Helypénzekkel és nem létező vállalkozókkal jön az észak-koreai váltás

TUMANGANG, NORTH KOREA - AUGUST 19: A general view of a store near Tumangang railway station on August 19, 2015 in Tumangang, North Korea. North and South Korea today came to an agreement to ease tensions following an exchange of artillery fire at the demilitarized border last week. (Photo by Xiaolu Chu/Getty Images)

Fordulat előtt állhat Észak-Korea gazdasága, melyben a piacoknak és a hivatalosan nem is létező, erősödő vállalkozói rétegnek lehet döntő szerepe – írja a Quartz a washingtoni stratégiai elemzőintézet, a CSIS és a szöuli székhelyű North Korea Development Institute közös friss tanulmánya alapján. A piaci árusítóhelyeknek már most komoly bevételt köszönhet a rezsim, de a gazdaság fejlődésében – egyáltalán, működtetésében – egyre nagyobb szerep jut az új „pénzembereknek", azaz a donju-knak is, akik afféle köztes státuszban helyezkednek el az állami tervgazdálkodás és a kibontakozó kapitalista viszonyok között.

De mit szól ehhez Kim Dzsongun?

Ahogy az Origo bemutatta, minden jel arra mutat, hogy az első számú vezetőnek mindennél fontosabbá vált a gazdasági növekedés beindítása, különösen a Donald Trump amerikai elnökkel való csúcstalálkozó óta. A vezető nem is rejti véka alá, hogy hivatalosan „szocialista gazdaságot" épít, melyhez egészen sajátos propagandaeszközöket is bevet.

Kim Dzsongun egy gyümölcsültetvényen Forrás: AFP/Str

Az elemzők szerint könnyen lehet, hogy a retorikain túl, ezúttal valódi fordulat előkészítésének lehet tanúja a külvilág. Kim Dzsongun már 2011-ben a gazdaság beindítását ígérte, és újabb országjárásai is azt erősítik, a célkitűzés nem változott. Kérdés persze, mit szól a diktátor ahhoz, hogy a piacok megerősödése és jelentőségüknek felértékelődése inkább

a kapitalista vonások erősödéséhez és nem a szocialista eszményhez áll közel a sajátos, hibrid észak-koreai gazdaságban?

A CSIS szerint a piacok erősödése amellett, hogy bevételt hoz Phenjannak, közvetve a civil társadalom erősödéséhez, ami viszont a központi hatalom gyengüléséhez vezethet – éppúgy, ahogy a növekvő mobiltelefon-penetráció. Az azokból származó bevételre viszont égető szüksége van a szankcióktól sújtott rezsimnek, így

a rendszer inkább óvatos engedményeket tesz azok irányába, és nem az egyébként szigorú odacsapással reagál szerepük megerősödésére.

Az elemzők ugyanakkor megjegyzik, nem teljesen világos, milyen ellátási láncon keresztül jutnak el az áruk a piacokra. Ugyanakkor Kim Dzsongun hivatalos megszólalásaiból, az országjárásának állomásain kiadott nyilatkozatokból az derül ki, hogy nagy szerepet szán az árusítóhelyeknek a jövőben.

Egy kereskedés a Tumangang vasútállomásnál Forrás: Getty Images/Xiaolu Chu

A piacok megerősödése a donju-k, azaz a „pénzemberek" vagy „pénzmesterek", vagyis az új kereskedők rétegének kialakulását is magával hozta. Bár a vállalkozás hivatalosan nem engedélyezett az országban – legalábbis nem a nyugati fogalmak szerint –, a donjuk egyre fontosabb szereplői a gazdaságnak. Tőkéjük révén kapitalista típusú módon kereskedhetnek az árukkal, miközben Phenjan is számít rájuk az állami projektek megvalósításában, az állami vállalatokkal való kapcsolattartásban – bizonyos haszonért cserében.

Egyesek szerint az ország legfontosabb donjuja maga a vezető felesége, aki főleg a Kim Dzsongun szívügyének számító turisztikai beruházások környékén tűnik fel.

De mi a donjuk szerepe ebben a sajátos hibrid gazdaságban?

Peter Ward, a Szöuli Egyetemen dolgozó, az észak-koreai gazdasági átalakulással foglalkozó kutató szerint, a donjuk nem járulnak hozzá a berendezkedés megváltozásához. Nincs okuk forradalomra, gyökeres átalakulásra, de pénzügyi összeomlásra sem.

Érdekeik ugyanis alapvetően az állam érdekeivel egyeznek, még akkor is, ha a szürkezónában tevékenykednek: minél több pénzt csinálni minél nagyobb stabilitás mellett.

Úgy tűnik tehát, Kim Dzsongunnak nincs oka tartani attól, hogy ez a sajátos előkapitalista kereskedői réteg gyengíti Phenjan hatalmát.

Nem tudni ugyanakkor minden kétséget kizáróan, mi most Phenjan célja az országban, ahol a szankciók jelentette nehézség ellenére is láthatók a változások egy vékony középosztály növekvő fogyasztásán, sushi bárok megjelenésén, a belföldi turisztikai forgalom növekedésén, és a megtűrt, államtól független kereskedelmi tevékenység erősödésén.

Különösen azért nem, mert e jelenségekkel egyidejűleg, a rezsim egyre-másra a kapitalista modell romlottságát közvetítő üzenetekkel bombázza állampolgárait, elvárva, hogy azok életüket és munkavégzésüket a szocialista építés szellemében folytassák.

Átalakul-e Észak-Korea, és ha igen, mi módon?

Egyesek úgy érvelnek Észak-Koreán kívül is, hogy meg kellene szüntetni a szankciókat annak érdekében, hogy az új kereskedőosztály ne az állam legitimizációjához járuljon hozzá, hanem az ország kínai vagy vietnami modell szerinti gazdasági átalakításához.

Phenjan hivatalosan a szocialista modell szerint képzeli el a gazdaság építését, miközben teret hagy a kibontakozó piacgazdaságnak is Forrás: AFP/Kns

Mások úgy vélik, hogy az országon belüli de facto magánvállalkozásokat kellene arra ösztönözni, hogy működésükkel egészen a destabilizálódásáig gyengítsék a rezsim hatékonyságát.

Ahogy a piacok egyre nagyobb jelentőséggel bírnak, a kérdés az lesz, hogy Észak-Korea formális gazdasága - gyártó üzemei, szénbányák - mennyire járulnak hozzá az életszínvonal javításához termelő és kereskedelmi tevékenységükkel - állítja Andrew Yeo, egy washingtoni egyetem Észak-Korea-szakértője.

Ha a formális gazdaság elkezd kiürülni, meggyengülni, ha az ott élők megtanulják a piaci alapú túlélést, elérkezhet az, amikor elkezdik megkérdőjelezni a rezsim legitimitását - mondja Yeo.