Templomokban, idősek otthonában, illetve az 50 év felettiek munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinél is toboroznak munkaerőt a nagy éttermi franchise-hálózatok az USA-ban. Úgy tűnik, több cég is elsősorban az időseket szeretné megnyerni magának munkavállalóként, míg a fiatalok megszólítására kevesebb gondot fordít.
Az Egyesült Államok munkaügyi statisztikái szerint az utóbbi években jelentősen megnőtt az idősek munkavállalási hajlandósága az országban. Az illetékes minisztériumi hivatal számításai szerint, a 2014-2024 közé eső időszakban 4,5 százalékkal nő a 65 és 74 éves kor közöttiek munkavállalási aránya, míg a 16 és 24 év közötti korosztályé 1,4 százalékkal csökken majd.
A tendencia mögött két markáns körülmény áll. Az egyik, hogy a különlegesen jó formában lévő amerikai gazdaság,
az elmúlt években valósággal felszippantotta a rendelkezésre álló munkaerőt, és az elmúlt öt évtized legalacsonyabb szintjére nyomta le a munkanélküliséget.
Így a vállalatoknak ott is minden kézre szükségük van a fejlődésért.
A másik, hogy az amerikaiak növekvő átlagéletkora kitolja az aktív évek számát. Így sok idős jövedelemkiegészítésként, kisebb megtakarítás gyűjtésének céljával vállal, gyakran részmunkaidős állást nyugdíjas évei alatt.
Az idősek pedig számos, a munkáltatóknak fontos szempont alapján jobbak, mint a fiatalok
- állítják a foglalkoztatók.
Előnyükként emelik ki, hogy - értelemszerűen - sokkal több évnyi munkatapasztalattal rendelkeznek, mint a fiatalok. Fontos szempont számukra az is, hogy az idősek általában nem kérnek és nem is feltételen számítanak magasabb bérezésre az idő előrehaladtával. A munkáltatók egy sokkal összetebb munkatapasztalattal bíró dolgozót "kapnak meg" egy tapasztalatlan fiatal munkabéréért (tavaly az iparban a medián órabér 9,81 dollár volt).
A legfontosabb fegyvertény azonban - állítja néhány munkáltató -, hogy a szeniorok sokkal fejlettebb szociális kompetenciákkal rendelkeznek, mint a fiatalok.
Rugalmasabbak, gyakran türelmesebbek is emberek között dolgozva, mint azok, akiknek szocializációja már a digitális korban valósult meg. Egy munkavállalói tréner azt is hozzátette: a fiataloknak sokszor azt is el kell magyaráznia, hogy a vendégekkel és az egymással való tiszteletteljes viselkedés éppúgy a munka része, mint az önmagukban végzett feladatok. Az időseknél erre viszont nincsen külön szükség.
Az idősebb gyorséttermi dolgozók jelentős része részmunkaidőben vállal állást valamelyik cégnél. Igen gyakori motívum náluk a szerény, de biztos jövedelemszerzés, és sokaknak fontos az is, hogy egyébként sok szabadidejüket így tartalommal tudják megtölteni. Sokan beszámoltak arról is, hogy mind fizikailag, mind szellemileg aktívnak érzik magukat, de a hétköznapokban magányosak,
az éttermi munka pedig egy megfelelő szociális közeget jelent számukra.
Az egyik dolgozó azt mondta, elfogadható számára a 10 dolláros órabér és a jelentős éttermi kedvezmény a dolgozói fogyasztásra, mert cserébe emberek között van minden nap néhány órát.
Egyikőjük pedig - egy dél-karolinai étterem vezetője - elmondta, hogy 4 éve kezdte az éttermi munkát, takarítással és mosogatással, úgy, hogy korábban soha nem dolgozott ilyen helyen. Voltak olyan hetek, amikor 70 órát is dolgozott. A férfi, végigjárva a szamárlétrát, most 13 munkatársat irányít és állítja: ha nem végezhetné ezt a munkát, elalélna az unalomtól.