Élethosszig tartó állások ma már legfeljebb a közszférában vannak. A gazdasági növekedés gerjeszti is a jövésmenést, amit jól mutat, hogy a németországi fejvadász cégek árbevétele több mint húsz százalékkal nőtt az elmúlt két évben, ami több mint duplája a GDP-bővülés ütemének – derül ki a Manager Magazin cikkéből.
Sok vállalatnál a lojalitás csak a következő íróasztalig terjed – mondja Stephanie Schorp, a müncheni Comites tanácsadó cég ügyvezetője.
A munkavállalók kilencven százaléka azonnal vált, ha máshol szebb jövőt és jobb pozíciót ígérnek neki.
A legkeresettebbek azok, akik olyan értékes információkkal rendelkeznek, mint a konkurens vállat technológiai know-how-ja, ügyféllistája.
A váltás – a „cserben hagyott" vállalatot kivéve – mindenkinek előnyös, hiszen a szakember így kaphat érdemben több pénzt, kedvezőbb munkafeltételeket, az őt alkalmazó társaság pedig friss és lelkes munkaerőt kap.
Ez végső soron a nemzetgazdaságnak is használ.
Azért annyira nem tökéletes ez a világ. Niccolò Machiavelli szerint aki zsoldosokra támaszkodik, az soha nem lehet biztos a dolgában.
Békeidőben kifosztják, háborúban viszont cserbenhagyják megbízóikat.
Vagyis egy vállalat számára fontos, hogy valamiféle akolmeleg összetartsa a munkatársakat. A összetartozás érzésén kívül persze más lehetősége is van egy cégvezetőnek, hogy elejét vegye a nagy vándorlásnak.
A legtöbb vezetőnek szerepel a szerződésében, hogy bizonyos ideig nem mehet át a konkurenciához, ráadásul ezeket a kitételeket egyre pontosabban definiálják – mondja Ulrike Wieduwilt, a Russell Reynolds tanácsadó cég németországi vezetője. Más vállalatok a jog helyett egy jóval hagyományosabb és egyszerűbb eszközhöz, a bosszúhoz folyamodnak: „levadásznak" egy vezetőt attól a vállalattól, amely korábban ugyanezt tette velük.
Ebben a világban a lojalitás is új értelmet kap. A dolgozók már nem egyetlen cégbe fektetik az energiájukat, hanem a terveikbe és általában a hivatásukba. Az a fontos, hogy mi a feladatuk az adott helyen, és hogyan érzik magukat az adott csapatban.