Rengeteg pénzt szipkáznak el a vállalatok marketingbüdzséjéből az automata „kattintóbotok”, azaz olyan alkalmazások, melyek adott hirdetésre kattintásokat generálva elapasztják a cég előre meghatározott keretét.
Szintén komoly problémát okoznak azok az álweboldalak, melyek valamelyik meglévőnek az utánzatai. Az online automata hirdetőrendszerek működésének köszönhetően, ezeken az oldalakon éppúgy megjelenhet hirdetés az adott reklámhelyen, mint a normál oldalakon. A különbség azonban lényeges: az áloldalakon futó hirdetéseket valójában senki nem látja.
Ezek a problémák óriási károkat okoznak a hirdetési piac szereplőinek.
Egy tavalyi becslés alapján naponta 1,3 millió dollárnak megfelelő összeg úszik a kamu weboldalak ezrein.
A Hewlett Packard 2016-os jelentése szerint a hirdetési csalások a digitális bűnözés legkönnyebb és leginkább jövedelmező formái közé tartoznak.
A hirdetőket tömörítő nemzetközi szervezet, a World Federation of Advertisers adatai szerint pedig
az ehhez köthető gazdasági károk 2025-re elérik az évi 50 milliárd dollárt.
Ez több mint 13 milliárd forint, több, mint a magyarországi éves GDP harmada.
A helyzet jobbítása érdekében az Egyesült Államok és Nagy-Brtiannia megállapodásra lépett egymással a webes megbízhatósági tanúsítványok kérdésében. A Trustworthy Accountability Group a brit webes iparügyi szabványokkal foglalkozó testülettel közösen terjesztik ki az USA-ban már 2016 óta futó programot az angol cégekre is.
Ennek alapján 2019. január 1-től, a brit cégek is igényelhetik ezt a tanúsítványt.
Ennek birtokában a hirdetővállalatok biztosak lehetnek abban, hogy kihelyezett hirdetésük valódi weboldalra kerül, és valódi látogatók látják, illetve kattintják azt.
Az internetes hirdetési csalások elsősorban a nagyobb, masszívan hirdető cégeket érintik kedvezőtlenül. Az amerikaiak arról számoltak be a brit félnek, a tanúsítvány bevezetése után jelentősen visszaesett az automatizált kattintások száma az online hirdetéseknél.