Ahogy az Origo arról nemrégiben beszámolt, Mozambikban egy ideje komoly, atrocitásoktól sem mentes verseny folyik a rubinokért a helyi szegény bányászok és a nagy bányavállalatok között. Nemrégiben pedig arról érkeztek hírek, mivé váltak a kameruni aranymezők a kitermelővállalatok ténykedése nyomán. Most a Zambia, Mozambik és Tanzánia közé ékelődő Malawiban kell hasonlóra számítani, mint ami a rubinért folytatott harban történik a szomszédban.
A főváros, Lilongwe közelében ugyanis tavaly év végén aranyat találtak. Azóta pedig a környéket ellepték a szerencsevadászok, akik abban reménykednek, hogy az arany révén kilábalhatnak nehéz helyzetükből, még mielőtt a kormány a nagyvállalatokat a helyszínre engedné.
Malawi a világ egyik legelesettebb országa, működése alapvetően függ a külföldi segélyezéstől. Infrastruktúrája fejletlen, ipara néhány kisüzemi gazdaságot foglal magában. A mezőgazdaság pedig - bár a lakosság sokféle növényt termeszt - jórészt az önellátást szolgálja, csupán cukorból és teából exportálnak nagyobb mennyiségben. Korábban jelentős volt a dohánytermesztés is, ám a növény piacának beszakadása miatt a kormány fokozatosan háttérbe szorította a termesztését, és elérte, hogy a gazdálkodók inkább a keresettebb terményekre álljanak át.
A lakosság fele a szegénységi küszöb alatt él.
A Malawi-tavon Tanzániával közösen osztoznak, a két ország viszonyát határvita teszi feszültté, melynek középpontjában a tó alatt feltételezhetően meghúzódó, értékes olaj- és gázlelőhelyek állnak.
A nagyjából 14 millió lakosú ország tavaly 6,3 milliárd dollárnyi GDP-t állított elő.
Az országból érkező hírek szerint most viszont egészen más foglalkoztatja az ott élőket. A főváros peremén már több ezren települtek le annak reményében, hogy elegendő mennyiségű aranyat találnak a szegénységből való kitöréshez.
A helyszínen készített interjúkból kiderül: sokan alulfizetett munkájukat, illetve családjukat hagyták hátra azért, hogy arany után kutassanak a területen.
Egyetlen ott kiásott arany grammja 34 dollárt ér a feketepiacon.
Ez komoly összegnek számít ott, ahol az egy főre jutó GDP tavaly 340 dollár körül alakult az évben (a szomszédos Tanzániában ennek közel a háromszorosa volt). A nyersarany főként mozambiki felvásárlókhoz kerül.
A területen önállóan vagy csoportokba szerveződve dolgozó aranyásók munkáját azonban a kormány illegálisnak minősítette.
Egyfelől a felélénkülő feketekereskedelemre, másfelől az önjelölt aranybányászok potenciális környezetkárosító tevékenységre hivatkozva bejelentették, fel fognak lépni a Linglowe szélén kialakult aranyláz ellen.
A kormány bejelentette, hogy szabályozással kívánják elejét venni a további hasonló tevékenységeknek. Az ország természeti erőforrásaiért és ásványkincseiért felelős minisztérium szóvivője pedig azt közölte: még idén beterjesztik a parlamentnek a most hatályos, 1981-es bányászati törvény átdolgozott változatát, amiben rendelkeznének a most kialakult, illetve hasonló helyzetekről is.
Ez az önállóan dolgozó bányászok szerint azt jelenti, hogy
a kormány előkészíti a terepet a szükséges tudás és technológia birtokában lévő külföldi vállalatoknak a kitermeléshez.
Ezért most azon fognak igyekezni - tették hozzá -, hogy mielőtt azok megjelennek ott, minél több aranyat ássanak ki maguknak.