A Hrblog.hu szakírója, JobAngel az ilyen szituációkban először azt szokta kideríteni az állást változtatóval, hogy miért érzi magát rossz helyen? Csak a fizetés a probléma, vagy más is?
A fizetés problémájára a fizetésemelés kérése a megoldás, ha ez megoldás, de más probléma már nem orvosolható ilyen könnyen.
Általában a rossz hangulatra, rossz főnökre, a szakmai fejlődés hiányára hivatkoznak a munkavállalók, vagy arra, hogy nem tudják érvényesíteni az ötleteiket, netán ellopják azt, illetve nem szakmai munkát végeznek.
Ezeknek pedig nagyon is vannak jelei már az állásinterjúkon, amelyek felismerésével el lehet kerülni a későbbi családást, hiszen az már az elején láthatóan kódolva van.
Például, amikor arra hivatkoznak, hogy a cég egy kis család, vagy családias, az máris baj JobAngel szerint, ugyanis a cég családként épül fel, és nem cégként.
Ha családként épülne fel, akkor - ideális esetben - a munkavállalók szeretnék egymást, ami egy cégnél nem várható el. Szóval cégből család, vagy családból cég, az fából vaskarika.
Ugyanilyen taszító szó a döntéselőkészítés.
Aki elő tudja készíteni a döntést, az meg is tudja hozni, tehát annak a felelősségét és előnyeit is vállalhatja. De a döntést nem engedi ki a kezéből a főnök, viszont ha meghiúsul a döntés, akkor a döntést előkészítőn csattan az ostor, nem pedig a főnökön.
A „majd kialakul" típusú bizonytalanság sem jó a többségnek,
amely inkább stabil, hosszútávú, kiszámítható állást keres. A folyamatos alakulással biztosan nem fog jól járni a munkavállaló, és szinte bármilyen szakmai területen általános jellemző ezekre a helyzetekre, hogy növekednek az elvárások, amelyekkel szemben egyszer majd nem fog megfelelni.
Blogján JobAngel sokkal részletesebben taglalja a fentieket.