Egy fa, amelyért az ember szembeszállt az istenekkel

Talán nincs még egy olyan fafajta a világon, amelynek olyan különleges, évezredeken átívelő kulturális jelentősége lenne, mint a cédrusnak, különösen pedig a libanoni változatának. Ebből eredeztethető gazdasági jelentősége is. A libanoni cédrus volt az, amelyet felhasználva az ókor legnagyobb uralkodói temetkeztek, a közel-keleti államok legmívesebb épületeiket emelték belőle, egész térségek gazdasági alapját jelentette, és amely – a mitológiai történet mai olvasata szerint – elsőként esett áldozatául az ember ökológiai önzőségének. A történet később szinte észrevétlenül vált valóssággá. Álljon bár a libanoni cédrus egy ország zászlajának szimbólumaként is, legyen bár értéke ma is kikezdhetetlen, úgy járt, mint számos állatfaj: lényegében a kipusztulás széléről rántották vissza.

Nagyjából 3700 évvel ezelőtt történhetett, hogy a mezopotámiai Gilgames, aki akkortájt az ókor egyik legjelentősebb városállamának, a sumér Uruknak volt a vezetője, úgy gondolta, saját halhatlanságát azzal fejezheti ki a leginkább, ha városát csodaszerű építmények felhúzásával gazdagítja. Szeme pedig megakadt a történet szerint Mezopotámia déli részén pompázó, végelláthatatlan nagyságú libanoni cédruserdőn, amelyről rögtön tudta, kiváló alapanyag lesz az építkezéseknél. Enlil, a sumér főisten, előre látta a bajt. Az „istenek gyönyörű kertje” számára is legalább annyira csodálatos volt, mint az embereknek, ezért Humbabát, a rettenetes erejű félistent bízta meg annak őrzésével.

Ez azonban csak kitolta a végzet idejét, de nem állíthatta meg. Míg a Gilgames-eposz az ékírásos kultúrákban élő, valóságos „cédruskultuszról” árulkodik, kis idő után Gilgamesék már féktelen energiával estek neki a végelláthatatlannak gondolt erdő irtásának. Kérlelhetetlenségük még az erdőőr félistent is meghátrálásra késztette. Enlil pedig szomorúan látta, hogy az emberi önzőség felülkerekedik az istenek lakhelyének megóvásán.

Gilgames egy hatalmas libanoni cédruserdőségre vetett szemet Forrás: en.wikipedia.org

A mitológiai történetet ma az egyik első, nagy volumenű, a gazdasági haszonért végzett, ember okozta ökológiai pusztítás példázataként olvassák sokan. Az már viszont történetileg is helytálló, hogy a cédrusféléket – különösen a libanoni alapváltozatát – addig hasznosította az ember, míg nagyon kevés maradt fent belőle. Nem csak a Gilgamest követő uralkodók halmoztak fel egyre többet és több javat, és használták mind jobban az értékes fát építkezéseikhez és használati tárgyakhoz. Még a modern korban is voltak annak jelei, hogy a cédrust kiapadhatatlan erőforrásnak tartották, ezért ekként is bántak vele.

Az ókori birodalmak gazdasági alapja

A történeti, mitológiai, vallási, de még a gyógyászattörténeti vonatkozások is aláhúzzák: a libanoni cédrus az ókor hajnalától az egyik legértékesebb árucikknek számított. A kutatások szerint a mai Libanon területe mellett, törökországi és szíriai részeken is ismerték annak több változatát. Feltételezések szerint a cédruserdők valóban hatalmas kiterjedésűek voltak, és a több száz, esetenként akár ezer évig is elélő fákat lényegében a jegyzett történelem kezdete óta használják.

A libanoni cédrusfajta gazdasági értékét kulturális jelentősége alapozta meg, ez utóbbi viszont azon nyugodott, hogy a fafajtát rendkívül sokrétűen feldolgozhatták a korabeli mesteremberek.

Libanoni cédrus: több ezer éves sikertörténete van Forrás: AFP/Biosphoto/Antoine Boureau

A használati tárgyak és építészeti anyagok mellett gyantáját megpróbálták gyógyászati és rituális célokra is használni. De a főníciaiak ebből építették hajóikat is, mivel a gyanta ellenállóvá tette a fát a vízzel szemben.

Bárhogy is, például Egyiptomban már akkor kiterjedt kereskedelme zajlott, amikor Gilgamesék még az istenektől ragadták el az értékes fát.

Az i. e. 2700-2500-as évekből származó feljegyzések „kivétel nélkül a Libanon hegyére vonatkoznak és a Libanon környéki népekkel, uralkodókkal való kereskedelmi és politikai kapcsolatokat jegyzik fel. Régészeti leletekből tudjuk, hogy már jóval korábban voltak kereskedelmi kapcsolatok a Libanon környéki népek és Egyiptom között. Az Óbirodalom egyik híres fáraója, Sznofru (Kr. e. 2575-2551) feliratai közül az egyik megemlékezik arról, hogy a fáraó szolgái »negyven hajót hoztak cédrusgerendákkal megrakva«, melyekből »hajókat építenek s az uralkodó palotájának kapui cédrusfából készültek«” – írja Barna Tamás A cédrusok kulturális jelentősége című tanulmányában.

De a cédrus nemcsak az egyiptomi hiedelemvilágnak volt része – abból épült Ámon-Ré hajója –, hanem a hétköznapoké is.

A múmiák szarkofágja éppúgy készült abból, mint az egyszerű gerenda, olaját pedig a mumifikálásban használták.

Illusztráció Forrás: AFP/BERTOLISSIO G./HorizonFeatures/Leemage

Lokomotívok formájában jött a cédrusok végzete

A szárazságot jól tűrő, napfényigényes tűlevelű vélhetően annak is köszönhette sikerét, hogy sokféle talajtípusban megél, és többféle magasságon is jól érzi magát. Nem csoda, ha az ókorban hadjáratokat is folytattak azokért a területekért, ahol nagy számban előfordult. Az ókori zsidó államiságban is fontos szerephez jutott, noha tárgyi leletként elenyésző mértékben maradt csak fennt az utókorra.

Kereskedelmi háború helyett az ókor egyik legnagyobb üzlete

A cédrus egyik legismertebb ókori felhasználása Salamon király nevéhez köthető - egyúttal pedig az időszak egyik legnagyobb üzletét is nyélbe ütötte az uralkodó, aki nem fegyverrel akarta megszerezni a fát, hanem ügyes üzletkötéssel. Salamon ugyanis Libanon területéről hozatta a cédrust a jeruzsálemi templom építéséhez, miután - a Királyok könyve szerint - megegyezett Hirám tiruszi királlyal a Meditteránum akkori legnagyobb üzletéről. Noha ennek pontos értékét bajos lenne meghatározni, annyi bizonyos, hogy Salamon csak a fakitermelésre több tízezer munkást szedett össze, akikre háromezer munkafelügyelő vigyázott, miközben Júda bányáiban hasonló létszámban fejtették a követ a jeruzsálemi templom építéséhez. Az eredeti épület később megsemmisült, de kutatások szerint, az újabbnál is használtak cédrust a mesterek. Salamon egyébként saját palotáját szinte teljes egészében ebből a fából húzatta fel, több mint egy évtized leforgása alatt.

A főníciaiak Egyiptomba exportálták a cédrust, részben ezzel alapozva meg gazdagságukat, az asszírok, Dávid király, később a rómaiak, de még a Heródes-dinasztia is kedvelték azt.

A világ pedig sokáig úgy tekintett a sokoldalú növényre, mint végelláthatatlan erőforrásra.

Eközben kulturális jelentősége sem csökkent, sőt, inkább erősödött az évszázadok során. A pazarlás következtében azonban a hosszú ideig élő libanoni cédrusok élőterülete a modern korra jelentősen lecsökkent a Közel-Keleten.

Az I. világháború pedig további súlyos veszteséget okozott a cédrusféléknek. Például az összeomló Török Birodalom jelentős irtást végzett saját területén az alapanyag miatt, az ott élő változatot egyszerűen elégették a gőzmozdonyok meghajtásához az 1914-1918 között.

A meleget kedveli a sokoldalú növény Forrás: AFP/Biosphoto/André Pascal

Nehezen becsülhető kincs

A tűlevelűek adják a mérsékelt éghajlatú régiók legfontosabb fa alapanyagát, és a világ fafelhasználásának 45 százalékát. Ám közel-keleti visszaszorulásukkal, különösen a cédrusfélék pusztulásával, más fafajták jelentősége nőtt meg, például a tölgyé.

A libanoni cédrust pedig csak az utóbbi évtizedekben indított telepítési programoknak sikerül megmenteni eredeti élőhelyükön, bár az erre irányuló erőfeszítések messze nem tekinthetők lezártnak. Az 1990-es évek közepére az ottani cédruserdők az elterjedési terület alig 2 százalékára szorultak vissza, és 2000-2010-es időszakban alig 12 kisebb erdőségben állt csak néhány ezer fa, köztük igazi matuzsálemek is, ezeréves korral. 2015-ös adatok szerint cédrus alig 2 ezer hektáron található már csak Libanonban. Ezzel szemben marokkói változata 130 ezer hektáron terül el az Atlasz-hegység lábánál, igaz, ennek megóvása ott is számos kihívást jelent a felelősöknek.

A cédrus Marokkóban növő változatának feketepiaci ára akár az 1000 eurót is meghaladhatja köbméterenként.

A libanoni magvak akár darabjáért is elkérhetnek néhány dollárt a fatermesztők.

A libanoni cédrus konkrét gazdasági jelentőségét ezért igen nehéz pontosan felmérni. Az alapanyagként kereskedelmi forgalomba kerülő cédrusok nagy részét nem ott nevelik, hanem európai és dél-amerikai országokban (Európában a 17. században kezdték el ültetni). Egyes helyeken – például Franciaországban – futnak erdészeti programok a cédrusfélék elszaporítására, bár igaz, a melegkedvelő növény legtöbb fajtája nehezen birkózik meg a mérsékelt éghajlatra jellemző téli fagyokkal.

Európában is számos helyen jelen van a fafajta Forrás: AFP/VIARD M./HorizonFeatures/Leemage

Számos későbbi szerző hivatkozta azt a 2005-ben publikált tanulmányt, amelynek összeállítói azt vizsgálták, milyen szerepe van a libanoni cédrusnak a helyi gazdaságokban. Pontosabban a kutatók arra keresték a választ, milyen gazdasági értéket tulajdonítanak a libanoni cédrusoknak az ott élők, mennyit áldoznának az azokat újratelepítő programokra, és mennyire tartják fontosnak ennek a fafélének a megóvását. A kutatási eredmények biztatóak, de ezekben jelentős szerepet játszott a hivatalos állásfoglalás is a fák megmentésének fontosságáról.

Így bár a libanoni cédrus évszázados-évezredes gazdasági jelentőséggel bír a térségben,

napjainkban hiába is keresnénk a viszontagságoktól sújtott mai Libanon fontos exportcikkei között, bár az állam zászlaján most is ott látható az értékes növény rajza.

Kenyérárus a bejrúti tengerparton: az egykor jóléti állam Libanon, súlyos viszontagságokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben, de kiemelt állami cél a szimbolikus jelentőségű növény elszaporítása Forrás: K. J. Farandzsi

Az 1970-es évek közepéig a „Közel-Kelet Svájcának” tartott ország évtizedekig elhúzódó polgárháborún és megszálláson ment keresztül. Az egykor jóléti államnak tartott gazdag kisország mindössze 1-2 százalékos gazdasági növekedést produkál évente, miközben a térség háborús poklává vált szíriai menekültáradattal is birkóznia kell.

A hivatalos kormányzati állásfoglalások szerint a libanoni vezetésnek kiemelten fontos a cédrus megmentése és újratelepítése. Ezzel magyarázható az, hogy a tavaly kiadott rendelkezés szerint az országba tilos más cédrusfajta magvait beszállítani vagy ott értékesíteni. Az állásfoglalás nem is rejti véka alá: ezzel is az évezredes jelentőségű őshonos fajtát kívánják védeni.