Egy friss tanulmány szerint azok az emberek, akik alacsonynak érzik helyüket a társadalmi ranglétrán, jobban vágyakoznak a hús után, mint azok, akik elégedettek szociális és személyes gazdasági, pénzügyi (azaz szocioökonómiai) helyzetükkel.
A kutatók három kísérletet végeztek el annak érdekében, hogy megerősítsék az elméletet.
Az első kísérlet során gazdasági szakon végzett frissdiplomásokat kértek meg arra, értékeljék a saját életszínvonalukat az alapján, hogy mennyit keresnek. Távozás előtt közölték velük, hogy hazavihetnek annyi sózott marhahússzeletet, amennyit csak akarnak.
Azok, akik nem voltak megelégedve a fizetésükkel, sokkal többet vittek haza a bélszínből, mint társaik.
Egy másik kísérlet során a kutatók disznóhússal készült tacót, valamint marhahúsos hamburgereket használtak. Arra kérték a résztvevőket, hogy idézzenek fel egy olyan szakaszt az életükben, amikor úgy gondolták, hogy társadalmi pozíciójuk magas, valamint egy olyan időszakot, ahol alacsonynak érezték azt. Azok a résztvevők, akik mostanában érezték alacsonynak szociális státuszukat, hajlamosabbak voltak többet fogyasztani ezekből az ételekből, mint a társaik.
A kutatók szerint a hús státuszszimbólumnak számít, ezért azok, akik alacsonyabbnak érzik társadalmi szerepüket, sokkal jobban vágyakoznak iránta. A tanulmány megjegyzi, hogy az emberi evolúció során a hús beszerzése nehéz volt, és elkészíteni sem volt könnyű. Az emberek akkoriban azért fogyasztották, hogy erősebbek és egészségesebbek legyenek, és így nagyobb eséllyel éljék túl a nehéz környezeti viszonyokat.
Akik képesek voltak húst szerezni, már akkoriban is magasabban álltak a társadalmi-gazdasági ranglétrán, mint azon társaik, akik erre nem voltak képesek.
Napjainkban a húsfogyasztást sokan a férfiassággal kötik össze kulturálisan.
Az éttermek is próbálják úgy összeállítani a menüjüket, hogy kihasználják a férfiak húsfogyasztás iránti vágyát. Sok férfi gondolja úgy, hogy muszáj húst fogyasztania, még akkor is, ha ez egészségügyi gondokat is eredményezhet később.