Tíz éve azzal lehetett kitűnni az unalmas és szürke munkahelyek közül, hogy a munka nem monoton, azt nem egyedül egy előre meghatározott itiner alapján kell elvégezni, hanem csapatban, együttműködve és lehetőség szerint a kreativitás kiélésére is van lehetőség. És a pénz is jó.
Ezek ma már nem túl jó hívószavak. Ami a versenyképes bért illeti, aki ma nem kínál versenyképes bért, az nem is nagyon tud labdába rúgni. Abban persze lehetnek éles különbségek is, hogy ki mit tart versenyképesnek. A fiatalok a kutatások szerint rendre túllövik elképzeléseiket a kezdő fizetéseket illetően, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy túl sokat képzelnek magukról, inkább arról lehet szó, hogy nem ismerik a viszonyokat.
Vagyis ha egy álláshirdetésben konkrét összeget jelöl meg a cég, vonzóbb lehet, mint egy ködös ígéret.
Ha az álláskereső azt látja, hogy kezdőként hazavihet adott összeget, majd feljebb lépve a ranglétrán, transzparensen követhető a majdani fizetésének emelkedése, könnyebben el tudja dönteni, kell-e neki az állás vagy sem. Ha nincs összeg megjelölve, az számára csak egy felesleges kört jelent, amit meg kell tenni annak érdekében, hogy eldöntse, kell-e az állás vagy sem.
A cégek sem feltétlenül járnak jól azzal, ha a kezdő munkaerőt hajkurászva feltornázzák a kezdő bért. A fiatal munkavállalók gyakran csak néhány évet töltenek az első munkahelyeiken – hiszen maguk is a helyüket keresik – vagyis pusztán a magasabb fizetéssel nem lehet őket a cégnél tartani.
Jobb megoldás, ha átlátható és tervezhető fizetési rendszert vezet be a cég.
Aki menni akar, azt úgysem lehet visszatartani, vagyis jobb hozzászokni a nagyobb fluktuációhoz. Aki viszont maradna, azt meggyőzheti a tervezhető előrelépés lehetősége.
A csapatmunka vagy a rugalmas munkaidő sem számít ma már akkora szenzációnak. Sőt. Ma már alapvető, hogy egy jó munkahelyen nincsenek elszigetelve a munkavállalók, és nem az a munkavégzés vezérlő elve, hogy nyolcra be kell érni.
A rugalmas munkaidő hangsúlyozása ráadásul visszafelé is elsülhet.
Egy fiatal számára, akinek még nincs családja, a rugalmasság könnyen azt jelentheti, hogy akár hétvégén vagy estébe nyúlóan is dolgoznia kell. Hiszen ő még terhelhető.
Szerencsésebb, ha a munkaadó a rugalmasságot abból az irányból közelíti meg, hogy a munkavállalónak alapvetően feladatokat kell megoldania, s ezt lehetőség szerint szabadon teheti. Ha estébe nyúlóan, de rövidebb határidővel, ha hétvégén, de nyugodtabb körülmények között, az ő dolga, a lényeg, hogy a munka el legyen végezve. A rugalmas munkaidő puszta hangsúlyozásához képest a kulcs az, hogy a munkavállaló maga dönthessen.
Vagyis a fiatal munkavállalókat fix fizetési ajánlattal, transzparens bérezési rendszerrel, a valódi munkamenet leírásával lehet hatásosan csábítani. A lendületes csapatot pedig felesleges hangsúlyozni, a fiatalok ma már nem a munkahelyen akarnak szórakozni, arra megvan a kiépült kapcsolatrendszerük.