Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Míg a válságot követő években a megtakarítók elfordultak a részvényektől és a befektetési alapoktól, 2017-ben jelentős visszaáramlás történt az értékpapírokba, így azok piaci része- sedése tavaly elérte az új tőke csaknem ötödét, ami meghaladja a válságot megelőző évek szintjét. Ez azt jelenti, hogy 2017-ben valamennyi eszközosztály közül az értékpapírok érték el messze a legnagyobb, összesen 12,2 százalékos növekedést, ami 2017 végén az összes megtakarítás több mint 42 százalékának felel meg. A második helyen a biztosítótársaságokkal és nyugdíjintézetekkel szembeni követelések állnak, amelyek az összes eszköz 29 százalékát teszik ki, ezek tavaly 5,2 százalékkal nőttek.
Azzal párhuzamosan, hogy a befektetők újból felfedezték a tőkepiacokat, a háztartások körében a bankbetétek világszerte veszítettek népszerűségükből. Az előző évi 63 százalékhoz képest tavaly az új befektetéseknek csak 42 százaléka került a bankokhoz. Abszolút értéken mindez 390 milliárd eurós csökkenést jelent. Ennek következtében a bankbetétek állomá- nyának növekedése két százalékponttal, 4,3 százalékra esett vissza (az eszközállományon belüli részesedése csaknem 27 százalék).
Az iparosodott országokat elsősorban az eszközállomány viszonylag lassú növekedése jel- lemezte a válságot követő években, a feltörekvő országokkal összehasonlítva. 2017-ben ez a trend is megváltozott. A gyorsuló növekedés kizárólag az iparosodott országokban végbe- ment fejlődés eredménye: míg ezekben az országokban a növekedés üteme több mint egy százalékponttal emelkedve 6,5 százalékra nőtt, a feltörekvő országokban három százalék- ponttal, 12,9 százalékra esett vissza a növekedés.
Emellett 2005 óta nem volt ennyire alacsony – 6,5százalékpont – a növekedés ütemének eltérése a két országcsoport között.
Az elmúlt évtizedben kétszer ilyen magas, 13 százalékpontos volt az átlagos különbség. A pénzügyi eszközök eltérő növekedési üteme elsősorban a két legnagyobb játékosnak tulajdonítható: Kínában a növekedés üteme 18,3 százalékról 14 százalékra esett vissza, míg az Egyesült Államokban 5,8 százalékról 8,5 százalékra gyorsult.
Kelet-Európában a növekedés üteme kis mértékben, 7,5 százalékra csökkent (2016: 8,3 százalék). Az USA a növekedés ütemét tekintve abszolút értelemben ismét megelőzte Kínát. 2017-ben a világ bruttó lakossági pénz- ügyi eszközállománya növekedésének kb. 44 százaléka az USA-nak volt tulajdonítható, míg Kínára ebből csak kb. 25 százalék jutott. Ez az arány az elmúlt három évben átlagosan 26 százalék szemben a 35 százalék körül alakult Kína javára.
A háztartások kötelezettségállománya 2017-ben világszerte 6 százalékkal nőtt. A növekedés üteme tehát valamivel meghaladta az előző évi 5,5 százalékos szintet. Az adósságállomány növekedésének üteme Kelet-Európában is felgyorsult, és elérte a hároméves rekordnak számító 7,4 százalékot. A gyors ütemű gazdasági növekedésnek köszönhetően ugyanakkor a globális adósságráta (az adósság a GDP arányában kifejezett értéke) csak elhanyagolható mértékben nőtt, elérve a 64,3 százalékot (Kelet-Európa: 22,7 százalék). Ezek mögött a globálisátlag-mutatók mögött természetesen hatalmas eltérések rejlenek. Egyes országokban az adósságállomány szintje és dinamikája az elmúlt néhány év során kritikus mértéket ért el.
A kötelezettségállomány erőteljes növekedése ellenére a nettó pénzügyi eszközök értéke – azaz a bruttó pénzügyi eszközök és az adósság közötti különbség – 2017 végén 128,5 billió eurós új globális rekordot ért el. Ez éves összehasonlításban 8,3 százalékos növekedést jelent.
Magyarországon folytatódik a pénzügyi eszközök egészséges növekedése
és változik lakossági kötelezettségállomány.
Magyarországon a lakossági pénzügyi eszközök értéke egészséges mértékben, 7,5 százalékkal nőtt 2017-ben, csaknem ugyanolyan arányban, mint az azt megelőző évben. A növekedéshez valamennyi eszközosztály hozzájárult; még a biztosítótársaságok és nyugdíjintézetek eszközei is 6,1 százalékkal nőttek, ami a második legjobb eredmény a 2011-es „nyugdíjsokk" óta. Abszolút értéken ugyanakkor ez az érték még mindig egyharmaddal elmarad a 2010-es csúcstól.
A kötelezettségek értéke ezzel párhuzamosan 0,2 százalékkal nőtt, 2010 óta ez volt az első tényleges növekedés.
A felhalmozott adósság könyörtelen lefaragását követően (a lakossági kötelezettségállomány a 2010. évi rekordhoz képest 27 százalékkal csökkent), úgy tűnik, hogy a háztartások elérték a hullámvölgy alját. A háztartások adósság- rátája mindazonáltal tovább csökkent, és elérte a 23,6 százalékot, ami jóval elmarad a kelet- európai uniós tagállamokra jellemző regionális átlagértéktől. Jelenleg több mint 20 százalék- ponttal marad el a 2010-es csúcsértéktől.
Az európai országok 2017- ben általában jobban teljesítettek, mint az azt megelőző években; ez azonban elsősorban az euró erősödésének tulajdonítható.
Az elmúlt két évtizedben végbement gyors globalizáció egy új vagyoni középosztály felemel- kedéséhez vezetett, amelybe 2017 végén világszerte 1,1 milliárd ember tartozott. Az ezred- fordulón még kevesebb mint félmilliárd tagja volt ennek a csoportnak, és ennek is csaknem a fele Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Japánban élt. Ma ezek az országok csupán egynegyedét adják a globális vagyoni középosztálynak.
Kína részaránya ugyanezen idő alatt ezzel szemben valamivel 30 százalék alattról indulva mára meghaladja az 50 százalékot.
Imponálóak az ehhez a sikertörténethez kapcsolódó adatok: 2000 óta kb. 500 millió kínai lépett be a globális vagyoni középosztályba, több mint 100 millió kínai pedig a globális felső vagyoni osztály tagjai közé sorolható. Ezzel szemben Kelet-Európában a globális vagyoni középosztálynak csupán 7 százaléka (a globális felső vagyoni osztálynak pedig kevesebb mint 1 százaléka) él.
Az egyes országok szintjén ugyanakkor az egyenlőtlenség alakulása rendkívül vegyes képet mutat. A vagyon eloszlása számos országban jobb irányba változott az ezredforduló óta, más országokban viszont romlott a helyzet. Az utóbbiakhoz sorolhatóak többek között olyan iparosodott országok, mint USA, Németország és Japán is és az euróválság által sújtott országok is. Sok esetben igaznak bizonyul tehát az az elterjedt nézet, hogy az elmúlt néhány évtizedben nőtt a jólléti szakadék a gazdagok és a szegények között. A vagyon megoszlása Magyarországon is romlott, különösen a pénzügyi válságot követően.
Annak érdekében, hogy nemzetközi összehasonlításban is árnyaltabb képet kapjunk a vagyonnak az egyes országokon belüli megoszlásáról, ebben az Allianz a jelentésben bevezet- te az ún. Allianz Vagyonmegoszlási Mutatót (Allianz Wealth Equity Indicator, AWEI).
Ennek alkalmazásával meglepő képet festenek az eredmények: a „szokásos gyanúsítottak", azaz az USA, Dél-Afrika, Indonézia és az Egyesült Királyság mellett Dánia, Svédország és Németország is abba a körbe tartozik, ahol a vagyon viszonylag egyenlőtlenül oszlik meg. Skandináviában ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a lakosság nagy része magas adósságállománnyal rendelkezik. Németországban az ország elhúzódó egyesítése és a tőkefinanszírozású nyugdíjalapok általános hiánya játsszák a fő szerepet.
Másfelől számos kelet- és nyugat-európai ország, köztük több euró válsággal érintett ország, pl. Olaszország, Spanyolország és Görögország is olyan országoknak számítanak, ahol viszonylag kiegyensúlyozott a vagyon megoszlása. Annak ellenére, hogy a válsággal és megszorításokkal jellemzett elmúlt néhány év a vagyoni különbségek növekedését hozta (különösen az utóbbi két országban), ezek az országok viszonylag szilárd alapokról indultak, hiszen a vagyon – nem utolsósorban az ingatlanvagyon – itt hagyományosan igen széles körben oszlik meg. Az elmúlt években végbement visszaesés ellenére Magyarország ezen a listán a jobban teljesítő országok közé tartozik, ami a rendszerváltást követően, a kilencvenes években bevezetett liberális reformok eredménye.
