Így lett Svájc a banktitkok fellegvára

The logos of Switzerland banking giants Credit Suisse and UBS are seen on December 5, 2014 in the city of Basel. AFP PHOTO / FABRICE COFFRINI

Svájc nem véletlenül lett a hollywoodi filmek számára az a hely, ahol a világ minden tájáról érkező befektető és pénzügyi spekuláns elrejtheti a féltve őrzött tőkéjét. Az alpesi ország története évszázados távlatban összefonódik ugyanis a bankok titoktartásával, és ez a diszkréció máig kitart, még az elmúlt években megindult támadások ellenére is. Svájc titka abban rejlik, hogy felismeri, mindig lesznek olyanok, akik elég sokat hajlandóak fizetni azért, hogy titokban maradjanak a pénzügyeik.

A svájci bankrendszer első helyen végzett a Tax Justice Network nevű brit szervezet tavalyi Pénzügyi Titoktartási Indexében, ami nem meglepő, ha azt nézzük, hogy az alpesi ország évszázados távlatban is Európa, majd aztán a világ egyik legfontosabb bankközpontjává vált. Miként a szervezet országjelentéséből kiolvasható, Svájc a világ adóparadicsomainak „nagyapja", a világ egyik legnagyobb offshore pénzügyi központja, valamint itt alkalmazzák a legszigorúbb pénzügyi titoktartási szabályokat.

A banktitkok központja

Ennek eredményeként a nemzetközi tőketulajdonosok igen nagy lelkesedéssel helyezik el Svájcban a pénzüket. Az ország bankszövetségének adatai szerint

tavaly 6500 milliárd dollárnak megfelelő összeget kezeltek Svájcban befektetési eszközökben, mely tőke 48 százaléka külföldről érkezett.

Ezzel pedig Svájc világelsőnek számít a határokon átívelő eszközkezelésben, a maga 25 százalékos piaci részesedésével.

Óriások uralják a svájci bankrendszert Forrás: AFP

Történelmi távlatban is fontos, hogy Svájc pénzügyi központjai különböző nyelvek által dominált területeken helyezkednek el. Ilyen centrum a francia nyelvű Genf, a német nyelvű Zürich és St. Gallen, valamint az olasz nyelvű Lugano.

Mindemellett a svájci bankrendszer nemzetgazdasági szerepe is óriási. A pénzügyi szolgáltatások az ország GDP-jének több mint 10 százalékát teszik ki az OECD adatai szerint, ami több mint kétszerese az európai uniós átlagnak. Még látványosabb adat, hogy

a teljes svájci banki eszközök mértéke 2015-ben már elérte a svájci GDP 467 százalékát, amivel az ország a világ élvonalában van.

Ezzel együtt Svájc híres arról, hogy néhány mamutvállalat dominálja a bankrendszerét. A UBS és a Credit Suisse például a teljes banki eszközök nagyjából felét kezeli, vagyis csak ez a két intézmény szinte példa nélküli országos dominanciával rendelkezik.

Történelmi gyökerek

A Tax Justice Network áttekintése három olyan alappillért jelöl meg, amelyen a svájci banktitok nyugszik. Az egyik a diszkréció mélyre nyúló történelmi gyökere, a másik az ország politikai stabilitása, melyet megerősít az állam nemzetközi semlegessége, míg a harmadik az a társadalom által is támogatott pénzügyi konszenzus, amely folyamatosan megvédi Svájc különleges helyzetét a globális bankszektorban.

Hosszú ideje tart a bankrendszerre vonatkozó svájci nemzeti konszenzus Forrás: AFP/Michele Limina

A svájci bankok titoktartása már jóval azt megelőzően is sziklaszilárd volt, hogy az ország 1848-ban szövetségi állammá alakult.

A genfi Nagytanács már 1713-ban elfogadta azokat a szabályokat, melyek megtiltották a bankároknak, hogy részletes adatokat közöljenek az ügyfeleikről,

akik akkoriban főként az európai arisztokráciából kerültek ki. A genfi bankok első ügyfelei között ugyanis olyan katolikus francia királyok is voltak, akik nem rajongtak az ötletért, hogy a nyilvánosság tudomást szerezzen arról, hogy protestáns bankárokkal üzletelnek. Svájc biztonságos menedék pozícióját csak még inkább erősítette, hogy az ország formálisan is politikai semlegességet nyert az 1815-ös bécsi kongresszuson.

Globális menedék

Az igazi nagy felfutás azonban a 20. század elején kezdődött. Az első világháború idején a külföldi szereplők addig soha nem látott mértékben csaptak le a lehetőségre, hogy biztonságba helyezzék a pénzüket a nemzetközi felfordulás elől. Nem a biztonság volt azonban az egyetlen fontos szempont.

Legalább ugyanilyen jelentős volt Svájc rendkívül kedvező adórendszere is.

Ahogy az európai kormányok egyre jobban emelték az adókat annak érdekében, hogy finanszírozni tudják a háborús kiadásokat, számos gazdag európai magánszemély döntött úgy, hogy inkább olyan országban fialtatja a pénzét, ahol az nincs kitéve súlyos állami terheknek.

Több párhuzamos központban tömörül a nemzetközi tőke Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

Itt kezdett el igazán jelentőssé válni, hogy a svájci bankközpontokban különböző nyelvek domináltak. A németek elsősorban Zürichbe, Bázelbe és St. Gallenbe, a franciák Genfbe, az olaszok pedig Luganóba, illetve a déli Ticino kantonba menekítették féltve őrzött tőkéjüket.

Az már csak hab a tortán, hogy

Svájc ekkoriban arra is lehetőséget teremtett, hogy a háborúban álló országok titokban gyakorolhassanak kereskedelmi tevékenységet.

Az alpesi állam pénzügyi diszkréciója tehát lehetővé tette, hogy a szembenálló felek titokban kereskedhessenek egymással.

A bankvilág királya

Mindeközben viszont a pénzügyi rendszer egyre nemzetközibbé vált, ami azt eredményezte, hogy Svájc már nem csupán Európának, de a világ más tájai számára is felkínálhatta a szolgáltatásait.

Ezt erősítette meg, hogy 1930-ban Bázelben jelölték ki a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) központját.

Ezt a szervezetet „a bankok bankja" vagy „a jegybankok jegybankja" néven is szokás emlegetni, mivel a BIS a világ nagy pénzügyi szervezeteinek nemzetközi együttműködését koordinálja. A BIS egyébként a világ legrégebbi, jelenleg is működő nemzetközi pénzügyi intézménye.

A 20. században Svájc felért a bankvilág csúcsára Forrás: 123rf.com

Ezt követően fogadták el 1934-ben azt a híres banktitoktörvényt, amely bűncselekménynek minősítette az adatok kiszolgáltatását.

Míg később, a második világháború még tovább növelte Svájc biztonságos pénzügyi menedék szerepét,

addig 1945 után már megindultak azok az első kísérletek, amelyek során több külföldi ország is megpróbálta büntetni Svájcot a diszkréciójáért.

A 2000-es évek végéig azonban ezek hatástalanok maradtak.

A nagy összecsapás

Az első hatásos „támadást" a 2008-ban kirobbant válság alapozta meg. Az Egyesült Államok ugyanis ekkor elkezdett nyomozni vezető svájci bankárok után, és vádemelések is történtek egyes tisztségviselők ellen. Ezzel párhuzamosan pedig az USA komoly eljárásokat indított olyan svájci bankok ellen, mint a UBS vagy a Credit Suisse.

Ennek eredménye lett, hogy

2009 augusztusában Svájc beleegyezett, hogy adatokat szolgáltat ki a UBS több mint 4000 ügyfeléről.

Ez akkor történelmi távlatban is példa nélküli lépés volt az alpesi ország részéről.

A Tax Justice Network elemzése azonban két fontos tényezőre is felhívja a figyelmet az amerikai akció kapcsán. Az egyik, hogy szó sincs arról, hogy ezzel véget ért volna a híres svájci titoktartás időszaka – bár akkoriban egyes elemzések már erről szóltak. Az adatszolgáltatás ugyanis kizárólag az USA-t érintő ügyekre vonatkozott, vagyis az továbbra is titokban maradt, hogy más államok szereplői pontosan milyen üzleti tevékenységeket folytattak svájci intézményekkel.

A UBS volt az amerikai kormány egyik legfőbb célpontja Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

Másodszor lényeges kiemelni, hogy a svájci titoktartásra nehezedő nyomás csak akkor tudott sikert elérni, amikor az akciók egyes konkrét svájci bankok, de nem a svájci állam ellen irányultak. Ezen a ponton válik fontossá a korábban említett társadalmi konszenzus, amely erős védelmet nyújt az ország bankrendszerének. A jelentés szerint ugyanis az a különös politikai és társadalomlélektani helyzet áll fenn Svájcban, hogy bár a lakosság egy része nem kedveli a bankok titoktartási gyakorlatát,

a többség mégis régóta szeret kis és bátor államként tekinteni a hazájára, amely szembeszáll a nagy nemzetközi ellenfelekkel.

Következésképpen a svájci bankszektor óriásai ellen az USA felléphetett, de az már sokkal nagyobb ellenállásba ütközne, ha valaki a titoktartás egész állami konszenzusát akarná megbolygatni.

Feltörekvő ügyfelek

A növekvő viszontagságok mellett azonban Svájc elkezdett új ügyfeleket is keresni, különösen a feltörekvő gazdaságokból. Amikor az USA 2009-ben megindította az eljárását, akkor Svájc elkezdett arra számítani, hogy egyre nagyobb csapásokat kell elszenvednie az európai és amerikai szabályozók felől egyaránt – mondta a UBS egy elemzője a jelentés készítőinek.

A svájci bankok egyre jobban nyitnak a fejlődő gazdaságok felé Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

Éppen ezért a svájci bankok 2009-2010 körül elkezdtek új területekre behatolni, különösen a BRIC-országokat (Brazília, Oroszország, India, Kína) érintve. Ennek fényében pedig nem meglepő, hogy

a UBS a 2016-os éves jelentésében már arról számolt be, hogy mennyire fontosak a bank számára a feltörekvő piacok, és továbbra is fókuszban tartanak olyan országokat, mint Mexikó, Brazília, Törökország, Oroszország, Izrael vagy Szaúd-Arábia.

Úgy tűnik, ha a svájci bankokat megszorongatják a hagyományos fejlett gazdaságok, akkor egyre inkább nyitni fognak a fejlődő és feltörekvő piacok felé.