Dehogynem. A tiszta lap, az újrakezdés lehetősége már akkor is komoly lehetőséget rejt, ha a munka és a pénz nagyjából ugyanaz lesz az új munkahelyen. Ha a személyes konfliktustól, elhibázott vállalatirányítási rendszertől, zajos környéktől megszabadul a munkavállaló, már nyert a munkahelyváltással. Azt ugyanakkor naivitás hinni, hogy az új helyen nem lehetnek majd problémák, de azokat ráér majd akkor kezelni, amikor előállnak.
Ez kétségtelen. Sok munkát, időt, energiát vesz el, gyakran unalmas és fárasztó a visszautasítás vagy az, hogy válaszra sem méltatnak. Sokan azért nem keresnek állást, mert évtizedek óta ugyanott dolgoznak, és nem is nagyon tudják, hogy kell ezt csinálni, de nem mernek belevágni. Pedig sok esetben ez egyáltalán nem nehéz, interjúra pedig akár a munkaidő lejárta után is be lehet ugrani. Érdemes lehet szakoldalakon tájékozódni, sőt akár személyes tanácsadást is lehet kérni, hogy könnyebb legyen a keresést elkezdeni.
Amit megszoktunk, még nem biztos, hogy sokkal értékesebb, mint az új. Lehet, hogy jó a cég egészségbiztosítási csomagja, de ha az új helyen magasabb a bér, akkor ezt egyénileg is lehet finanszírozni. Lehet, hogy az óvodába nehézkesebb lesz a gyereket elvinni, ha messzebb van a munkahely, és korábban kell kelni, de úgysem jár a végtelenségig óvodába a gyerek. Lehet, hogy jó helyen van a céges üdülő, de nem rossz ám új helyeket sem megismerni.
Csak a megszokás ne legyen érv a rossz munkahely mellett.
A rossz munkakörnyezet, a diktatorikus főnök, a megalázó stílus, a pesszimista környezet képes lerombolni az alkalmazottak önbizalmát. Így pedig el is hiszi, hogy nem érdemel több fizetést, jobb munkakörülményeket, új lehetőséget.
Fontos ebben az esetben annak tudatosítása, hogy a munkavállaló képességei nem egyeznek meg azzal, amit éppen csinál.
Sok esetben már az is felvillanyozhatja a munkavállalót, hogy behívják egy állásinterjúra, és így képes lesz a váltásra.
Ha a munkahelyi hangulatra az otthoni környezet is ráerősít, az nagyban nehezíti a váltást. Ha támogatás helyett azt kapja a családtól, hogy szokja meg, örüljön, hogy legalább van valami munkája, ne kockáztasson új állásokkal, mert el kell tartani a családot, még a konkrét ajánlatról sem mer beszélni a munkavállaló. Az ilyen esetekben a racionális érvek lehetnek a nyerők, vagyis hogy több fizetéssel, kevesebb stresszel jár majd az új munka, több lesz a szabadidő.