A világtörténelem legjómódúbb generációja a „baby boom” korosztálya, az 1946 és 1964 között születettek. Ők azok, akik a második világháború után elsőként részesülhettek a XX. század második felének elképesztő életszínvonal-ugrásából és a személyes javaknak a korábbinál jóval könnyebb gyarapításának esélyeiből.
A második nagy világégést és a Hiroshimát követő évtizedeket ugyan jó ideg a hidegháború árnyékolta be, mégis, a világ fejlettnek mondott része ebben az időben soha nem látott fejlődésen ment keresztül. Pontosabban rekordrövid idő alatt emelkedett meg óriási léptékben a gazdasági fejlődés. Egymást érték a technológiai ugrások, az egészségügy fejlődése elérte azt a szintet, hogy a társadalomban is mind hatékonyabb munkát végezhettek a gyógyítók, az emberek pedig a világ egyik felén jelentős megtakarításokra, ingó, ingatlanvagyonra tehettek szert.
A baby boom generáció utolsó éveiben pedig a Szovjetunió és az USA egyaránt elérte a világűrt, ami évtizedekkel korábban még csak hagymázas álomnak tűnt.
A Royal Bank of Canada ennek jelentőségét ebben a riportban mutatja be. Eszerint nagyjából 2030 környékén a generáció még utolsó tagjai is inaktívvá válnak, ha addig nem mentek nyugdíjba, és életkorukból következően lassan eltávoznak. Ez azt jelenti, hogy felhalmozott javaikat „átörökítési boom” formájában, családjuk fiatalabb tagjaira hagyják.
A modellezések szerint csak az Egyesült Királyságban és Észak-Amerikában
4000 milliárd dollárnyi vagyon hull majd az utódok, így a millenniumi generáció tagjainak ölébe
(az 1981 és 1997 között születettek).
Ez történelmi rekord.
Soha korábban ennyi pénz nem vándorolt át generációk között.
De ez azt is jelenti, hogy a millenniumi generáció még a baby boom tagjainál is gazdagabb lesz?
Egyesek szerint igen. Paul Donovan, az UBS vagyonmenedzseléssel foglalkozó, vezető közgazdásza már korábban közölte, a millenniumi korosztály tagjai hamarosan átveszik a dobogós helyet a XX. századi csúcstartóktól. Egy interjúban azt mondta, hogy a gazdagság nem a gazdasági teljesítményből fakad, és nem is fog erodálódni. S mivel a baby boom tagjai jóval többen vannak, mint a millennium tagjai, a vagyon kevesebb kézben koncentrálódik majd, azaz még nagyobb jólétet eredményez.
Ezzel azonban nem mindenki ért egyet. Moritz Schularick, a Bonni Egyetem közgazdaság professzora azt mondja, hogy a nemzedékek közötti jólét-transzfer modell, amelyben a millenniumok állnak majd a csúcson,
globálisan csak nagyon korlátozottan érvényes modell.
Szerinte a vagyonátörökítés csak azokra vonatkozik ugyanis, akik akkora vagyon fölött diszponálnak, hogy ha megfeszülnek is, akkor sem tudják elkölteni. A többség – ezt vetítik előre a gazdasági modellek -– ahogy idősödik, és csökken vagy megszűnik rendszeres jövedelme, feléli megtakarításait, és családjára jóval kisebb összegeket hagy.
Hasonlót fogalmazott meg Lowell R. Ricketts, egy amerikai szövetségi pénzintézet analitikusa, aki a háztartások jövedelmi kérdéseit vizsgálja. A 2018 júniusában közzétett szövetségi adatok igazolják állítását, miszerint a millenniumi generáció jelentős részének nem hullik egyszerűen hatalmas vagyon az ölébe, nagyobb örökséget csak a baby boom tagjainak csekély része fog hagyni.
1995 és 2016 között csupán az örökségek 2 százaléka haladta meg az 1 millió dollárt az USA-ban.
Ez a pénz viszont összesen a teljes átruházott vagy örökül hagyott vagyon 40 százalékát adta.
Abban a szakértők egyetértenek, hogy bizonyos vagyoneszközök nem veszítik el értéküket. Ám ezt a pozitív körülményt ellensúlyozza, az életkor emelkedésével az örökséget tevők egyre tovább használják pénzüket vagy befektetéseiket. Egyes kimutatások szerint az 1980-as években születettek által alapított családok harmadával kevesebb javat halmoztak föl eddig, mint amennyit a demográfiai adatok alapján, a közgazdászok és társadalomkutatók korábban valószínűsítettek.
Ha pedig – 2050 környékén – megkezdik nyugdíjba vonulásukat, jóval nagyobb réssel kell majd szembenézniük a nyugdíj-megtakarítási piacon. A Világgazdasági Fórum modellezése szerint mintegy 427 ezer milliárd dollárral, ami többszöröse a 2015-ös 67 ezer milliárdos értéknek. Ráadásul megtakarításaik sem lesznek olyan jelentősek, mint elődeiknek.
S van még néhány fontos körülmény, ami azt támasztja alá, egyáltalán nem lesz könnyű dolga a millenniumi korosztálynak. Ez pedig a növekvő költségek. Csak a briteknél 1,27 ezer milliárd dollárra nő majd a következő 25 évben a tanulmányaikhoz köthető adósság mértéke. Ehhez pedig drasztikusan növekvő lakhatási költségek társulnak. Ők azok közé tartoznak, akiket különösen megviselt a 2008-as válság.
A XX. század végén megállt az életszínvonal emelkedése, pontosabban egyes előrejelzések szerint, az addig megszülető generációk tagjai abban bízhattak, hogy életszínvonaluk a rohamos fejlődésnek köszönhetően jobb lesz, mint elődjeiké. Ez nagy átlagokat tekintve egyébként teljesült is, minden generációnál.
Ez a jövőben viszont már egyáltalán nem tartható kijelentés.
A fenyegető kílmaváltozás, az esetleges, a korábbiaknál is nagyobb gazdasági recesszió, a növekvő megélhetési költségek mind az ellenük dolgozó körülmények, hogy a 2000 után születő generációk tagjainak – megint csak nagy általánosságban, nem egyéni életutak szintjén vizsgálva a kérdést – biztosan jobb legyen, mint szüleiknek, nagyszüleiknek.