Az életkori címkék egyre jobban kezdik elveszíteni hagyományos jelenésüket, és egy generáción belül is nagyobb eltérések lehetnek, mint korábban. Az elmúlt évtizedekben a korosztály már a kiégés közelében állt, felőrölte a multik mókuskereke, azonban
mára a negyven-ötven éves vezetők és interim vezetők egyre tudatosabban használják fel tapasztalataikat, és maradnak fiatalosak testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt.
Az új ötvenesek szemléletmódváltásuk miatt különlegesek és értékesebbek, mint eddig. Technológia iránti nyitottságuk lehetővé teszi, hogy naprakészek maradjanak, és folyamatosan frissített intenzív kapcsolatrendszert ápoljanak.
A másik nagy különbség a változás iránti fogékonyságuk.
Nem elutasítják a változást, hanem nyitottan, kihívásként kezelik a szituációkat.
Az új középkorúak, a perennialok legfőbb jellemzője a life long learning, amit lehetőségként látnak, hogy követhessék a gyorsan változó világot, és bele is szólhassanak formálódásába; valamint az aktív és együttműködő párbeszéd a fiatal munkatársakkal. Egy perennial már nem enged a generációs gap csábításának, tapasztaltabb, mint kollegái, de rugalmas és mindig együttműködő.
A perennial generáció életmódja a fiatalabbakéhoz hasonlít, vannak céljaik és álmaik, amikért küzdeni is akarnak. Életmódváltásuk nemcsak munkakörülményeikre, de személyes életükre is kihat, nagyobb figyelmet kap a mozgás és az egészséges táplálkozás, mint eddig. Ennek hátterében a várható élettartam növekedése áll, ami remélhetőleg hosszú távon oda vezet majd, hogy a szürkülő, hervadó középkorúak képe eltűnik, és a fiatalosabb, életvidám, céltudatos ötveneseké terjed el széles körben.