Cégeladás tervezésekor a tulajdonosok a tranzakció zárásakor megkapott azonnali vételárrészre helyezik a hangsúlyt, figyelmen kívül hagyva a tulajdonos valós életszínvonalának tényleges költségeit. Azoknak a tulajdonosoknak, akik hozzászoktak a havonta folyamatosan érkező bérekhez, és/vagy jelentős összegű osztalékokhoz, egyéb részesedésekből befolyó cash flow-hoz vagy más, különböző jogcímen kivett vagyonelemekhez, őszinte számítással és szigorú elszámolással kell kikalkulálniuk a befolyó vételárból a megélhetésükhöz szükséges évi cash flowt.
Ezen számításoknak a tranzakció zárását megelőzően rendelkezésre kell állniuk ahhoz, hogy az eladó hitelesen végig tudja gondolni, mit is jelent cash flowjára nézve
egy halasztott vételárfizetéssel, letéti számlára visszatartott vételárrésszel és feltételhez kötött fennmaradó vételárral bonyolított tranzakció.
Számos cégtulajdonos elképzelése ellenére a cégértékesítési tranzakciók zárásakor nem mindig azonnali, 100 százalékos készpénzben kifizetett vételár struktúráról állapodnak meg a felek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a teljes cash flow (készpénzben kifizetett teljes vételár),amit a társaság tulajdonosa realizálhat a komplett eladás után, több évre elhúzódhat. Ráadásul nagyon sok esetben feltétel(ek)hez is kötik a befektetők a halasztott vételárrész kifizetését. Legrosszabb esetben az eladó csak az azonnali vételárrészt kapja meg a cége értékesítésekor, viszont
a fennmaradó részekhez - amelyek tipikusan feltételhez vannak kötve -, nem jut hozzá, ha a vevők által kikötött feltételek nem teljesülnek.
A tulajdonosok időről-időre felvásárlási ajánlatokat kap(hat)nak versenytársaktól, stratégiai felvásárlóktól vagy magántőke társaságoktól.
Amennyiben csupán egyetlen ajánlata van a tulajdonosnak, az nem segíti elő a vételár maximalizálását, hiszen nincs versengés.
Végezetül, a tulajdonosoknak célszerű már a piacra lépés előtt tisztában lenniük társaságuk értékével, jövőbeli lehetőségeivel és kevésbé vonzó paramétereivel is. Ennek felméréséhez a tulajdonosnak úgy kell gondolkodnia, mintha saját társaságának lenne a potenciális vevője. Számba kell vennie milyen gyengeségei és milyen erősségei vannak a cégnek, milyen a stratégiai jövőképe, milyen a cash flow termelő képessége, milyen beruházások maradtak el és mely beruházásokra lesz szükség a jövőben, milyen kvalitású és mennyire tulajdonos-független menedzsmenttel rendelkezik stb.
Egy eladás előtti „elő-átvilágítás" segít(het) reálisabb képet kapni a társaság valódi értékéről, és még a tranzakció indulása előtt felszínre hozza azokat a „csontvázakat", melyekbe a befektetők belefutnának és biztosan beáraznák.
Egy előzetes felkészítésnek köszönhetően az eladóknak van idejük „kitisztítani" a társaságot, ezáltal felkészültebben, jobb árazási elképzelésekkel tudnak majd belevágni a cégértékesítési folyamatba.
A fentiekről bővebben ír az RSM.hu blogja.