Hamarosan véget ér az a korszak, amelyben Kína a feltörekvő gazdaságok királya a növekedés tekintetében – idézi a CNBC a Capital Economics vezető ázsiai közgazdászát, aki a héten egy szingapúri konferencián fejtette ki a véleményét.
Mark Williams szerint ugyanis elképzelhető, hogy a kínai növekedés mindössze 2 százalékig süllyed a következő évtizedben.
Összevetésképpen, a kínai kormány erre az évre 6,0-6,5 százalék közti bővülést célzott meg, szemben a tavalyi 6,6 százalékkal, amely 1990 óta a legalacsonyabb ütem volt.
A szakember jóslata azonban igencsak eltér az általános véleménytől. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) például 5-6 százalékos növekedést vár Kínától a következő évtizedben. A konferencia résztvevői egyébként számos kockázatra mutattak rá Kínával kapcsolatban, külön kiemelve a demográfiai változásokból adódó nehézségeket. Ehhez jön még az ország súlyos adósságproblémája, a csökkenő munkaerő kérdése, valamint a termelékenység motorjainak gyengélkedése.
A kínai eladósodottságból adódó kockázat nem fog eltűnni,
a legnagyobb veszélyt pedig a vállalatok és a háztartások hitelei jelentik
– tette hozzá a konferencián Julian Evans-Pritchard, a Capital Economics másik közgazdásza. A szakember elsősorban az emelkedő hitelállomány és a kockázatos hitelezési gyakorlatok kombinációját tette felelőssé a kialakult probléma miatt.
Kiemelte, a kormány megpróbálta átalakítani a hitelezési gyakorlatokat az országban, azonban az eredmények eddig igencsak kétségesek. Ráadásul, ahogy a gazdasági növekedés egyre lassul, a szereplőknek egyre nehezebb lesz törleszteniük a meglévő adósságaikat. Hozzátette, a legnagyobb kockázatnak az ingatlanfejlesztő vállalatok vannak kitéve.
Tovább nehezíti a helyzet kezelését, hogy a pekingi kormány éppen az adósságcsökkentési programjai kárára kezdte élénkíteni a gazdaságot az elmúlt időszakban – tovább ösztönözve a hitelezést.
Azonban ez vissza is üthet, mivel a formális bankrendszer továbbra is elsősorban az állami cégeknek szeret hitelezni, vagyis a magánvállalatok folyamatosan rá vannak utalva a rendkívül kockázatos árnyékbankrendszerre.
A másik rendszerszintű probléma, amelyre a szereplők felhívták a figyelmet, a kínai termelékenység motorjának lassulása. Williams kiemelte, a csökkenő munkaerő egyre nagyobb gondot fog jelenteni Kína számára, és a Capital Economics becslése szerint ez 2030-ig nagyjából 0,5 százalékkal foghatja vissza a GDP-t.
A kutatás rámutatott, a kínai munkaképes korú lakosság jelenleg évente mintegy 0,2 százalékkal csökken.
Tavaly csupán 15 millió gyermek született az országban, ami 12 százalékos zsugorodás a megelőző évhez képest, és nagyjából harmadával kevesebb a három évvel ezelőtt vártnál.
Kína egyébként az 1970-es években vezette be az „Egy Gyerek" politikáját, melyet 2015-ben feloldott, és átállt a kétgyerekes modellre.
Mindazonáltal a legnagyobb problémát az eddiginél sokkal gyengébb termelékenység-növekedés jelentheti Williams szerint. Miközben számos feltörekvő gazdaság épít az exportra a növekedés során, Kína exportpiaci részesedése már most is hatalmas.
Ez azt jelenti, hogy a világ második gazdasága egyre kevésbé támaszkodhat a kivitelre a növekedés fokozásában, vagyis belső motorokat kell beindítania
– jelezte az elemző. Következésképpen, ha Kína növelni akarja a termelékenységét, akkor az egyetlen lehetősége, hogy a saját dolgozóinak produktivitását fokozza. Ehhez pedig az ország cégeinek komoly technológiai fejlesztésekre is szüksége lesz – foglalta össze a helyzetet Williams.