A viadalra szánt bikák (toro bravo) tenyésztésére egy egész ágazat szakosodott, s az állatoknak tenyészetenként más-más jellemző tulajdonságai vannak.
A miurai bikák veszélyesek és erősek, de az arénában nemes viselkedésűek, a Cebada Gagóból származók nyugtalanok és ingerlékenyek, a jandillaiak a legmerészebbek.
2017-ben - a futáson néhány ökleléssel - először mutatkoztak be a Puerto de San Lorenzo tenyészet bikái, jellemző tulajdonságaikról még csak gyűlnek a tapasztalatok.
A macskaköves utcákon reggelenként végigdübörgő félelmetes bikák esténként már az életükért harcolnak, s rendszerint alulmaradnak a szigorú koreográfia szerint küzdő, jól felkészült torreádorokkal szemben.
A bikaviadalok miatt tenyésztett bikák húsa ugyanakkor kereskedelmileg jóval kevésbé értékes, mint a fogyasztásra nevelt vágójószágoké. Egy összeállításból kiderül, hogy a harci bikák húsáért olykor 4 euró kilogrammonkénti árat sem kapnak a gazdálkodók, addig a vágómarhák kilójáért akár 9 eurót is megadnak a felvásárlók.
A spanyol gasztronómiában egyesek nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a bikahúst – ideértve a harci bikák húsát is – népszerűsítsék, mert noha íze miatt kevésbé kedvelt, mint a marhahús, egészségügyi szempontból akár előnyösebb választás is lehet fogyasztása.
A harci bikák ugyanis általában idősebbek a vágómarháknál, ezért húsuk kemény, hosszú érlelési időt kíván.
Fogyasztásra ezért csak korlátozottan alkalmas, bár zsírtartalma alacsonyabb a marháénál.
A spanyol Mezőgazdasági Minisztérium szerint, a bikák száma 2010-ben 251 231 volt, ez 2016-ra 199 662 bikára csökkent.
A tömegeket vonzó bikaviadal állatainak védelme miatt, egyre hangosabban tiltakoznak az állatvédők, de egyelőre nem látszik valószínűnek, hogy a közeljövőben betiltsák a Spanyolországban művészetnek és kulturális eseménynek tekintett eseményeket.
Spanyolországban évente összesen mintegy 2000 bikaviadalt rendeznek, a pamplonai mellett más városokban is, bár egyes források ennél is kevesebbről adnak számot.
Noha a szám csökkenő tendenciát mutat, nincs jele annak, hogy megszűnnének, sőt, más helyeken – például Dél-Franciaországban, Portugáliában, de Európán kívül is – szintén szerveznek a spanyol alkalmakhoz képest kevesebb figyelmet kapó, de hasonló rendezvényeket.
A spanyol bikaviadalok turisztikai vonzereje óriási.
A helyi szervezők teljes csomagokat kínálnak, például a pamplonai fesztiválra látogatóknak. 700-800 dollárt is kell fizetni szállásköltséggel együtt annak, aki a bikák futásának útvonalán, jó rálátást biztosító erkélyről akarja a történéseket látni, és akár ennél is többet, ha részt akar venni a bikaviadalokon.
A fesztivál annak ellenére tömegeket vonz, hogy a város vezetése egyre kevesebb pénzt – 2-3 millió dollárnak megfelelő összeget évente – szán a megrendezésére.
Pamplona – Navarra tartomány székhelye – közepesen fejlett város, ahol Volkswagen-gyár működik, és jelentősnek mondható az élelmiszer-feldolgozás és a fémmegmunkálás. De van itt szélturbinákat gyártó egység is, a Navarrai Egyetemhez tartozó oktatókórház pedig egész Spanyolországban elismert szolgáltatási színvonaláról.
Mégis, a város nevéről a bikafuttatás jut a legtöbbek eszébe.
Az állatvédő szervezetek tiltakozása ellenére, a bikafuttatásoknak még korántsem áldozott le, függetlenül attól, hogy a felmérések ellenére, már a spanyolok többsége sem támogatja azt.
A jelenség gazdasági teljesítményét 2013-as és 2016-os adatokkal lehet érzékeltetni.
Például a madridi San Isidor fesztiválhoz 2013-ban közel 62 millió eurós gazdasági teljesítmény társult, míg a pamlonai rendezvényhez több mint 26 millió euró.
Forintban kifejezve előbbi közel 20 milliárd, utóbbi 8 milliárd forintot jelent.
A két összeg együttesen háromszor annyi adóbevételt termelt az államnak, mint ugyanabban az évben a mozijegyek eladásai, és többet, mint a színházjegyek adótartalma.
Egy másik, 2016-os elemzés pedig rámutat arra, Spanyolország évente
3,6 milliárd eurót, azaz több mint 1100 milliárd forintot veszítene azon, ha betiltanák a szóban forgó gyakorlatokat.
A bikaviadalokat szervezők nemzeti szövetségének adatai szerint, közel 200 ezer munkahely kötődik ezekhez a rendezvényekhez, ebből 57 ezer közvetlenül.
Az elemzések kiemelik azt is, a 2008-as gazdasági megroppanás után, minden munkahely kincset jelentett az országban, és nem is lehetett volna megengedni azt, hogy leépüljön a foglalkoztatási létszám ebben a fontos, egyszerre turisztikai, mezőgazdasági és kulturális szektorban.
Egyes városok időről időre bejelentik, hogy csökkentik a rendezvényekre fordított összegeket, illetve megvonják a támogatásokat a matadorképző iskoláktól, sőt, Katalónia és a Kanári-szigetek bizonyos régióiban már tiltják is a viadalokat.
A tiltás iránti elköteleződés a fiatalabb spanyolok körében nagyobb arányú.
Ugyanakkor egyes professzionális csoportosulások (matadorok, tenyésztők), például Sevillában, azért küzdenek, hogy tevékenységük UNESCO-védelmet kapjon.
Mint mondják, csak így érzik biztosíthatónak azt, hogy fontos kulturális örökségük tovább élhessen.