Hogyan vált Magyarország aranynagyhatalommá a középkorban?

Magyarország területén az ókor óta ismeretesek az aranylelőhelyek. Írásos és régészeti adatok alapján tudjuk, hogy a Kárpát-medencében az aranyat már az ókorban is ismerték és termelték az itt élők. Árpád-házi királyaink Szent István törvényei alapján szabályozták a bányászatot, és különös figyelmet fordítottak a nemesfémbányászatra.

A megkülönböztetett figyelemnek köszönhetően a magyar aranytermelés egyedülállóan gyors növekedést eredményezett. Ennek volt köszönhető, hogy

a XIII. századtól egészen a XVI. századig az európai aranytermelésben Magyarország volt az első helyen.

A XIII. század második felében a magyar aranytermelés az európai termelés öthatodát adhatta, és történészek úgy vélik, ez az akkori világtermelés kéthatoda lehetett. Ezüsttermelésben sem voltunk gyengék, mert az akkori globális kitermelés egynegyedét adta az ország.

Középkori pénzverést ábrázoló fametszet Forrás: Wikipedia/Hans Burgkmair

A legjelentősebb aranykitermelő területek jellemzően Körmöcbánya, valamint a Nagybánya környéki hegyekben és a Kárpátok nyugati felében voltak, ugyanakkor jelentős mennyiségben nyertek még ki nemesfémet úgy, hogy rendszeresen kimostak folyókból és patakokból is.

Évente mintegy ezer kilogramm aranyat és 10 ezer kilogramm ezüstöt hoztak föl a magyar bányákból.

A körmöcbányai pénzverde indulását pedig pontosan lehet tudni, ugyanis 1328. november 17-én adta ki Károly Róbert a bányajogi kiváltságlevelet a helybéli, sziléziai és türingiai német telepesek leszármazottainak. Egy évvel később megindult az ezüst garasok, majd

1335-ben – a firenzei pénznem mintájára – az aranyforintok verése, aminek aranytartalma nagyon magas, 3,5 gramm volt érménként.

A szinte majdnem tiszta aranyból készült érmék finomsága 990 ezrelékes. Abban az időben csak a körmöcbányai térségben mintegy 400 kilogramm aranyat hoztak felszínre évente.

Egy középkori pénzverő mester (magister monetariorum regis) műhelyének ábrázolása 1568-ból Forrás: Wikipedia

1469-ben Körmöcbányán már négy kohó és 29 érczúzó malom működött. A pénzverdét a XV. században költöztették a városfalakon belülre, a település északnyugati részébe, és egészen a XX. századig itt folyt az ércfeldolgozás és a megmunkálás.

Az Anjouk, Zsigmond és Mátyás király korában pedig a kitermelt arany mennyisége már meghaladta az 1.500 kilogrammot, később ez 2.500 kilogrammra emelkedett.

Érdekesség, hogy az amerikai kontinens felfedezése és az onnan Európába beáramló nemesfém miatt a XV. század végén az ezüsttermelés 3 ezer kilogrammra csökkent, majd pedig pár évtizeddel később – XVI. század első felében – a kitermelt mennyiség 6 ezer kilogrammra emelkedett.

Mátyás király Körmöcbányán vert aranyforintja Forrás: Wikipedia

A Körmöcbányán készített magas és állandó aranytartalmú dukátok darabszáma és aránya a XV. század végétől a környéken kitermelt arany mennyiségével párhuzamosan csökkent.

A középkorban termelt nemesfémek jelentősége kitűnik a korszakra vonatkozó becslésből: az ókortól Amerika felfedezéséig összesen 13 millió kilogramm arany került forgalomba.

2017-ben a világ aranytermelése 3150 tonnányi volt – a World Gold Council adatai alapján –, és az emberiség által eddig kitermelt arany mennyiségét pedig 190 ezer tonnára becsülik.

A középkorban meghatározó volt a magyar aranytermelés Forrás: ANP/AFP/Koen Suyk

A középkori magyar ércbányászat hanyatlását a felszínközeli gazdag telepek kimerülése mellett jelentősen befolyásolta, hogy az ország középső területét megszállták a törökök, illetve az ország három részre szakadt. A 150 éves török hódoltságot követően azonban még hosszú időre volt szükség, hogy talpra álljon a magyar ércbányászat.

Selmecbánya Marsigli szerint: 1726-ban készült rajz az aranybányáról Forrás: Wkipedia/ Luigi Ferdinando Marsigli

Mátyás korában a pénzrendszer fokozatosan átalakult, a korabeli egy aranyforint száz dénárt ért, ám ez nem volt fenntartható, mivel az arany egyre több ezüstöt ért, míg a dénár ezüstértéke csökkent.

Az aranyforint elnevezés is ekkoriban alakult át fokozatosan dukáttá, majd pedig bevezették a magyar, illetve a kamarai forintot, amely száz dukátot ért.

A Mátyás korából származó aranyforint nemcsak történelmi szempontból, hanem magas nemesfémtartalma miatt is értékes manapság, hiszen a numizmatikai üzletekben körülbelül 400 ezer forintért lehet fellelni darabját.