család. Ha nem jön be a biznisz, nem jön majd a bevétel, így a törlesztés is extra terhet jelent.
Nagyon kockázatos azzal számolni, hogy a hiteltörlesztőt majd a vállalkozás fogja finanszírozni.
Akkor jöhet szóba ez a megoldás, ha a vállalkozás olyan hétköznapi ötletből fakad, mint hogy az utcában nincs jó pékség, a család egyik tagja tehetséges virágkötő vagy jógaoktató. Hiszen egy ilyen vállalkozás nem az innovációra épül, nem túl szexi, nem ez lesz a következő Facebook, a leendő kereskedelmi partnerek nem jelentenek garanciát a biztos jövedelmezőségre, csak egy család megélhetése a feladat és a cél.
Ha valóban új ötlettel áll elő a leendő vállalkozó, ha olyan partneri kapcsolatot épít fel előre, ami rendkívül ígéretes, akár alternatív módon is juthat forráshoz a cég.
Ehhez nem kell startupnak lenni, tipikusan ilyen ötlet lehet valamilyen piaci rés megtalálása – ha egy pékség vállalja például a mindenmentes sütemények, készítmények legyártását nagy tételben, és erre le tud szerződni egy nagy kereskedelmi lánccal, az elég jó kiindulásnak.
Ilyen megoldás lehet a kereskedelmi faktoring
– mutat rá a Bankmonitor. Ez olyan finanszírozási forma, ahol a hitelképesség szempontjából nem az új céget, hanem vevőit vizsgálják a bankok. Ha az új vállalkozásnak van igazolt teljesítése hosszú évek óta piacon lévő, fizetőképes vevőtől, akkor a kibocsátott számla bruttó értékének akár 80-90 százalékáig kaphat a cég banki finanszírozást. Azért elég ritka az az eset, amikor egy kezdő vállalkozás megfogja az isten lábát, és azonnal egy nagyágyú partnert talál.
Ha nem jöhet szóba a hitel – vagy csak nem akar a cég induláskor eladósodni –,
szóba jöhetnek a különböző tőkebevonások is.
A legegyszerűbbek a közösségi finanszírozások – itt a vállalkozó erre specializálódott közösségi oldalakon állhat elő ötletével és várhatja a felajánlásokat. Ilyen oldal a Kickstarter, ahol különböző ötletek megvalósításához, a prototípus elkészítéséhez vagy a sorozatgyártás beindításához gyűjtenek pénzt a többnyire kezdő vállalkozók – és vagy összejön a szükséges pénz, vagy nem.
A közösségi finanszírozás mellett profikat is be lehet vonni a cégbe, de ez már nincs ingyen – a közösségi finanszírozásnál jellemzően egy terméket kap a támogató a pénzért cserébe. Tulajdonosi részesedésért cserébe állami tőketársaságokat vagy üzleti angyalokat, inkubátorházakat is meggyőzhet a cég arról, hogy pénzt érdemel. Ez nagyon jól hangzik, de összességében elég sok áldozattal jár, hiszen a befektető egyszeri támogatásért cserébe jelentős részt szerez a cégben. Sőt, akár az ügyvezetésben is helyet kell biztosítani számukra.