Az Asia Times idézi egy Szecsuán tartományban élő házaspár esetét, akiknek a házassága példásan hosszú ideje tart ugyan, ám anyagilag kevés okuk van az ünneplésre, legalábbis ami a három évtizeddel ezelőtt megvásárolt házassági biztosítást illeti. A szerződés szerint a Yang-házaspár ez év szeptemberének végén csupán 700 jüant (30 ezer forint) kap kézhez.
A szerződés megkötése óta sok minden megváltozott ugyanis.
Gyökeresen átalakultak az ár- és értékviszonyok, emellett az elmúlt időszak gazdasági sikertörténetét író országban jócskán megnőtt az infláció.1989-ben, a biztosítás megkötésekor a férj napidíja építőipari munkásként nem egészen 10 fen volt (mai árfolyamon számolva: 0,43 forint). Ahhoz, hogy ki tudják fizetni az 50 jüanos (2150 forint) biztosítási díjat, kölcsön kellett kérniük az ismerőseiktől. Akkoriban ezért az összegért 125 kilogramm rizst lehetett venni, illetve 40 fen volt a rizs kilója.
Ma viszont 11 jüant is elkérnek 1 kilogramm rizsért, és a biztosító által fizetendő 700 jüanos összegért már csak fele annyit, 63 kilónyi rizst tudnak vásárolni.
Vajmi keveset ér tehát most ez a pénz.
Időközben új kézbe került a biztosítótársaság is, amelynél a házaspár a szerződést megkötötte.
Ráadásul 1996-ban teljesen megszüntették ezt a biztosítási típust, miután alacsony volt iránta a kereslet.
Kiderültek ugyanis a gyenge pontjai, többek között az, hogy egyáltalán nem követte az inflációt.
Érdekesség, hogy a nyugati országokban a házassági biztosításoknál egyébként sokkal népszerűbbek a válás esetére kötött változatok.