A munkaerőpiaci problémákat a külföldi munkavállalók behívásával oldaná meg Japán. Úgy tűnik, Tokió eltökélt az eddigi munkaerőpiaci zártság lazításában, annak ellenére, hogy a gazdasági élet szereplői mellett politikusok és hétköznapi állampolgárok is tartanak attól, ami más kultúrák és a japán hagyományok találkozásból kisülhet.
Japánnak ugyanis égető szüksége van munkaerő-utánpótlásra.
A társadalom folyamatosan öregszik, az életkor kitolódásával mind nagyobb a már nem aktívak aránya. Most minden tízből három japán 65 éves vagy annál idősebb, de az IMF előrejelzése szerint a következő négy évtizeden belül az arány négy a tízbőlre változik.
Ugyanakkor a reprodukciós ráta kedvezőtlen, azaz a lakosság nem termeli olyan mértékben újra magát, ami elegendő lenne a megfelelő számú munkavállaló kiállítására. Így a japán növekedés gátja lehet az, hogy nincs elég dolgos kéz az országban. Ahogy az Origo bemutatta, különösen a szakmunkák és az építőipar területén nagy a munkaerőhiány, de más ágazatokba is kellene a munkavállalói vérfrissítés.
Abe Sindzo miniszterelnök és kabinetje az elmúlt években a nők nagyobb arányú bevonásával, valamint az automatizációs technológiák erőltetésével gondolta megoldhatónak a munkaerőhiányt. Most egyes japán közgazdászok viszont azt mondják,
a kormány belátta, hogy ezekkel az eszközökkel nem orvosolhatók maradéktalanul a problémák.
Ezért – ahogy az Origo ebben a cikkében írt arról – Tokió azt tervezi, hogy a következő öt évben 340 ezer külföldi munkavállaló számára biztosítja az ottani munkavégzést, illetőleg esetlegesen a későbbi letelepedés lehetőségét is. Ez a döntés, amely 2019 áprilisától lép életbe, elsősorban a szakképzetlen munkavállalókra vonatkozik. Őket 14 gazdasági szektorban – például építőipar, idősgondozás – foglalkoztatnák szívesen, míg a képzettebb, családjukkal érkezőknek könnyített feltételek szerint kínálnák fel a végleges betelepülés lehetőségét.
Egyesek szerint ugyanakkor ez a szám kevés.
Japán népessége 373 ezer fővel csökkent 2017-ben, és több közgazdász megjegyzi, hogy
ennél jóval nagyobb arányban kell majd befogadniuk a külföldieket a gazdasági és a demográfiai egyensúly érdekében.
Más elemzők ugyanakkor tartózkodóbbak. Azt mondják, ez így is jelentős lazítás Sindzo és kormánya korábbi elveihez képest, és ennél nagyobb léptekkel nem is szabad haladni.
Kiemelik, hogy főleg a nagyszámú alacsony képzettségű munkavállaló esetében lehet
gond a nyelvi megértés hiánya és az eltérő kulturális sajátosságokból fakadó félreértések.
Attól kell tartani – teszik hozzá –, hogy ezek miatt egyrészt torz kép alakul ki bennük a japánokról és kultúrájukról, másrészt saját magukkal hozott kulturális sajátosságaikkal erodálhatják a szigetországban uralkodó normákat és gyakorlatokat.
Van, aki ehhez azt is hozzátette: különösen a fejlődő országokból érkezők esetében lehet probléma a munkaerőpiaci beilleszkedés. Közöttük lehetnek olyanok, akik jogaik csorbításaként élik majd meg a szigorú japán munkamorált, esetleg a bérezési kérdéseket vagy a munkaórák nagy számát. A kormány korábban kijelentette, ellenzi a külföldieket sértő vagy diszkrimináló gyakorlatokat a munkaerőpiacon, azonban a kommentárok szerint, ígérete ellenére sem tett konkrét lépéseket ezek felszámolása érdekében.